Dettynek
2008 október 20. | Szerző: hajnal85
Nem tudom miért nem tudok a lap szélére írni? Akkor írok ide. Szóval persze van itt ami finom. Például a Yorkshire puding, amit ettél talán már. Itt sült kolbásszal és sült paradicsomos babbal szokás enni, ami így szerintem nem a legjobb, finoman szólva, de mi esszük egyéb köretnek.Pl. sült halhoz. Tök jó. A másik ami jó itt a hal, főleg a tőkehal.Az nagyon jó, finom, ez az amit a Fish and Chip halaként is megismerhetünk. Ja meg a Jacket potato magyarul a héjában sült krumpli, vajjal sajttal. Na az is jó. Más momentán nekem se jut eszembe. Persze itthon mi is a hazai szájíz szerint főzünk. Esetleg kicsi olaszos ez-az.Próbáltunk már indiait, thait de az se jött be. Hiába. Az itteni nyersanyagokból otthonról behurcolt fűszerekkel főzőcskézünk. A suliban ahol dolgozom, még nem nagyon tudtak igazán olyat főzni amire azt mondtam volna hogy nagyon jó. A mi ízlésünknek valóban ízetlen és néha ehetetlennek minősíthető. A kolleganőmet kérdeztem modjon valami igazán jó angol ételt. A válasz? Curry. Ez azért túlzás, pl. a steak is jó kis igazi Brit kaja. Na mindegy. A mi kislányaink eddig pontosan a mai napig be voltak fizetve menzára. School diner… majdnem 2 font per fő per nap. Erre délután amikor megyek értük, mind a kettő szeme kopog az éhségtől. Csak nézegetek honnan jön ez a nagy kopogás? Szóval nem tudom mit ettek meg a feltálalt ételekből és az is mennyire volt jó? A kérdésemre sokszor a válasz… már nem emlékszem….De azért két óra mulva nem lehettek volna ennyire éhesek! Szóval most csomagolok. Egy szendvics, egy kis sajt, egy joghurt, egy keksz, kis zöldség kis gyümölcs. Mind szépen bepakolva az erre a célra beszerzett divatos kis kajástáskába. Az egyiké milyen lehetne hát persze High School Musical-os a másiké kiscicás. Na délután megyek értük, nincs semmi kopogás. Nem éhesek. Nem falják fel a táskámból a tarcsi kekszet, almát narancsot. Nem kérnek semmit. Akkor kérdem én mit ehettek eddig a menzán ? Szóval így igaz Detty a mi ízlésünknek ez a kaja nem a legjobb. A sütijeik azért finomak, a kekszek is. Ha más nem is…..
Eltelt megint egy hét
2008 október 19. | Szerző: hajnal85
Eltelt megint egy hét.
Kiderült közben, hogy a suli ahol dolgozom, benne lesz vagy van is már a BBC hiradóban. Az ok, hogy rendkvül nagy tízszeres volt a túljelentkezés. A multkor írtam,szép folyosófelügyelői karrierem kezdetéről, a felvételi idején, nos alaposan mellészámoltam. Nem kevesebben mint 1500-an jöttek felvételizni. Igaz a nagy tömegben ezt nehéz eltalálni. Voltak egész csakádok is ki tudja hányan próbálkoztak. Vagyis most már tudhatjuk. Botrányos a helyzet, hogy nincs elég magasszintű iskola, és az okos gyerekek nagy része nem jut be. . Magát a riportot nem láttam, mert reggel főleg a rajzfilm program van előnyben részesítve, az időhiányról nem szólva, – csak körlevélből tudom a tartalmat. Azért érdekes.
A mi lányaink magasszintű iskolai felkészítését mi itthon igyekszünk elvégezni. Egyenlőre. Meg kellene tanulniuk a szorzótáblát az idén. Az itteni iskola csak a 2-es és az 5-öst tervezi erre az évre, de mi szülők azt bírnánk ha az egész táblát megtanulnák a csemetéink. Igen bírnánk. Csakhogy elég sok a követelmény ugye, Magyar anyag. Irjunk olvassunk, és még kitolásként itt van az erősebb matek. Nos. Nem volt mostanság jó a hangulat ez miatt. Állandó veszekedések, és noszogatások és mindenféle kibúvók keresére ez utóbbi a lányok részéről. Kigondoltam és pénzjutalmat tűztem ki, egy hét alatt kettő szorzótáblát kell benyesni. Működik. Vasárnap estére ment a kettes és a hármas oda vissza keverve. Semmi veszekedés.És már kezdjük is a négyest és az ötöst…. Ki akar csak úgy kötelességtudatból plussz munkát végezni?
Kedden furulyaóra volt az egyik gyermekemnek, miközben a másikkal, – jobb híjján- aközeli vasútállomás várójában üldögéltünk. Mer a suliba nem lehet bemenni, az udvaron nincs egy nyomorult pad se. Ott beszélgetünk elütjük az időt. Amúgy nem rossz, csak éppen nem jó. Mikor visszamentünk a másik lánykáért, hogy végre végzett, a tanárnénije aki kikisérte, odalépett hozzánk, és meghívta a másik gyereket is. Kicsi bogaramnak felcsillant a szeme naná hogy akar ő is furulyázni! A tesója nem volt az ötlettől boldog, hiszen ez csak az ő osztályának volt eddig a privilégiuma, és hogy jön egy másik ahhoz… rögtön mondta is akkor ő is megy hegedülni! Így igazságos! Nos ha nagyon akar, de az első felindulás óta nem forszírozza. Nehogy már beírassam véletlenül….
