utolsó napok indulás előtt
2008 szeptember 20. | Szerző: hajnal85
Vissza kell kicsit mennem és utóírnom. A hazautazás előtt annyira sok dolgom volt, és összejött minden, hogy elmaradt a beszámoló.Az utolsó hét vasárnapján kész lett az autó. Vagy ezt már írtam volna? Na mindegy. Szóval a kocsi megy mint az álom.Erre a mosógépünk bedöglött az indulás előtti utolsó napokban.Szennyes ruha hegyekben mint a Zengő majdnem, ez a dög meg nem mos.Mi meg mindjárt elutazunk.Na mit tehet szegény polgár, elrohan mosógépet venni. Persze részletre. Szépen be is cserkésztünk egyet egy óriási műszaki áruházban, nem olyan könnyű ám, utolsó darab, a párom a menedzsernél le is alkudta még egy huszassal az amúgy is kedvezményes árazású ( nekünk nem annyira) gépezetet. Lehet a kicsi lányaim is hatottak, az ügyintézés gyorsításánál mert azt gondolták ez az üzlet ahol remekül lehet futkosni és bujócskázni valamint egymást ijesztgetni a sorok és a nagyobb gépek között. Jöhet a papírmunka. Semmi akadálya a kölcsönnek, ( figyelem ilyenkor jön a a CSAK) igen itt nem jár garancia a géphez, venni kell. Az annyi mint plusz 200 font. Mondom, kettőszáz.Anélkül nincs havi részletre vásárlás. Toll a fületekbe. Nem vettünk semmit. Úgy kell csak nekik. Itthon meg itt ásított ránk a rossz mosógép. Végül lett megoldás. Egy szép kis szépséghibás gépet vettünk féláron, valóban féláron, egy kis üzletben , egy év gyári garanciával.A gép szuper. Nagy, Takarékos. Csak éppen nem beszél. Különben…Tehát ez megoldódott. A csomagolással is jól haladtam, elképzeléseimnek csak a csomagtartó mérete szabott gátat.A párom dolgozott még szombaton is, vasárnapra terveztük az indulást.Ezen a héten, mintha marasztalni akarna a vén sziget, igazi ritka gyönyörű napos nyári idő volt. Ennek azért errefelé értéke van! A gyerekek fürdőruhában játszottak, vizicsatáztak, sátraztak.Nem találnátok ki, de a kicsilányom megint beletrafált igen egy méhecskébe. Ugyanaz a láb. kicsit arrébb.Nem kizárt, hogy a méhkamikázék rajta gyakorolnak. Minden ismétlődött. Ordítás, fullánkkisodrás ( hibátlan) áztatás, nem ecetes borogatás, antihisztamin….kálcium…Az egész szomszédság ápolta, úgy mint jegelés, összegönygyölt törölköző fej alá tevése, csokietetés, esetleg keksz. Tea csak azért nem mert gyerek… Azt előre leszögezném, hogy nem engedtük a mezítláb rohangálást, és igenis előírtuk a védőszerelés jelen esetben a papucs viselését. Az öngyilkos méh a gyerekmedence ( két évesek részére gyártott) megközelítése közben követte el tettét a papucstól a vízig elterülő egy és fél méterben. Csakhogy következett a lábdagadás, hőemelkedés és az éjszaka óránkénti borogatás. Jól nekikészültünk a vasárnapi 1600 km-nek ugye.Jó azért előtte egy éjszakát még aludtunk, és amúgy is lekesek voltunk.Vasárnap reggel minden készenállt, és az eltervezetthez képest csak félórás késéssel indultunk, és a GPS ellenére csak egyszer tévedtünk el. Ja a GPS. Ezt az egyébként okos kis szerkezetet az ebay-on vettem. Jól levadásztem, egyenesen Hong kong-ból. Csak éppen azt nem tudtam, bár tudhattam volna, (de nem) hogy vámot kell fizetnem. Aha. Egyszer csak jön a papír a vámhivataltól, hogy ott a csomagom, és valljam be, nem vagyok kereskedő stb.Telefonálgatás, egy hét mulva indulnánk, hogyan kaphatnánk meg a masinánkat addig.Az ügyintéző kegyes, kiszebta a vámot.Ha valaki nem tudná, ilyenkor a postaköltséggel és ( biztosra mentem) a biztosítással növelt összegre kell fizetni a vámot!! El kellett menni a vámirodába.Ez a kedves hivatal egy óriási ipari terület közepére települt.Csak ügyesek, és GPS-el rendelkezők találják meg elsőre.A térkép szerint legalább öt bejárat van, a területre, de a valóságban mind el van torlaszolva egy kivételével. Olyan mint egy labirintus játék.Tehát apa vezet én irányítok, nem tomtom, hanem gab gab. Most kell kanyarodni mondom. Út lezárva. Akkor a következőnél. Út lezárva.És így tovább. Végül letettük a kocsit és gyalog kíséreltük meg megközelíteni a helyet. Fél óra kis ösvényeken elvadult utakon, sínek mellett.De odaértünk.Felszámoltak még holmi vámot, és kezelési költségeket.Jó még így is megérte, de legközelebb figyelek, nem veszek egyenesen Kínábúl…A lényeg elértük a kompot, jó hangulatban utaztunk, és egészségben épségben hullafáradtan, de hazaértünk!!!!
