Múzeumban, vendégségben
2008 november 23. | Szerző: hajnal85
November vége van, és elkezdődött a Karácsony. Jó nem nálunk, hanem a városban. A Karácsonyi kivilágítás bekapcsolgatásával kezdték már a hónap elején. Azóta minden héten egy következő sugárutat , utat, világítanak díszítenek ki. Aki a kapcsolót elfordítja, utcánként valami híresség. Az Oxford streeten pl. az X faktor befutói, ( ez olyan mint a megasztár otthon) meg a Mammamia sztárjai együtt kapcsoltak. Persze ez mind csak a belvárosra él, erre mifelénk a faluban csak úgy megtörtént, egyik napról a másikra már szinesen virítottak a fák az esti esőben. Semmi híresség.. Ha magamat nem számítom, de én legfeljebb itthon kapcsolgatok. A tévében is beindultak, ahány zenecsatorna, reggeltől estig csak karácsonyi zenét adnak, lehetőleg mindig ugyanazt az ötvenet csak más sorrendben. Hiába nyakunkon az ünnep. Errefelé már december elején állítják és díszítik a lakásokban a fenyőt, a legtöbb házban nemcsak egy fát hanem egyet az emeletre egyet a nappaliba egyet a ház elé… Mi még nem szeretnénk, de majd meglátjuk. A hangulat elég karácsonyi, reggel még havazott is.
A lányok múzeumba mentek kedden, a Nemzeti Galériába a belvárosba. Különbuszt is fogadtak ez alkalomra. Bár nincs messze, mondhatnánk majdnem helyben. Csak itt a városban. Egy óra. Szegény kis Angikám rókakomával utazott, bár hősiesen bírta az utosó kanyarig. Az már majdnem az egész út. Felkérték a szülőket aki tud, menjen kisérőnek. Ki nem találtam volna soha, de a bangladesi anyuka jelentkezett. Na mondtam is, eddig még a parkba is félt elmenni. Most meg? Nos ott is állt a gyerekek között , ünneplő száriban, azelőtt nem láttam kendő nélkől, most fedetlenül, . Talán a közösségbe olvadás miatt, de lecsúsztatta a kendőjét a vállára. A kislánya kioktatta otthon, anya, ne kiabálj velem ha a többiekkel leszek és csak angolul beszélj, ne bengáli nyelven… . Ilyenkor a gyerekeknek ugyanúgy egyenruhában kell menniük, mint minden normál iskolai napon, lehetőleg címeres felsőben, hogy ha valamelyik eltéved, elveszik az egyenruha alapján beazonosítsák a suliját. Sok sok kis pirosruhás. A látogatás jól sikerült, amikor bevonultak a múzeumba az első terem után tűzriadó szólalt meg, és mindenkit kizavartak. A gyerekek sétáltak egyet a Trafalgar téren, a kiváltságosok még a szökőkúthoz is odamehettek. – Bár meg kell jegyeznem aznap éppen szakadt az eső. Igaz ez már nem is hír. – Szóval egy kicsit vártak , majd egy oldalsó ajtón visszamentek. Mondhatjuk ez volt számukra a legizgalmasabb momentum a képtárban. Bár hallgattak meséket egy egy kép mellett, amit még nekem is el tudtak mesélni, kissé vázlatosan ugyan. Annika begyüjtött néhány prospektust. Aztán hazatértek. A látogatás utáni fő téma, és a legizgalmasabb élmény a kirándulásból, ki és hogyan és hányszor hányt….