A péntekünk megint sűrűre sikerült. Reggel ugye a krikett, utána suli. Ezután meghívást kaptak egy “teaparti”-ra . Pontosan olyan szülinapra mint amilyet mi is tarottunk. De úszás is lenne, megbeszéltük jó egy órát maradhatnak aztán elmegyünk. Felajánlottam, hogy kihagyjuk az úszást, de még az ötletet is szörnyűnek találták. Méghogy kihagyni? Miket gondol ez az anya? Hát jó beszereztük az ajándékot, valami plüss állatokat, és suli után elmentek a buliba. Hazaloholtam a holmijukért és már indulhattam is vissza értük. Apa is elöbb hazajött, hogy ő is jöjjön velünk az usziba, és hogy a nagy forgalomban átharcolja magát velünk. A buli természetesen akkor volt a legjobb amikor el kellett jönniük. Az anyuka a lelkemre kötötte, a parti még hatig tart mindenképpen jöjjünk vissza, mert a Mc Donald s ból rendeltek kaját és még nem is jött meg… Megígértük visszajövünk…Mint a terminátorban. Az úszás remekül ment, a lányok kezdik bedolgozni magukat. Úsztak el és vissza hason háton, hosszában. Úszás után visszatértek a buliba amiből még fél óra hátra volt. Csak nem maradnak ki? Mi meg apával üldögéltünk a kocsiban. Mert nem volt értelme hazamenni, s bár invitált a házigazda hogy menjünk csak be mi is, nem akartunk beülni hozzájuk. A mekis kaja nagyon nagy siker volt, a gyerekeknek, a házikészítésű szülinapi tortából hoztak egy egy darabot, azóta is ott van a konyhában. Nem krémes, hanem az itteni szokás szerint egy kevert tészta cukormázzal. A lányok azt hitték csokis a széle, de nem attól volt fekete, kicsit odaégett. Van ilyen. Na de a nap remek volt nekik, csak éppen egy kissé elfáradtak. Szombaton francia óra megint, az ábc-s masírozás most elmaradt, csak szinezni kellett…Jó kis hét volt, de már itt is mindjárt a másik….
Zsúfoltság
2008 október 12. | Szerző: hajnal85
Be kell látnom nem lennék jó meterológus, túl borúlátó vagyok. Mert igen jó idő van, és itt a vénasszonyok nyara a Britteknél is. Kb 20 fok és napsütés. Miután a köd felszáll.
Jó kis futós hetünk volt főleg ami a pénteket illeti. A hét elején kaptunk egy levelet miszerint, a krikett csapat új tagokat szeretne, 16 kiadó hely van. A jelentkezés sorrendjében van esély a bekerülésre. A lányok nagyon lelkesen jöttek haza ŐK akarnak krikettezni! Jó jó de mikor? Nos, a krikett klub indul 17-én reggel iskola előtt. Szépen Magyarul nulladik órában. Na nem kell a szívedhez kapni, itt a gyerekek 9-re járnak suliba, a nulladik negyed kilencet jelent. Így esett az eset, hogy jelentkeztek a lányok krikettezni. Csütörtökön hozták is a választ, borítékolva leragasztva, hogy ” holnap 17-én reggel 8,15-kor várják őket a klubba. Igen de ez 9-én volt. A gyerekek állították igenis holnap lesz . Volt is. Szégyen vagy sem nem ismerem ezt a sportot, a szabályairól sincsenek elképzeléseim . Megnéztem a neten. Nem rossz. A melóhelyen a lányok azt mondták ez egy igen civilizált sport, teázva közben sütit eszegetve kell nézni..Hát ez most biztos nem volt. A mi lányaink teniszlabdával dobálóztak és futottak , semmi ütögetés vagy ilyesmi mint ahogy ők elképzelték. Azért a remény hal meg utoljára ugye talán majd legközelebb. Utána a rendes iskolai nap.