Búcsúparti
2008 július 26. | Szerző: hajnal85
Eltelt ez a hét. Azt hittem annyi időm lesz, még hogy csak na. Most olyannak tűnik, mintha egy hónap is eltelt volna az utolsó munkanapom óta.Szóval kezdjük ott. Az egyik koleganőm a Liz elköltözik, elhagy minket.Nagyon kedvelem, sajnálom hogy elmegy.Búcsúpartit rendeztek neki, persze én is menjek. Megyek. A szállításomat is megszervezték, a főnőknő felvesz a közeli benzinkútnál.Ott is toporogtam és egyszercsak begördült egy nagy terepjáró.Nagyon dögös.A főnöknő jött de a férje volt a sofőr.Felvettek, és irány a főszervező háza, ott a gyülekező.Nagy kocsi vagy sem, a főnöknőm férje is úgy eltévedt, ahogy mi is szoktunk. Bár valószinű én semennyire se találtam volna oda. Kis régi ház a bejárat szép olajzöld, minden kopottas, de barátságos.Az első nappaliban gyűltünk, már ott volt a régi főnöknő, régi koleganők, meg a mostaniak, három tányér csipsz és habzóbor meg nem habzó.Szépen beszélgettünk üldögéltünk. A hely kevés volt. Észrevétlenül lehetett vadászni a kényelmesebb kanapé vagy a kemény konyhaszék üléseire. Vagy maradt a szőnyeg. A búcsúestet egy Thai étteremben tervezték megtartani, és egyszercsak elindultunk, hogy elfoglaljuk a lefoglalt asztalokat.Az egész étterem egy nagyszobányi helyiség, kétoldalt a falnál asztalok, középen a “közlekedő”. A pincér mosolygós kis Thai emberke piszok rossz angollal, és széles mosollyal rendelkezik. Beterelget bennünket leülünk. Megcsodáljuk a gyümölcsökből zöldségekből faragott virágokat van egy dinnyéből is.Közben az étlapot nézegetjük.Végül hárman közösen rendelünk sokféle ételt kissebb adagokban. Leírom, csak érdekesség kedvéért, Szezámos pirítóskenyér háromszögek, pálcára fűzött csirkefalatok természetesen thai fűszerezés, sörtésztába sütött kicsi garnéla.Ez az előétel. Kezdem azt gondolni, inkább valami angol hely jobb lett volna.A társaság nagyrésze sörözik, van aki bort iszik, én maradok a kólánál.Jöhet a főétel. A kóla nem igazán készít fel rá. Édes-savanyú mártásos csirke. ( nagyon édes)Fokhagymás lazac.Valami rizses husos valami,( ragacsos)Egy őrült erős rágós marharaguféleség. Mindből sok. Ebből a lazac jó volt. A többi khm… a futottak még kategória. A sör kifogyott.A kis pincér szabadkozik, nincs több elfogyott.A vendég nem érti elfogyott? Mit lehet tenni a pincér elszalad a tescoba sörért. Mindent a vendégekért.Végül túlélem az estét. Miután lement a vacsora és csak beszélgetünk, a pincér minden lehetséges módon tudatja zárna már. Menjünk már. Éppen csak nem mondja. Lepakol, elfújja a gyertyákat szellőztet. Megfordítja a nyitva táblát . Az egyik régi koleganő hazafuvaroz, a többség még átvonul a szembenlévő pub-ba utómulatni.Ez is megvolt.
Méhcsípés és évvége
2008 július 18. | Szerző: hajnal85
Végre végre vége. Vége van nekem az évnek a suliban, ma volt az utolsó nap. A középiskolákban kitört a szünet.A kislányoknak még a jövő héten is kell menni, és bár nagyon unják már, és már az utazáson, a hazautazáson jár az eszük, ki kell még bírniuk ezt a plusz három napot. De nehéz.Nekem persze jó, mert lesz három “szabad” napom amikor ők suliba vannak, én meg elmegyek és nyugodtan vásárolgatok, és nem hallon azt hogy mikor megyünk már ki innen, vagy azt, hogy én nem akarok ide bemenni. Nem kell a sorból kiállni mert éppen meg kell látogatnunk a mellékhelyiséget, és nem kell a játéksornál várakozni, amíg mindent megvizsgálnak. és hasonlók. Szépen rendet rakok, és beszerzem az útra a dolgokat.Ez a terv. Na ja ember tervez….Ma volt az utolsó bemutató búcsú előadás a kislányomnak, szépen elbúcsúztak , hasonlóan, mint a másik gyermekem a múlt héten.Ezután az összes másodikos elénekelte, hogy elbúcsúzúnk iskolánk, megyünk a másikba stb. Nagyon aranyosak voltak a kis “ballagók”,Az összes tanfolyam lezárult, csak az úszásból van még egy vissza.A suliból hazaküldték a gyerekek össze munkáját. Jó kis pakk.Majd leszakadt a karom mire hazahoztam. A másik gyerekemé a jövő héten esedékes. Majd eddzek addig egy kicsit.A héten egyik este a kislányomnak táncolni támadt kedve a fűben. Mezítláb.Ezt a méhecskék nehezményezték, és egy kamikaze önfeláldozóan belecsípett a lábába. A méh belepusztult, a kicsi lányom pedig borzasztó ordítással jött, sántikált haza, hogy a környéken mindenki hallhatta.Mire számíthat aki mezítláb táncol a fűben.A kis lábán a nagyujja tövében érte a támadás, a fullánk ott ült a csípésben.Gyorsan kikaptam egy csipesszel, ( 1,hiba) és megpróbáltam kinyomni a mérget.(2,hiba).Ezután áztattuk a lábát hideg vízben, mig majd lefagyott szegénykének.( nem hiba)Adtam neki kálciumot.(ez sem) Bekentem a csípést.Mit tehettem még? Nagyon nagyon sajnáltam.Nagyon fájt neki. Egyébként nem szabad a fullánkot összenyomni, mert bemegy az a méreg is ami kinnt akart maradni.Tehát ki kell sodorni egy papírrak vagy kártyával. A csípést sem kell kinyomni mert esetleg benyomod…. Másnap elmentünk a suliba. A fájdalom az odafigyelés -nemodafigyelés arányában nőtt vagy csökkent. Délben telefonáltak a suliból kislányom belázasodott. A lába bedagadt.Apa rohant érte. De a rémisztő lábkinézet alapján megbeszéltük ezt egy orvosnak is kellene látni. Hátha annak nem annyira rémisztő.El is mentek a háziorvoshoz, de az már nem volt ott. Elküldték őket a kórházba. Ott elüldögéltek egy órát, kislányom bánatára csak babajátékok voltak a váróban, azt is éppen valami kicsi csócsálta. Akkor egy nővérke közölte, orvos csak két három óra mulva lesz esetleg. Hajrá Angolok! Szegény Apa saját felelősségre hazahozta a lánykát.Beborogatta és letette aludni és visszarohant dolgozni. Nagyon ijesztő volt az egész, én is elkéretőztem és hazarobogtam. A lányka aludt amikor hazaértem.Mikor már a tesó is hazaért , gondoltam adok neki valami gyógyszert. De anya kaptam a kórházban mondta. Tényleg mit? kérdeztem Valamai catamot. Telefon a páromnak mit kapott kálciumot? Dehogy paracetamolt. A kórházban sehogy sem értették meg hogy mi az a kálcium. Estére az egész lábfeje bedagadt. Anyukámmal is konzultáltunk, ecetes vegy ecetmentes borogatás kell-e.Csak úgy mondom a méhcsípésre ecetes kell.Csinos kis csizma formát készítettünk neki törlőruhákból. Jó ecet szagút, de nem használt. A dagadás nem érzi a szagot.A főnöknőm férje méhész, azt mondta vegyünk anti hisztamin kenőcsöt az kell rá. Igaza van, szakember, mostanra egészen lement a dagadás, csak viszket az a kicsi láb, de már rendben van.Hiába az egészségügy itt is olyan amilyen.