Aztán hazarohantunk, és a múlt heti fölösleges evickélést megelőzendő felhívtam az uszodát lesz e úszólecke? Mivel a válasz pozitív volt, így igen gyors öltözés és rohanás, persze csak a kocsiig, mert utána következett a csúcsforgalomban a totyorgás.Azért odaértünk. A hely kicsit kopottabb mint az előző volt, ahhoz képest meg hogy most újították föl csak azt kérdezhetem milyen volt előtte? A tanárnéni igen határozott, nem az a pátyolgató mókamester mint az előző tanár volt. Úsztak is a lányok el vissza így úgy ahogy azt kell, vagy nem teljesen, hát , bele kell még rázódniuk az új környezetbe. Úszás után nagyon kellett sietni megint csak, mivel ezen a pénteki estén rendezték a suliban az őszi diszkót. Ezt mindenkinek be kell látnia hogy nem hagyhattuk ki. Apa már várt minket a frissen beszerzett “Fish and Chips”-el kartondobozokban hazaszállítva, igen gyors belapátolás, öltözés és irány a diszkó. Csak egy barátnőt vittünk magunkkal …
A szombat a szokásossá vált francia órával kezdődött. Soha nincs kedvünk elmenni, de mindig nagyon jó az óra, és vigyorogva jövünk ki. A lányok feltehetőleg rajtam vidulnak, amikor én is velük együtt masírozva énekelem a francia ABC-t persze sokkal pocsékabbúl mint ők. A tanfolyam a könyvtár épületében van és bekukkantunk oda is , ott mindig van valami érdekes. Kiállítások, ajánlók. És könyvek.Most két idősecske színésznő, akik nem voltak szépek, viszont nagyon jók és kedvesek, előadást tartottak a gyerekeknek az olvasás népszerűsítése érdekében. Persze ha belegondolunk éppen a könyvtárban… na mindegy a lényeg a két lánykám is odaült nézni az előadást ami nagyon jó volt. És egyszer csak azt látom, hogy az én két gyerekem elsőnek jelentkezik hogy felolvas a színpadon, , hogy segít az előadóknak, és már buborékot fújnak fennt mint segéderő. Persze azonnal ki kellett kölcsönöznünk két könyvet is, mert most színes pecsétet lehetett kapni bele. Hozzáteszem máskor semmilyen pecsét sincs, így ez már eleve kettő plusszal bír pecsét is szines is….Hazafelé vettük az irányt szép napos szombatdélután volt.
A házunk körül ezernyi katicabogár rajzik, búvóhelyet keresnek télire talán, bár nem ismerem behatóan a katicák szokásait, de valami ilyesmiről lehet szó. A gyerekek segítenek nekik, cipősdobozba gyüjtik őket, láttam szépen megágyaztak szegényeknek a télre.Tetüt mint elemózsia nem találtak…Nem tudom a katicák mennyire értékelik az igyekezetüket.
És eljött avasárnap is. Elhatároztuk meghódítjuk Anglia keleti partjait. Talán ott homokos tengerpartot találunk. Az internetes ajánló azt írta a leghosszabb nemtudom milyen díjakkal jutalmazott nagyon jó homokos strand. Na lássuk. Nincs messzebb mint a kavicsos, csak kb egy tizessel. Akkor menjünk a neve is sokatmodó ” Déli vég a tengeren” Igaz keleten van, de minden csak nézőpont kérdése nem? Bepakoltuk ami nélkülözhetetlennek látszott, úgy mint bőröndnyi kardigán, soha nem tudhatja az ember, plédek, homokozókészlet, kekszek és innik egyéb élelmezési felszerelés. Apa még reggel beiktatott egy olajcsere programot soron kívül. Tizenegykor már száguldottunk az autópályán a tenger felé….óriási ködben……A végcél előtt beszereztünk egy friss grillcsirkét friss kenyérrel és friss késsel pótolandó a csomagolás hiányosságát, ezután már csak pár perc, és végre letettük magunkat a majdnem homokos partra. A köd eltünt és ragyogó napsütés várt minket.
Igazi Magyar tempóval evéssel indítottunk. A part nagyon szép, kicsit kavicsos és kicsit homokos keverve. Csak annyira hogy meztilláb olyan kicsit furcsán tudsz csak rajta lépdelni, mert túl kavicsos, homokozni sem lehet vele igazán, legfeljebb cukorka boltost játszani.. Hozzá kell fűznöm a társszerző kérésére. A Magyar motívum majdnem kimaradt. Szóval biztos hallottad már, hogy ha elkiáltod magad külföldön Magyarul, biztos válaszol valaki, mert Magyarok mindenhol vannak. Azt hiszem pont Vadas ZsuZsa mondta vagy ezt vagy valami nagyon hasonlót. Szóval itt egy idős hölgy egy kopasz kutyát sétáltatott éppen, és csak úgy szóbaelegyedett a párommal..De igen Magyar volt. . Csak éppen nem tudott Magyarul. A szülei voltak hazánkfiai, ennyit tudott ” nem beszélek Magyarul.” ezt elég jól mondta.De azért el kell ismerni itt is igaz, a párom elkiáltotta magát, és egy Magyar válaszolt. Igaz hogy süketnéma volt…..Éppen apály idejére értünk oda., a tenger folymatosan húzódott vissza, és előkerült alóla egy kis medence. Talán ha fél méter mély tele a tenger által hátrahagyott kis élőlényekkel. A gyerekek legnagyobb örömére. A parton árultak kis színes “halászhálókat” Egy nádra erősített kis necc anyagot, minden színben. A gyerekek hada ilyenekkel halászott a medencében. A mi lányaink sem maradhattak ki ebből, mind a ketten nagy igyekezettel próbálkozott kifogni valamit.. Sikerült három kis ötcentis halacskát meg egy picike rákot kifogniuk.Betették vízbe a kisvödrükbe, adtak nekik kis kekszmorzsát, meg némi kagylóhéj és moszat is került még bele hogy lakájosabb legyen. Ezután megsétáltatták őket bár gondolom a vödrön keresztül nem sokat láttak a világból, a szerencsés kiválasztottak. Végül hazatérésünk előtt visszaengedték őket a kis medencébe. Jót napoztunk a kései nyárban elvégre csak október van..
Hazafelé életünk legnagyobb dugójába kerültünk. Csak ültünk a lekvárban és vártunk, araszolgattunk, , míg végül a GPs-ünk kétségbeesett fordulj meg, rossz irányba mész felkiáltásaival nem törődve mindenféle mellékutakon kétszer annyi idő alatt de hazaértünk. Mindent figyelembe véve azért mégis csak jó volt..
Ételek
2008 október 5. | Szerző: hajnal85
Gondoltam írhatnék egy kicsit az Angol konyháról. Nem az egészről, ahhoz keveset tudok róla.Nos itt nem is a berendezésre szeretnék összpontosítani, bár az se semmi, lássuk pl. a csapokat amiről már többször is elgondolkodtam, de még mindig nem jöttem rá a külön hideg -meleg vizes csap miértjére? Na de ezt most hagyjuk. Az Angolok általánosságban igyekeznek egészségesen étkezni.Pontosan úgy mint más nemzetek gyermekei. Ez az igyekezet meglátszik a Jamie Oliver reformkonyháján és annak követőin. Aki ugyan megreformálta a közétkeztetést és az iskolákban ezzel jó nagy ellenkezést is váltott ki. Pl. anyukák hada akik a szünetben a kerítésen keresztül nyújtogatják magzataiknak a hamburgert és egyebeket, ellenállva a reformnak.Mondjuk ezek nem is soványak. Csak úgy megjegyzem most őket reformálja láttam a TV-ben. A konyhákban az iskolákban mostanság nem sütnek olajban, vagyis nem nagyon, és nem sóznak , (Pl. a zöldségeket egyáltalán nem) és próbálkoznak “igazi” ételeket adni a gyerekeknek nem készételeket ez kb 10 százalékben sikerül. Az egyik szerintem elég ehetetlen egészséges étel a főtt kelkáposzta, ez mondjuk túlzás hogy főtt, helyesebben forrázott, nagy darabokra felkaszabolt káposztáról van szó.Ez gyakori köret. Tradícionális Angol.Tényleg, biztosan tudom hogy a nemzeti nagy szakácskönyvben is benne van.Szerepel még a borsó a kukorica és a zöldbab ja meg a répa.Ezek olyan félig főzve minden nélkül. Jó jó ez nem szörnyű. Annyira . Bár gyerekszemmel? Na ha megmarad ez a finomság akkor másnap belealkotják valamibe. Mint a félig nyers kelkáposztadarabokat gombával keverve spagettiszósznak hm? És még hozzáteszem, hogy nem ellenségem nekem a kelkáposzta.
Egyik reggel amikor megérkeztem a munkahelyre egy helyre kis narancssárga takarmánytököt pillantottam meg az asztalon.Olyan két kilós forma. Gondoltam itt a Halloween, biztos dísz. De tévedtem. Ez az új egészséges zöldségköret.Szépen felszeletelték befektették egy tepsibe.Meghintették olajjal. Valami felismerhetetlen fűszerrel.Megsütötték. Látványnak nem volt csúnya.Az egész iskola megebédelt és a fele sem fogyott el. Ez azért jelent valamit. De ne adjuk fel a reményt.Akkor feldarabolták, kisebb darabokra, hogy mindenki megkóstolhassa. Nem tagadom nagyon kellette magát.Óvatosan egy borsónyi mennyiséget megkóstoltam, nem nem köptem ki, nagyon jólnevelt vagyok.Néztem a többiek arcát. Sokáig senki, sem vetemedett kóstolásra.De igen igen a Jackie .Általában mindent szeret.Kiválasztott egy nagyobb darabot, és igen közelít , bennt van. Pofa, a meglepetés és a kiköpés vágyának legyűrése.Ő is jólnevelt na. Kérdem na milyen? Hm hm. nagyon “different” vagyis “különböző nem mindennapi” .Aztán röhögtünk borzasztóan. Jött a főnőknő min nevettek, mi is akarunk! Ó , mondtuk nagyon csúszós a padló…Mi jön ebből ki? Az angolnépség annyira jólnevelt a borzasztó kaját sem szólja le. Akkor a sütik amiket néha viszek kóstolónak mennyire lehet jól nekik? Lovely.
Persze nem állítom, hogy az Angol konyha borzasztó , vannak finom falatok, pl. az egészségtelennek kikiáltott hal és sültkrumpli, vagy a yorkshire pudding ami nem édes és nem krémes, hanem egy köretféle, hasonlít a párizsi ” bundához”.Vagy a sütijeik is finomak, és még sorolhatnám.Éppen úgy mint bárhol máshol a világon..