Levendula
2008 július 15. | Szerző: hajnal85
Pénteken, a munkahelyi szünetben jött az egyik kis irodás nőci, hogy a hétvégén Levendula fesztivál lesz, mindenkit szívesen lát egy teára ott, mert ott a levendulamező mellett van a kertje.Ki is osztott, olyan könyvjelző méretű kis fecniket, meghívó gyanánt.Csak úgy stílusosan, lila fecniket. Meg is tudakoltam tőle merre is van ez a mező, tervbe véve, mint lehetőség. Felvillanyozva magyarázta, csak menjünk a lányaimmal együtt teára hozzá, végre én is megkóstólhatom az ő sütijét, mert ő az enyémet már ette, tehát itt az alkalom! Estére el is feledkeztem az egész levendula ügyről.De szombaton eszembe jutott. Nem is esik, és nagyon szeretjük a levendulát. A virágot, az illatot és a mezőket meg különösen, bár még nem láttunk egyet sem.Jött a kis barátnénk aki éppen szabadnapos volt.Jöttek a lányok barátnőstől.Szépen elsétálunk gondoltam, nem esik, hideg sincs.Megnéztem a térképet gondosan.Nincs messze. Tehát indulás. Nekivágott hát kis csapatunk.Hegynek fel, egy idő után felfedeztük, hogy gondos kezek kis táblákat tettek fel útmutatót a tévelygőknek, lila tábla lila selyemszalaggal.Így aztán odataláltunk, bár a kis útmutatók nélkül térképnézegetés ide vagy oda nem hiszem hogy megleltük volna a levendulást. Egy kisebbfajta mezőt képzelj el, végig levendulával beültetve, szépen sorokban ahogy kell. Mind virágzik és lilul, és az illat belengi a környéket.A belépésnél sátrakat állítottak fel, az egyikben mézet árlutak, a másikban a lepárlást mutatták, hogyan készül a levendula olaj, a következőnél beszerezhettél volna néhány levendulás terméket. Pl. kézkrémet sampont lila üvegben, hét fontért.Utána a grillsütés helyszíne következet, még jó hogy ebéd után jöttünk, az illat versenyre kelt a virágillattal.Árultak még levendulás süteményt, na legalább ezt, mi is megkóstoltuk. Nem sok levendula íze volt, de végül is a levendulaföldön árulták, az is valami. A meghívót adó kis irodistát sehol sem láttam. Na tea nuku. Nem baj.Végre végre odaértünk a mezőhőz, és belevetettük magunkat, a szó szoros értelmében.A lánykák rohantak végig a soron, átbújtak egyikből a másikba, bujócskáztak. A bokrok, eltakarták őket némelyből csak a kezüket láttuk, ahogy felnyújtották, na anya most fényképezz le…köszi!Mi nagyok szedtük a levendulát, és persze a kicsik is, de ők leginkább elcsórni igyekeztek amit mi leszedtünk.Csodás volt ez a levendulázás.Egyszer csak hallom, valaki kiabál. A kolleganőim jöttek, és azok kiabáltak.Kimásztam az ágyásból, keresztül vagy öt soron.Kicsit beszélgettünk, mondták mennek a Jenhez teázni. Óh mondom mi is megyünk Kiderül mindjárt merre bújkál. Követtük őket, és a mező melletti kiskertek egyikébe kanyarogtunk a kis ösvényeken.A kiskertek alatt tényleg kiskertet értek, két nagyszobányi terület volt az egész kert. Jen ott szorgoskodott, aminek nem sok látszatja volt. A lánya egy kis kamasz lány , bennt ült egy kis sufniban, újságot olvasott az volt a “faház” teljesen olyan falusi árnyékszékre emlékeztetett, méretre legalábbis és kinézetre is vagyis csak a bélés volt más.Pont úgy tünt ahogy a kis-nagylány ott üldögélt mintha…de nem. A vendéglátó elővarázsolt belőle kempingszékeket és nosza elszaladt a közös kútra vízért, és már főzte is a teát a kis sufniban. Nemsokára sipolt a teáskanna.Finom angol tea tejjel. A gyerekek csak sütit kaptak kis linzer és gyümölcskenyér jutott mindenkinek a tea porcelánban szervírozva.Kis csevej.Már jött is a következő turnus, mi meg mentünk. Úgy látszi Jen mindenkit meghívott, és egész vendégjárás volt a semmiben. Nem is lehetett nagyon érezni a levendula ízét a teában. Mondta a kis barátném. Nem hát mondom miért is lett volna levendula íze? Mert hogy nem levendula tea volt, csak hétköznapi “sima”. A kolleganémék kifelé vették az irányt. Másnap kérdezte. Nem hallottátok hogy sikítoztam? Nem . Szegény át akart mászni a kerítésen és fennakadt. Aztán nem bírt lejönni. Ott lógott mig kiszabadították. A másik lány mondta és ezt nem láttad!? Hiába erről lemaradtam.. Visszamentünk