TV
2008 október 5. | Szerző: hajnal85
Mondhatom szépen gondoltam, az utolsó szép időt a múlt vasárnapra, mert itt a Londoni tél.Majdnem. A nappali csúcs 10 fok körül, elővettük a télikabátokat, és még fűthetünk is.És még persze esik is, miért is ne?Elindult a hetünk, kedden elmaradt a furulya óra, mondjuk ezt nem sajnáltam nagyon, mivel az egyik lánykám megy addig a másikkal várunk a suli előtt mert se hazajönni se máshova elmenni nem érdemes, hiszen csak fél óra az egész. A suliban meg nem ronthatjuk a levegőt, csak előtte.Erre szerdán elmaradt a hegedű óra pedig édes kis hegedűsöm minden nap gyakorolt, és már hangokat is kell lefognia, ami meglepően tisztán sikerül.A táncóra és az angol megvolt, következett az úszás. Ide nekem kell vinnem a lánykákat mivel apa dolgozik.Miért is ne a legnagyobb csúcsban kell menni az autóval csak lépésben vagy még úgy sem.Odataláltunk, leparkoltunk, benyomultunk…Ja a medencefelújítással nem készültek el, a jövőhéten indul csak a lecke..Mit tehetünk, visszaevickéltünk a nagyvárosi forgalomban.Az evickélés is majdnem az úszás egyik formája…Én gondoltam is némi szép dolgot, de csak gondolva volt.
A héten a TV is megunta hogy bennünket szórakoztasson, nem és kész, és udvariatlanul bezöldítette középen a képernyőt.A széle vidám rózsaszín, hogy enyhítse mérgünket, de hiába. Amikor bekapcsoltuk, megjelenik egy kék sor, hogy éppen hányas csatornán mit láthatunk, ez bejelentkezett a fennt említett szinekben. Meg is örültünk, hogy nahát megújúlt! De korán örültünk,nem újítottak, a TV zombitv lett, a megjelenő alakok feje lila a szemük zöld, a szájuk kék, és bőrszinre tekintettel változatos rémpofákat láthatunk az általában szép embereket szerepeltető műsorokban is, hát ha még jön egy csúnyább alak..Tehát be kell szerezni egy másik TV-t ahogy itt becézik Telly-t.Rá is vetődtünk az ebay-ra.Két nap mulva sikerült egy kicsi tévét levadászni a lányok szobájába, ami nem a végső cél volt, de a nagyokat mindig elhalászták az orrunk elöl. Izgalmas dolog ez az ebay, licitelni kell a kívánt tárgyra, ami jól is sikerülhet az utolsó percek mindig a legizgalmasabbak.Volt tv ami az utolsó két percben a duplájára drágult, ilyenkor hagytuk vigye csak más, de végül sikerült egyet elcsípni jó áron, ,és a vasárnap délutánunkból időt szánva rá már itt is csücsül a régi helyén. Amit persze megsirattak a lányok, mert szegény tv….
Tengerparton
2008 szeptember 30. | Szerző: hajnal85
A maival ellentétben vasárnap remek idő volt. Merthogy ma az Angliai tél bemutatót tartott, heves hűvös szél és eső.Brrr.Bezzeg vasárnap miután felszállt a reggeli köd, a napsugarai elkezdték símogatni az emberek arcát, a házak falát, megcsillantották az olyan viszonylag tiszta ablaküvegeket is mint a mienk..Apa költözködni segített valakinek, de egy kis kirándulás azért tervben volt.Csak egy mosógépet kell felvinni és már jövök is- mondta fél tizenegykor amikor is távozott. Fél egykor már gyanús volt, hogy nincs itt.Felhívtam – na mi a helyzet? már a hazaérkezés dátumára gondoltam…Hát itt festeni kellene és…. Atyám nem az érdekel hanem hogy Te mikor jössz haza? kérdeztem. Ja olyan háromnegyed óra talán mondta Ő. Na gondoltam akkor megszorozhatom kettővel.Szépen megebédeltünk, a lányok lementek játszani a gyönyörű verőfényben. Biztos volt húsz fok! Lemondtam a sétáról, és harcbaszálltam a háztartás rémeivel, mint a mosni és mosogatnivalókkal, és a fürdőszoba rejtett zugaiban elbújó porcicákkal.Nyerésre álltam amikor párom befutott. Na mehetünk? kérdezte szinte már a lépcsőházban. Hamar összeszedtük magunkat és minden előzetes tervezgetést félretéve követtük Az irány a tenger! felkiáltást.Kislányom megkérdezte- Anya a fürdőruhámat eltetted? Azt nem de fejenként két pulóvert és egy dzsekit igen…Valamint némi elemózsiát és egy takarót amire majd leheveredünk….Másfél óra kellet és rátehettük lábunkat és egyéb testrészeinket is Seaford szép kavicsos partjára. Kevés ember, bágyadt őszi nap, langyos szellő. Gyüjtögettük a kavicsokat üldögéltünk, a gyerekek játszottak. És bár a kardigán nálunk elkelt, volt aki fürdött!! A víz inni is hideg lett volna, bár jeget nem láttunk az igaz. Viszont, a lányok a mólónál felfedeztek néhány tengeri csillagot.Szegényeket kimosta a víz és ott hevertek a kavicson.Szerencséjükre a sirályok nem ették meg őket. A lányok átalakultak csillagmentővé. Ez nem valami sci-fi, hanem ténylgesen két újjal visszafogva minden ellenérzésüket a puha kis testet megragadták szállították vagy tíz lépést a vízig és óvatosan betették .A tenger örömében elöntötte a cipőjüket is.Sajnos nem sikerült megmenteni minden csillagocskát, és volt ami a kislányom kezében egyszer csak kettészakadt. Hiába már órák óta feküdhetett szerencsétlen a napon.Esélye sem volt. Kicsi lányom egész úton siratta.Megmásztuk a kis sziklákat, apa mint nagy varázsló a vállára kanyarította a plédet s mint palástot viselte. Késöbb azért inkább felvette a kabátját ő is. Meg akartuk nézni a naplementét. A nagy rózsaszin korong hogyan engedi bele magát a vízbe.Aztán végül nem láttuk, mert azt gondoltuk a szikláról tekintjük meg a műsort, de mire felértünk akkora köd lett, hogy a tengert sem láttuk, nem hogy a naplementét. Hirtelen ahogy a nap eltünt a meleget is eltüntette, vagy tíz fokot esett a hőmérséklet.A plédet a kislányom tekerte magára mint egy tekercs lépegetett, a másikkal versenyt futottunk, végül minden kisérletet feladva vacogva bevetettük magunkat a kocsiba és hazajöttünk.Az úton borzasztó dugó volt, a lányok fáradtan nyafogtak. Este már csak gyors zuhanyozás és irány az ágy. Azért mégis jó volt. Lehet ez volt az utolsó ilyen szép napos nap mostanában.