a levendula földre. Feltünt, hogy sokan kis fekete vödörbe szedi a virágot.Olyan egyenvödörbe. Sokan válogatva méricskélve csokrozgatnak. Mondtam a barátnőmnek, kérdezze már meg, mennyibe kerül a vödör, vagy hogy lehet ilyet szerezni? Kiderült amit szedünk illatos levendulát azt fizetni kell kis csokor 1 nagyobb 3 a vödör 6 font lesz.Néztük amit eddig szedtünk az már három nagy csokor, tehát gyerünk lányok vödröt szerezni.. Hoztak is a kicsikék kettőt is egy perc alatt, csak kipróbálták milyen ülés esik rajta erre az egyik meg is adta magát.Ezt szépen odaillesztettük a mesgyére és a másikon megtiltottuk az ülést… Na ez a vödör csak félig telt meg az eddigi gyűjtéssel.Mi pedig nem tagadhattuk meg magunkat, olyan jó Magyar módra megszedtük a vödröt. Mentünk is kifelé, fizetni, ránézett az asszony a vödörre, hú mondja ez tíz font és szépen körbe kötözte lila fonállal, bezacskózta és átnyujtotta. Mi tmondjak gyönyörű volt. Fizetni nem annyira, de ha a kis három fontos csokrot elnéztem, így is jól jártunk.Hazafelé a szomszéd kislány még elhozott egy selyemszalagot, egy tábláról ha már itt voltunk. Szépen elosztottuk a virágot, persze nekünk maradt a legtöbb. Azt meg este a lányokkal szépen becsokroztuk.Most már csak a helyet kell megtalálni, de gyorsan, ahova felaggathatom a csokrokat, biztonságos hely legyen…..
Születésnap
2008 július 11. | Szerző: hajnal85
Mondhatom, a születésnap Angliában a karácsony után a legnagyobb ünnep.De ha a személyeket nézzük pláne a legnagyobb. Főleg, ha kerek szám.Ezt a munkahelyen is megünneplik általában esetleg partit tartanak némelyek és hasonlók.Nos nekem is eljött a nagy nap, hogy belépjek a negyvenesek klubjába.Itthon felköszöntött a kis családom, apa valahogy cselesen beszerezte az ajándékot nekem, pedig nulla ideje volt rá, nagyon szép és jó volt minden.Ahogy szokott. A legjobb és legnagyobb ajándék amit valaha kaphat valaki egyáltalán az egy jó kis család. Örült a szívem. és még most is. Ha már öregedni kell…..A munkahelyemen már egy hónappal a nevezetes nap előtt emlegetni kezdték mikor is lesz nekem a születésnapom? Mert akkor hozok majd sütit! Szinte minden héten, azután már minden nap emlegették. A szokás az , hogy a páciens kap mindenkitől külön külön egy egy képeslapot, vicceset, vagy virágosat, tele jókívánsággal. Ezt rendszerint az érkezésem után egy órával kb. a második teázáskor szoktuk bonyolítani. Feltálalják a hozott süteményt a teához.( Anglia!) Ehhez képest, az én születésnapom reggelén amikor beléptem összeszaladtak és kikiabálták, boldog szülinapot! Mondtam is itt a süti, meg is kellett nézniük mindjárt. Az “agy” sütit csináltam, bár nem akarom senki kedvét elvenni a sütitől ezzel a névvel, így nevezzük joghurt tortának.A kinézete pedig olyan, hogy na képzeld el….., hogy egy tálat ki kell bélelni eperlekváros piskótatekercs szeletekkel, és meg kell tölteni tejszínes epres túrós joghurttal. Szép rózsaszín, valódi piros eperdarabokkal. hm . De jó. Tényleg jó. Ezt vittem és az agy elnevezést még véletlenül sem emlegettem. Mire a helyemhez értem észrevettem hogy ott leng egy fényes héliumos lufi Happy 40 felirattal.Ennek örültem de kedves! hogy fogom ezt hazavinni? Végig lebegek vele a városon, bocs falun kihirdetve a korom. Na egyenlőre az öröm. A hazaszállítás késöbb. Mondták is, ma elöbb teázunk.Most! Jöhet a süti.Tea kész .Képeslap olvasás jön kötelező! Ilyeneket kaptam az élet most kezdődik…..Váljanak valóra az álmaid….Legyen ez a nap mesés, és minden ezutáni is….stb. stb. Virágot is kaptam fonott kosárban nagy szalagcsokorral és jelvénnyel mégpedig Big 40 felirattal, ezt gyorsan rám tűzték, nehogy valaki rosszul becsüljön! Végül kiderült még egy ajándékkártyát is kaptam, összeadtak pénzt, és azzal hogy reméljük találsz magadnak valami jó kis cuccot….. Meghatódtam. Meg. mondták is nem szabad egy születésnapon sírni, csak nevetni. Mindenki egész nap mosolygott rám, a torta mind elfogyott.Nekem nagyon jó volt, hogy ennyire szeretnek a munkatársaim. Ahogy aláírták a barátok a munkahelyről.
Közeleg az év vége
2008 július 11. | Szerző: hajnal85
Bizony, közeleg az év vége a suliban. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy a gyerekek bemutatják az addig tanultakat, valami előadás formájában.Vagyis az idei év zárása kezdődött az édes kis hegedűs kislányom koncertjével.Írtak egy levelet, hogy reggel 9,45-kor lesz a Junior school ebédlőjében.Ezen a napon éppen micsoda hír, szakadt az eső.Tiszta erőből.Az időpont pedig pont olyan, hogy hazamegyek miután elvittem a lányokat a suliba, otthon vagyok tizenöt percet és visszamegyek az iskolába.MIközben szakad az eső. Na mindegy hát, visszaballgtam a megadott időre, sehol senki. A szülők nem tömörültek az ajtónál. Ez már gyanús volt.Gondoltam átmegyek az Infant school-ba ami a szomszéd utcában van, és BINGO! Ott már volt némi nyomulás az ajtóknál a szülők részéről, én már be se fértem a tető alá, ott álldogáltam, az eső meg ott szakadt.De ilyen a szerencse, már régen megírták ezt, egy másik ajtón kellett bemenni, és lássátok így lesznek az utolsókból elsők, az épület másik oldalán be is jutottam elsőnek a terembe. Édes kis hegedűsöm már ott csücsült a szinpadon tizenegy másik növendékkel.Itt nem kell ünneplőbe menni, miután mindig abban járnak szinte, vagyis egyenruha, fehér galléros “piké” póló szürke szövetnadrág, fekete cipő, mindig csinosak.A kislányom volt az első szereplő három másikkal egyszerre játszott. Mivel még csak “üres” húrokat húznak, hamisságra csak rossz hangolás esetén van lehetőség, tehát tiszta volt, és szép ahogy kottából! Eljátszották a darabot, zongorakisérettel, hol húzták, hol pengettek. Nagyon helyesek voltak. A neheze ezután jött, a többi fellépő elviselése.Azok már fogtak le hangokat is .Itt már volt esély egy kis hamisságra is.Nem csak esély volt.Aki mellettem ült anyuka megkérdezte, melyik a tied? (Márhogy gyerek) mutatom az ott jobbra, és a tied? Ő is mutatta nagyon büszkén.Az ott a szélén. A kolleganém mondta az ő lánya anno furulyázni tanult, és ebből tanulva azt javasolta, tegyek vattát a fülembe, és csak mosolyogva bólogassak, az ott az én gyerekem a büszkeségem.De az is volt, büszkeségem a kicsi kincsem, vatta sem kellett. Nagy taps,következett a végén.A másik gyerekem mondta délután valaki nem tapsolt, annak elvontak három perc aranyidőt. Ez itt a játszás, és rajzolás ideje. Ezután következett a leendő tanulók megszerzésére törekvés, kis reklám, jelentkezzen aki akar tanulúnak a jövö szezonra. Hátha kedvet kapott valaki a koncertet hallgatva, bár ezt nem nagyon hiszem anélkül nagyobb esély lenne.Tehát ez volt az első bemutató. Másnapra a nyári koncertet hirdették. Itt minden osztály énekel valamit, nagyon aranyosak. Az időpontokat kicsit összekevertem és csak későn tudatosult én bizony el fogok késni a munkahelyemről. Na hát ez van, azért a koncertet nem hagyom ki akkor sem.Persze még csaknem is kezdték pontosan legalább tíz percet csúszott, de hát így szokott ez lenni.Legalább az eső nem esett. A szülők szépen sorba álltak az ajtónál, jó hosszan vagy százméteren.Végre bebocsátottak bennünket, a gyerekek már bent ültek. Szépen elénekelték a dalokat valami mini musical félét adtak elő ami a reggeli felkelésről szólt.Az osztályok váltva egymást felálltak elénekelték a részüket és visszaültek következett a másik osztály. Ez így ment. Helyesek voltak. Persze jól el is késtem, a munkahelyről több mint fél órát. A munkatársak már nagyon vártak, aggódtak is kérdezgették mi volt, mi történt? Elmeséltem, és kellőképpen sajnálkoztam is, de azt mondták. Nem baj a munkád megvárt, nem számít. Jó volt a koncert? Ugye milyen aranyosak ezek a dolgok? Délután az utolsó táncóra volt, a másik kislányom, a táncoslábú fellépése. A szülők egy hátsó kis rejtett ajtón felmehettek a színpadra nézőnek, és lennt a tulajdonképpeni nézőtéren volt a táncolás.Minden gyerek táncos dresszben az én kislányom meg megint a kis kutyás pólójában, melegítőben. Eléggé kilógott a sorból, de őt szemmel láthatóan hidegen hagyta a ruhakérdés. Csak táncolt, és élvezte a táncot.Végig táncolták az egész repertoárt a színpadon nem is fértek volna el, na és ezt az erős kopogást, amit a cipőjükkel csináltak ki sem bírta volna .Mindenesetre nagyon élvezetes és hangos volt a bemutató.A következő előadás a kislányom osztályának másnap reggel volt. Szerencsére ezt az időpontot okosabban határozták meg de lehet csak szerencsém volt, mert a suliba érkezés után húsz perccel kezdték. Nem kellett hazamenni és vissza és az elkésés sem fenyegetett. A szülők megint sorbanálltak, de most csak egy osztályé, viszonylag hamar bemehettünk, és kezdték. Az egész kis eddigi emlékeiket mesélték el, a gyerekek, a szinpadon. Mindenkinek volt egy kis mondata, emlékszem ez vagy az volt, így hívták ezt és ezt a tanárt, stb. Jól sikerült. Az előadás után az igazgatónő folytatta a – minek is nevezzem, – talán értekezlet vagy gyűlés lehet a jó szó rá. Ez minden héten van a gyerekeknek általában, ilyenkor megdícsérik az ügyeseket, kapnak egy oklevelet pl. mert jól olvastak ezen a héten, vagy jól oldották meg a feladatot amit kaptak. A kislányom kapott már azért mert jól olvasott és azért is mert jól tud csákót hajtogatni. Komoly dolog ám, az igazgatónő átadja az oklevelet és az egész iskola megtapsolja az illetőt, aki meg vagy örül vagy nem. Attól függ mennyire szeret szerepelni..Ezenkívül a szülinaposokat felköszöntik, megkongathatnak egy kis kolompot annyiszor ahány évesek.Nem mindig sikerül. Valamint ha valaki iskolán kívül szerzett valamilyen elismerést, érmet, oklevelet akkor azt is megdícsérik, megtapsolják érte.Miután ezeket mind megnéztük elbocsáttattunk.Még egy előadás hátra van, ez a jövő héten lesz a másik lánykám osztályának, és még az úszásból van vissza kettő.Biztos jön a jelvényezés megint.Lassan elkezdhetem venni a csokikat és a képeslapokat a tanároknak, itt ez a szokás.Thank You Teacher!