Két év
2008 szeptember 29. | Szerző: hajnal85
Pont két éve most, hogy ide költöztünk. Akkor a hotelből, ahol három napig laktunk, egy másik városrészből jöttünk megnézni ezt a lakást. Jó sokat buszoztunk, úgy tünt a világból is kimegyünk.Egy nagy parknál szálltunk le, ahol szép kis tó csillogott az őszi fényben rajta sok sok madár. Ezután gyalogoltunk az egyszemélyes járdán, szépen egymás után, mellettünk ezer autó pöfögött.Az utcában kicsi tipikus angol házak és ablakok. Végül a dombtetőn ott állt a ház. Nagy téglaépület, fehér ablakokkal. Fa kapuval és fa lépcsőházzal. A lakás persze zárva volt, éppen még nem kaphattuk meg a kulcsot egy nappal sem előbb, tehát csak belesni lehetett. Világosbarna szőnyeg, tojáshéj színű fal, fehér konyhabútor. Minden frissen festve most már tudom ez a szín a “magnólia” az itteni alapfalszín. A szőnyeg is a koszosszínű linóleum is új.Minden.A párom örömmel mutogatta, fa lépcsőház látod… És mindent most újítottak fel bennt! Nézd …. és itt a park közel és milyen jó…Nekem meg elszorult a torkom, még sírtam is. Itt kell laknom ezután? Minden messze, itt ez a tök üres lakás, forgalmas büdös út mellett. Nos azóta két év el telt, és igen itt kell laknom még mindig.A lakás már nem üres, berendezkedtünk. A környék nem nőtt a szívemhez, a távolságok és a forgalom sem csökkent.Azóta megismertük a környéket a szépséges parkon, naponta átkelünk, látjuk a madarakat a mókusok seregét. És az egyszemélyes járdát is koptatjuk.Megismertük a szomszédokat a lányoknak lettek barátaik, belakták az épületet. Két év. Hamar eltelt.
Tanfolyamok, ramadám
2008 szeptember 27. | Szerző: hajnal85
Múlt héten szombaton elkezdődöt a francia lecke . Már hogy számunkra. Az első benyomás nem túl bíztató két mondatot tanultunk összesen az órán, viszont megtudtuk hol a WC és ha az zárva van akkor egy másik, hol a büfé és ilyesmi. Ezért nem érdemes . Na azért ma megint rászántuk magunkat adjunk esélyt a második órának. Hátha mást is megtudunk.Kiderült milyen kicsi ez a világ ki hinné, a franciatanár félig Magyar. A neve teljesen az Enikő.Ja így Enikoe. A szépséghibája a magyarságának, hogy nem beszél egy kukkot sem magyarul. Az apja volt hazánkfia a nevén kívül nem adott neki a magyarságból. Az óra meglepően jó volt, volt egy kis rendszer benne egész jól ment, tekintve hogy nekem még az angolról franciára tanulás sem teljesen sima, de hagyjuk. A lányoknak jobban megy hiába na. A héten táncórán is voltak a gyermekeim, kivételesen együtt és nem egymást váltva, megmentve engem ezzel, hogy az egész délutánt ne kelljen az öltözőben ülve töltenem, csak egy órát. Igaz a templom ilyenkor átmeneti teázóvá alakul. Ott is ülhetnék. Érkezésünkkor egy nagydarab szakállas ember üldögélt a padon a bejárat előtt, amikor mi éppen csak bekkukucskáltunk kezdés előtt a templomba. Utánunk kiáltott akarnánk-e teát,mondtuk nem, és gondoltuk isten ments..legalábbis én . Mert folytatta nincs tej, de akkor elszalad venni. Mondtam ne fáradjon igazán nem fontos. A templomot megtekintettük úgy mint a bent álló zongora kipróbálása a szószékre vezető lépcsőn ugrálgatás, és minden kiírás és szórólap begyüjtésének megkísérlése. Már igazán sietnünk kellett, amikor megjelent a szakállas kezében egy flakon tejjel.. Mosolyogtunk és eltüntünk gyorsan. A gyerekek szépen táncoltak, ugráltak és forogtak a zenére, nagyon igyekeztek a lépést tartani .Ekkora elszántság és igyekezet láttán kénytelenek voltunk beszerezni a táncruhát a mézédesen mosolygó árustól. Persze hogy szépen mosolygott olyan drága volt a ruha hogy na …Mindenesetre a lányaim nagyon szépek benne, bár nélküle is. Folytatjuk a zenetanulást is, egyik a hegedülést a másik le ne maradjon elkezdte a furulyázást. Most együtt “muzsikálnak” nekem. Remek. A suliban tanulják a gépírást..Az Informatika órán. Milyen jó, már a középső sort és az alsó fölsőből pár betüt tudnak ezek a kis a