Az új iskola
2008 július 5. | Szerző: hajnal85
Ez a hét az új iskola megismerésének jegyében telt a lányoknak.Meg nekem is.Már hétfőn kaptunk kis felhívásokat, hogy adjunk be ennyi pénzt ennek a tanárnak és adjunk be annyi pénzt annak a tanárnak, mivel most mi vagyunk vagyis a mi gyerekeink az “”öregdiákok” de még több idézőjelet is tehetnék, a kis hét-nyolc évesek öregnek nevezése miatt.Szóval búcsúajándék hegyek megvásárlására kezdtek gyűjteni egyes buzgó szülők. Na nem nagyon kell nagy ötletforrásra gondolni itt, mindig ajándékkártyát vesznek, ez olyasmi mint a vásárlási utalvány. Csak azt kell kitalálni melyik boltba szóljon. Marha nagy fantázia kell hozzá.Mi nem adunk be, inkább kiötlünk valamit a lányok kérésére. Valami szívmelengetőt.Szerdán eljöttek a lányok sulijába a leendő tanátnénik, a másik iskolából a kicsikhez, bemutatkozni, ismerkedni, mesélni.A lányok kedvesnek találták az új tanárukat, remélem azok is lesznek szeptembertől is nem csak most .Csütörtökön a gyerekek mentek el egy napra az új sulijukba, megnézni az osztálytermet, meg mindent amit lehetett. Tetszett a gyerekeimnek, főleg, hogy itt már asztalok és székek is képezik az osztályberendezést, nem csak a szőnyegen ülhetnek. Ezt nem annyira szeretik, bármilyen kötetlennek is tünik a szigorú padban üléshez képest és ha belegondolok szerintem is elég kényelmetlen lehet.A koszról nem is szólva.Tehát padok.Ezenkívül találkoztak pár barátukkal is, akik itt a házban laknak, és oda járnak, tehát volt valaki ismerős is. A Következő napon meg az új iskolából elballagó hatodikosok meghívták a leendő újakat akik most harmadikosak lesznek, egy napra. Egész nap játszottak a legkisebbek és a legnagyobbak.A nagyok még egy színdarabot is előadtak a suliéletről a kicsiknek.Nagyon élvezetes volt a lányoknak nagyon tetszett.Az új suli is.A szülőket is meghívták egyik reggel, naná hogy én is ott tömörültem a többivel együtt az új suli nagytermében.Bemutatták nekünk az egyenruhát amit megvehetünk,most rögtön. A bemutató olyan volt mint egy divatbemutató . Lehetőségek szerint mindenfajta ruhába, a télibe a nyáriba és a tornafelszerelésbe beöltözött gyerekek vonultak fel előttünk.Az igazgatónő meg mondta ez ez az meg az figyeljük meg a cipőt is, igen. Az említett lábbeli egy félig letaposott koszos kis fekete cipő volt, amilyenbe minden na jó, majdnem minden iskoláslányka jár.Elég poénos volt, főleg mert a mostani egyenruha is éppen ugyanolyan, mint ami eddig kellett .Ez olyan, hogy az Infant school, folytatása a Junior School. Az egész társaság úgy ahogy van ott megy tovább.Egy utcával arrébb.Jó van aki megy és mások jönnek de ez csak egy két gyerek.Az egyenruha meg itt Angliában mindenhol kötelező, iskolánként esetleg a színek, és a címerek változnak.Van ám kék és lila sárga zöld rózsaszín egyenruha, a mienk piros.Az is marad, sőt a címer is ugyanaz. Ez szerencsének is nevezhető, mert egy garnitúra egyenruha elég húzós lehet. Nekünk csak azt kell pótolni amit kinőnek a csajok. A multkor volt alkalmam látni egy magániskola vélhetően nagyon drága iskola gyerekeit ott a cipő is egyforma volt, a zoknik is, a kislányokon szalagos szalmakalap címeres zakó. Nem rossz ez az egyenruhásdi, ha belegondolok a lányaim mit öltöznek egy egy elindulás előtt egyéb irányba, és ezt minden reggel végig kellene csinálni.Itt nincs válogatás, csak egyenruha. Abban lehet válogatni, hogy szoknya legyen vagy nadrág, vagy pulcsi vagy kardigán. Kész.Szóval megnéztük a divatbemutatót az új tanárokat akik kedvesen mosolyogtak amikor bemutatták őket.Meghallgattuk mi a szükséges amit majd a gyerekeknek vinni kell. Elmondom : egy tolltartó, betöltve, és egy üveg víz.Ezt vigyék egy kis hátizsákban magukkal mindennap. Ennyi.Aztán vége lett az előadásnak, és elbocsáttattunk. A szülők egy része megrohamozta az asztalokat amiről egyenruhát árultak a többség kivonult.Még három hét és szünet.Azután jöhet a Junior School…..
Angol nyár
2008 július 1. | Szerző: hajnal85
Végre itt is nyár lett. Szépen süt a nap és még meleg is van. Nem kell hosszúújjú hurrá. A lányocskáim ki is használják a jó időt, fel sem lehet csalogatni őket, a vacsorát is csak rekordsebességgel belapátolták, és már itt se voltak. Egy jó kis édes görögdinnye kellene a hangulathoz még és tiszta nyár. Angol nyár.Holnapra megint esőt ígértek. Már csak három hét van vissza a suliból, nagyon készülnek már a csajszik, és persze én is – haza. A szomszéd kislány aki most a barátnő csalódottan hallgatta hogy egész szünetben odaleszünk. Mondta a lányoknak, Magyarország nagyon jó hely lehet, London meg “rubbish” szépen fordítva szemét. Úgy látszik Magyarország jobb helyen áll.Az iskola nagy erőfeszítéseket tesz, hogy kihúzzon még némi pénzt a szülők zsebéből, ma például könyvvásárt tartottak.A gyerekeket persze tegnap már beetették, mondták is a gyermekeim, anya, kettő könyvet veszel a harmadik pedig teljesen ingyen van! Micsoda bolt! A kislányom még azt is mondta, egy nekem egy a tesónak, egy meg a tied lehet anya, mert te már bármit olvashatsz…Aki ugyanis már elég jól olvas az osztályban, az a 10 szintű könyv után már bármit olvashat. Nem kell a tankönyvet. Úgy látszik én is ebbe a kategóriába nyertem besorolást. A könyvvásáron mindenki vásárol, mert az iskola könytára az eladott könyvek arányában kap ingyen könyveket.Persze mi sem maradhattunk ki, és bár a harmadik könyv tényleg ingyen volt, mind a kettő lánykám választhatott hármat, ha már vásár van. Hétvégén meg a nyári vásárt rendezik, az sem olcsó mulatság, szegény ősök. De most kell befizetni a szeptemberi iskolatejet, is, de lehetőleg vedd meg az egyenruhákat is szeptemberre most…hátha kinővi addigra a gyerek . Jó sok . Na meg a kocsink a szép Lagúnánk még nem készült el, csak vesszük az ilyen olyan dolgokat bele, apa a vasárnapot is szereléssel töltötte, itt a konyhában szerelte a nemtudommit, de még nem készült el vele.A konyha átmenetet képez egy szerelőműhely egy raktár és a konyha konyha között.Közben lefoglaltam már a kompjegyeket, és tervezgetem az útvonalat.Remélem, nagyon remélem a kocsi jó lesz mire kell és nem megy rá a gatyánk is.
Junius utolsó hete.
2008 június 27. | Szerző: hajnal85
Nagyon gyorsan elment ez a hét. Minden délutánra adódott valami. Hétfőn úszni voltunk, Colin az oktató megint elkezdte a jelvényezést. Vagyis, hogy potom 3,50-ért kaphatunk egy fellvarható jelvényt meg egy oklevelet, a gyerek teljesítményéről. De most nem ugrottunk, modtam a lányoknak, ha többet teljesítenek mint ami már van, csak akkor vesszük meg. Vagyis az egyinek 10 a másiknak 25 méternél kell többet úszni.Erre most merülés volt, valami karikákat szedegettek fel a medence aljáról.Arra kellett volna megvenni hogy: Merülés I. Mondtuk arra sem veszünk, hiába a próbálkozás.Szegény Colin.Nem nyert most. A lányok nem bánták volna. Távozás mint mindig, pizsamában. Bár most világos van, amikor jövünk, de nem baj. Kedden volt a szülői, ami legalább élvezetes volt.Na és a kocsinkat is kedden akarták elhúzni a szervízbe. Vagyis a szerelőhöz. A párom talált egy Magyar szerelőt, aki kb. öt faluval arrébb lakik Londonban..Az idős barátunk ugrott, hogy segítsen, elhúzza nekünk az autót oda. Persze neki szép nagy újféle terepjárója van, a mienken meg nincs vonóhorog, csak valami kicsi valami, amire teljesen helyesen használhatjuk, hogy izé.Szóval a fék sem működik teljesen, ezért rúddal kellett húzni. Az öreg ment mintha nem vontatna éppen, majd amikor egy busz elékanyarodott lesatuzott, a rúd kampó kiakadt, a mi kocsink meg beleszaladt az övébe.Szrencse, hogy az övé nem sérült, nekünk viszont a szép fényes motorháztetőnk benyomódott.Behúzták vonták két helyi segéderővel egy helyre az út szélén, még jó hogy nem fizetős a hely, és otthagyták. Ez már nem volt messze tőlünk, viszont a baj nagyobb lett, a kocsi meg nem került a szerelőhöz.A szülői után még elmentünk megnézni családilag, mennyire tört össze szegény kocsink. Komment: Kell egy új motorháztető is.Estére megoldódott a vontatás problémája, eszünkbe jutott, olyan a biztosításunk, amibe benne van az elszállítás, ha baj van. Így aztán fél óra mulva ott volt a szállító autó ami nem vontatta egyszerűen felemelte és elvitte az autót.Ha elöbb eszünkbe jutott volna…. Bár apának eszébe volt, de úgy emlékezett, csak az autópályára érvényes ez az elszállítósdi. Megoldódott. Vasárnapra autószerelés van beütemezve, most már csak abban bízhatunk eső nem lesz. Meg hogy nem derül ki az hogy rosszabb a helyzet mint gondoltuk. Szerdán a kislányomnak hegedű órája volt, szépen elkezdtek szolmizálni tanulni érdekesen van írva, de az azért. Semmi újat nem játszott, maradunk a szivárványnál, . Alekesedése kicsit megcsappant.Este meg angolóránk