nyolcéves gépírónők. A Tesóm szerint inkább ezt érdemes manapság erőltetni mint a kézírást, egyre inkább géppel írnak az emberek . Ha írnak. Van igazsága. Kislányom szerint nemsokára már nem is nézhetik a kezüket csak a képernyőt. Kicsit gyorsnak tünik, de nem semmi. Mostanában megint a bangladesi kislány anyukájával beszélgetek amíg a gyerekekre várunk, a sulinál. Azt mesélte most van a Ramadám a muszlimoknál. Jövő héten kedden lesz vége, akkor lesz az evés ünnepe náluk, merthogy a ramadám idején nappal nem ehetnek . Jól meg is szenvedik, mondogatta is nekem ő már annyira éhes. Alig várják hogy este legyen és lebukjon a nap. El is képzelem hogy áll az ablakban a száriját lobogtatja a szél, és várja hogy eltünjön a nap. Aztán jöhet a curry… Na ne legyek már ilyen ugye.Persze ha esik az eső kénytelen a TV-ből megtudni a naplemente idejét.Ez az ünnep olyan náluk mint a karácsony a keresztényeknél azzal kiegészítve hogy új ruhát is kap mindenki tetőtől talpig nem csak ajándékokat. A lányok kis osztálytársa is kap, egy gyönyörű zöld-arany szárit arany cipőkkel. Kérdeztem a gyerekek sem kapnak enni nappal? Azt mondta 10 évesen kezdik próbálni az éhezést 12-től már kötelező….Elképzelem az éhségtől félájult gyerekeket az iskolában. Ez van.Vallás, betartják.Nem nem török pálcát.
Első hetek szülinap
2008 szeptember 22. | Szerző: hajnal85
Igen beindult az élet velünk. Vasárnap érkeztünk, hétfőn körbefutottuk az üzleteket új tornacipő, iskoláscipő, iskolásnadrág vétele és ilyesmi.A lánykáknak csak csütörtökön kezdődöt a suli, nekem már kedden. Megint ugyanaz.A lányok sulija viszont más. Ez már Junior iskola, az osztályokban asztalok és székek várják a gyerekeket nagy örömükre, nem kell a szőnyegen ülniük.Ez olyan iskolaszerű nemigaz? .Új a tanárnéni is, csak az osztály a régi. Még szerencse. Így is van egy kis drukk..A két nap az első héten ismerkedéssel telik, különböző nyomtatványhalmokat küldenek, az adatok helyességét ellenőrizendő.A lányok vidáman mesélik, róluk nem is tudták a tanáraik hogy ikrek. Sőt elhinni is alig akarták. Ja a visszaküldött egyik nyomtatványon egyikük szülinapja három nappal késöbbre volt írva…..Ilyen ikrek három napos különbséggel? Hiszi a piszi. Más hibát nem találtam. Hétfőn viszont belendültek, a gyerekek kaptak könyvet ,olvasási versenyt hirdettek, és csak küldték a papírokat híreket kéréseket. Itthon kitaláltuk a lányiknak feltétlenül szükséges egy emeleteságy beállítása a szobájukba, valamint némi íróasztal is szükséges lenne, mert itt van házifeladat bár nem olyan rengeteg de van, ja, és a Magyar anyagról még nem is szóltunk amivel gyötörni szándékozom őket. Meglett az ágy a régit viszont ki kell venni, mind azért mégse maradhat, ennek a rendezkedésnek következtében kiderült , 1. több a játék mint amennyi az ágycsere után elfér, 2 a fal rettenetesen néz ki a különböző kedvencek és a művészi alkotások kiragasztgatásának következményeként.Vagyis festeni kell. Kellene. De a lányok kikönyörögték, a szülinapjukon, ami kedden lesz, legalább tea -parti legyen, ha már szülinapi partit nem rendezhetnek valami flancos helyen.Ja de nekem meg dolgozni kell szombaton sőt az apjuknak is. Mi lesz ebből? A játékokat valahogy elpakoltuk, az ágyakat is kivontuk a szobájukból, a fal maradt. Szombaton munka. Nem a megszokott, hanem a z iskolában felvételizést rendeztek ezen a napon. Ez egy igen híres és erős, “listás” iskola, igen nehéz bekerülni. A felvételizők felét veszik fel kb. Ezek a gyerekek tíz évesek. Fiúk. Mivel ez egy fiú iskola. Reggel a vizsga előtt érkeztem, a egy órával, mint a folyosóőrök,egyike, hogy ezt szebben mondjam, a folyosóellenőr…..Szóval már tömeg volt. Szülők, mit szülők egész familiák kísérték a gyerekeket. Nem gondolnám, hogy estélyiben kellene vizsgára menni, de a többség, a dolgozókat is beleértve melegítőben érkezett. Na legyen ez az ő bajuk. Sajnos fogalmam sem volt merre kellene mennem, az iskola egy labirintus mai változata, persze, nincs a közepén szörny, bár ki tudja.Megvártam hát atöbbi ellenőrjelöltet, így együtt vonultunk folyosóról folyosóra körbe fel és le.Végül mindenki elfoglalta a helyét egy egy folyosó egyik vagy másik végén. Jöttek a gyerekek sok vagy ezer. Na jó, de sok tényleg. A mi dolgunk hogy vígasztaljunk, kísérgessünk útbaigazítsunk(?!).Végül az összes között már akiket ismerek (6) csak nekem volt ilyen kisérgetős gondom egy csalódott kisgyerek vígasztalgatása és pátyolgatás, az én remek angolommal. Lehet még ettől ijedt meg igazán…A csuda tudja miért érzi meg a sors, ki a leggyengébb láncszem, akire aztán rázúdul a baj. Túléltem jelentem. A jelentkezők többsége is azt hiszem, de van pótlásra lehetőség. Haladjunk tovább. Na vasárnapra beszereztük a festéket a szinezőt, ( egyik fal szép almazöld, a másik bugyirózsaszin) és hárman az Apa és a két festőjelölt palánta nekiálltak festeni. Apa okítgatta őket, és nem kis büszkeséggel mondta az ő lányai milyen ügyesek. Apjuk régi pólójában ami térdig ért, régi melegítőben ami szintén, és a zsebben egy rongy törölni.Nagyon cuki kis festők az már biztos. A szomszéd kislány is be -bejött lecsekkolni hogyan is áll a festés, minden alkalommal könyörögve hagy festhetne ő is. Mondtam neki anyád meg rosszul lenne, és hát nem! Anyu az én anyukám mondta azt kellett volna , hogy hát nem bánjuk, ha fizetnek valamennyit akkor festhetnek egy kis részt mint ama regényben.A fal szép lett olyan fagyi színű. Tetszik. A lányok semmit nem kentek be amit nem kell.Sőt buzgón nekiálltak volna a lakás egyéb részeinek is.DE sikerült lebeszélni őket, s mint egyéb lehetőség felkínáltuk nekik meghirdetjük: tapasztalt festőnők festést vállalnak..ehhez már nem volt kedvük.Eközben én megalkottam a születésnapi tortájukat, legalábbis a tészta részét, valamint a tea parti egyéb hozzávalóit, beszereztem az ajándékaikat, és elpakoltam. A lakás szép lett, egyedül a mi szobánkban amikor álomra hajtom a fejem gondolom, mintha egy raktárban aludnék (segítség!).Most beindul a polcfelrakás projekt.Kedden suli után beindult a parti, ez csak annyiban különbözik egy tényleges szülinapi partitól. hogy nincsenek annyian.Csak heten voltak.Volt játék evés ivás a parti szépséghibájaként említhetem, hogy apa aki az elöbb hazajött, hogy ne egyedül kelljen lebonyolítanom az egészet az első öt percben sikeresen lesérült, és elrohant az orvoshoz. Aggódtam, és bonyolítottam. Estére rendeztük sorainkat apa is a szeme világa is megmaradt, a buli véget éert, a papírpoharak és papírtányérok hatékony bevetése miatt mosogatni se kellett nagyon…. ezt is túléltük. Még mondja valaki nem mi vagyunk a nagy túlélők?
Végre vége a hétnek
2008 október 24. | Szerző: hajnal85
Végre vége a hétnek. Nagyon jó. Pláne hogy a jövőhét szünet.Még jobb. Már igazán rám fért. Na jó a lányokra is. Az utóbbi időben annyifelé rohanunk én nem tudom hogy történhetett. Már ott tartottam, bármikor el tudtam volna aludni, Csak sajnos nem értem rá. Na majd a jövőhéten pótolunk. Úgyis rossz időt jósolnak, és még órát is állítunk, hogy már délután sötét lesz.
Ja a munkahelyemről meg hármunkat elküldenek valami tanfolyamra.Ez rendes tőlük. csakhogy pont a szünet szerdáján lesz közölte sajnálkozva a főnöknő. Mondtam neki nem számít. De látszott rajta tényleg sajnálja.Aztán azt mondta ne aggódjak túlórába kifizetik nekem. Na ez meg pláne rendes tőlük.
Amúgy ilyenkor mindenhol szünetet tartanak a foglalkozásokban is úszás tánc, minden szünetel.Szerencsére. A lányoknak adtak egy kis házit a hétre. Na jó nem kell agyon erőlködniük, az 5ös és 10es szorzótáblát kell megtanulni. Meg egy mesét elolvasni. Egy hétre mondom. Hát amit tőlem kapnak az több. Általában is. Nemhogy a szünetre. De van is eredmény a kislánykáim a szuper matekos címet kiérdemelték a suliban…….
Oldal ajánlása emailben
X