volt, elsőre odataláltunk, ez is valami. Tanultunk is valamit.Másnap a munkahelyemen kérdezték a lányok, na, mit tanultál tegnap? Mondtam nekik, amit mi tanulunk a könyvekből azt nem úgy használjuk a mindennapokban. Legalábbis nem ezen a szinten. A tanárunk mondta, durva dolog egyszerű igennel és nemmel válaszolni némely kérdésre, hozzá kell tenni pl. Yes Im vagy No Im not. Persze a lányok sem teszik hozzá meg a szomszéd sem csak mondja Yes vagy No vagy Yep ilyesmi… Na a lányokkal a munkahelyen egész nap ezen vigyorogtunk és szép kerek mondatokban beszéltünk mint még soha. Mint a királynő. Legalább. Na és a birtokos eset, következett. Miért használjuk így és miért nem máshogy, mi a szabály? A tanár nekünk elmondta hogyan is van, de a lányok egytől egyig Angolok, nem tudták. Használni persze igen , el nem tévesztik, hiszen Angolok! De a miértet vagy a szabályt egyik se tudta. Mondom egyik se. Ez azért érdekes. A tanárunk szerint nem nagyon tanulnak nyelvtant, de én ezt nem hiszem. Szóval végig viccelődtük a napot. . Este tánc volt a kislányomnak, már jól megy, eléggé. Utoljára amikor az IKEA-ban voltunk a bejáratnál fölment egy kis pódium félére ami eredetileg valami bútorokat volt hivatott bemutatni, most üresen állt, igen szerinte neki készítették oda. Szóval odament és előadta a magánszámát. Táncolt. A felsőteste a csípője nem mozgott csak a lába.De az nagyon gyorsan.Jó nem volt olyan technikás mint a színházban amit láttunk.. A tesója volt a konferáló, szépen elmodta hölgyeim és uraim most következik a testvérem, fogadják szetretettel….tapsolás, az emberek akik ki és bejártak jól megmosolyogták őket. Nagyon édesek voltak. Ma péntek és végre vége a hétnek . Majdnem. De legalább már dolgozni nem kell menni.
Otthon édes otthon
2008 szeptember 20. | Szerző: hajnal85
Igen hazaértünk, vagyis a Balatonra. Minden úgy volt ahogy lefixáltuk előre, az idő is csodás volt.A lányok egész nap a vízben lettek volna, vagy voltak is, olyan volt amilyennek kellett.Nagyon jó volt hazaérni találkozni a szeretteinkel., Annyira hiányoztak .Most meg már megint hiányoznak.Hiába az otthon az otthon. Élveztük a családot, az együttlétet, eljártunk strandolni, az idő igen nyári volt, a lányok élvezték a nagyszülők társaságát, az unokatesókkal a szórakozást. Mindent. Augusztus 20.-a is otthon ért minket, naná hogy mi megünnepeljük e jeles napot, még jó, és persze ami a lányoknak igen vonzó kaphatnak az új kenyérből egy darabkát.Az nem olyan mint a másik.Nagyon bírják azt a jó kis otthoni kenyeret, a kicsilányom azzal ment be a mamájához. Szia mama van kenyered? Na mindegy eljött az ünnep, árnyékban negyven fok. Otthon is a szuper angolkormányos, Légkondis! angliai kocsinkkal közlekedtünk, amivel kisebb nagyobb feltünést keltettünk . — – kislány szólj anyukádnak hogy rossz helyen van a kormány! vagy – láttalak tegnap nem volt sofőr a kocsiban…..szóval a kenyérünnepre ahogy a lányok nevezték, ezzel a járgánnyal mentünk..A beszédet egy országgyűlési képviselőnő mondta jó hosszú beszéd volt, nem még annál is hosszabb és a nap tűzött ezerrel. Az ünnepi kenyeret kitették szépen felszalagozva, igazán gyönyörű volt. Az emberek igyekeztek az árnyékba húzódni a fal tövébe és vagy harmincan bizos álltak ott. Ekkor érkeztünk, a kislányom felmérte a helyzetet, és azt mondta szemrehányóan . Ennyien vannak!? Menjünk gyorsan álljunk be a sorba….Mondtuk, ez nem sor, de ha hitte is, képes volt a napon ülni állni szemmel tartva a kenyeret hátha sor az mégis. Végül megvolt a koszorúzás, a kenyérvágás, ( miért kell megtapsolni azt hogy a bácsi eszik!?) anyukám miután látta hogy a kenyeret elviszik, megkérte nem kaphatnának az unokái egy kicsit? Gondolta őt nem ismeri itt senki, meg amúgy is.Mondták de de csak felszeletelik és visszahozzák. Márhogy a kenyeret. Közben ment a műsor, néptáncosok ilyesmi, és valóban jött egy kis pincérlány és hozta a kenyeret megzsírozva hagymával…. Jó volt az. Bár a lányaim üresen jobban bírták volna, szerintük, de azért így is repetáztak. Az egyik szervező megkérdezte anyut, kaptunk -e kenyeret, biztos ami biztos. Kicsilányom még eltáncolta műsorát a kopogóst a kihalt színpadon, a másik konferálta, mi meg tapsoltunk, és hazaindultunk.Az emberünk aki a kenyérfelelős volt, hosszan nézett utánunk. Nem tudom, lehet benne voltunk a helyi hírekben, íme eljöttek ide az éhes Angolok egy kis jó Magyar zsíroskenyérért…..Az idő hamar elment, és már készülődni kellett vissza Angliába. Még beszereztük a Magyar másodikos tankönyveket , egyéb könyveket és a túléléshez szükséges szalámikat sajtokat fűszereket és túrórudikat.És már indultunk is vissza.Lelkesedés nem nagyon volt, csak Nagykanizsánál tévedtünk el, és a Nagy Brit sziget már esővel várt. Itt vagyunk ujra.
Oldal ajánlása emailben
X