A suli ahol dolgozom, megint bekerül az újságba. A kémia órán baleset történt, és felrobban egy vegyszeres palack. Olvastam én azt hogy milyen , de még így sem tudom. Arra figyeltünk fel, hogy gyerekek vonulnak az ebédlőbe, és szirénázva jönnek na nem a gyerekek, hanem , először két vagy három tűzóltóautó, majd négy öt mentő, végül a rendőség . Az iskola előtt futó forgalmas utat teljesen bedugaszolták. Ami egyébként nem egy nehéz dolog. A veszélyes épületet körbekordonozták. Néhány gyerek füstmérgezést kapott, egynek aki mellett robbant a palack üveg ment a kezébe. Szerencsére védőruhát viseltek., ezt a körlevélben amit utána küldtek részletesen leírták. Csak éppen a színét nem. A méretét sem. Mindenféle műszerekkel vizsgálódtak tetőtől talpig védőöltözetbe csomagolt emberek, talán még gázálarcuk is volt, bár azt nem láttam. A lányokkal mi is rögtön észletük magunkon a mérgezés jeleit, mint pl. munkaundor, mondtuk is a főnöknek muszáj hazamennünk most….Szerencsére senkinek nem lett komolyabb baja, de jó nagy felhajtást rendeztek.
Vasárnapra, meghívást kaptunk Ádám munkatársa elköltözött az eddigi szobabérletéből, egy lakásbérletbe. Mivel mi már párszor vendégül láttuk, kötelességének érezhette, hogy elhívjon bennünket, de az is lehet a végtelen magány hajtotta erre. Bár nem egyedül van, morcos kis kamaszlányával. Nem sokkal több. Ebédre mentünk, marhapörköltet igért. Kissebb mérgelődésekkel a GPS útvonalbéli tanácsai miatt, odaértünk. A lakás az egyik kis faluban amit azért még Londonnak hívunk . Kicsit dombos, angol környék, a határban kabátot viselő tehenekkel és lovakkal. Ja hideg van. A lakás egy könyvtárépület emeletén van , ha például unatkoznának ez máris plussz pont, szép nagy hátsó kerttel, ami mit sem ér ha tél van, de majd nyáron bezzeg! Haladtunk a kis lépcsőn fel. . Elsőnek a pörkölt illatát éreztük meg. Vendéglátónk Sanyi a konyhában sürgölődött, egy özönvíz előtti tűzhelynél. Sajnálom, mondta de ez nem jó.. Meg tésztát akartam főzni, de nincs szűrő. Nos nem volt gond, csak főni kellett még a kajának igen, talán öregmarha volt, és a sarokban egy dobozban szűrő is leledzett, csak emberünk nem ismerte fel, hogy az az. Pedig de. A kezdet mindig nehéz. Nincs csak ez de azért jó, és nincs az se, de a magyar találékony nép, mindent megold ugye. A lakás meg, csak kicsit lepusztult, és hideg, és messze van és drága. Egyébként jó. Az ebéd meg jól sikerült, csak ki kellett várni Addig is remekül elszórakoztunk. Megvitattuk az angol és a magyar munkamorál közti különbségeket, arra jutottunk az Angolok valószinűleg éhen vesznének Magyarországon fordított esetben. A lányaink jól elvoltak kiskamasszal, a Wii játékával ,és a kismacskával.. Remélhetőleg lesz nekik még jobb is. Nekünk is!!!
Emlékezés napja , jégpálya
2008 november 15. | Szerző: hajnal85
Hétfőn szülőin voltunk. ……. Időpontunk volt, nem ám csak ott tömörül egyszerre a sok ős. A lányocskák jól elvoltak itthon, a kis pesztrájukkal, az eső szakadt megállás nélkül egész nap. Az iskolaajtó nyitva várt minket, az előtérben kis pipacsokat , könyveket és tombolát árultak a szülőknek. Amíg várakoztunk, megszemlélhettük gyermekeink műveit, a füzeteiket. Voltak érdekes dolgok. Eredeti elgondolások, pl. az elem működéséről. A tanárnéni is igen érdekesnek találta némely választ, amit oda is írt. Amiután végre mi következtünk bevonultunk a gyerek osztályába, és a kicsike széken kuporogtunk míg a tanárnéni megmagyarázta a “bizonyítványt” Mind a két lányka jó és nagyon jó. Csupa jó. Szépen írnak jó matekos mind a kettő. Kicsit csodálkoztak miért járnak külön osztályba? Ez inkább csak amolyan költői kérdés volt. Mi azért hazafelé megbeszéltük többet kellene gyakorolni, . Legalább az írást. Otthon nem tudom mi járna ilyen külalakra. Biztos nem a nagyon jó…Egyébként ha mi nem beszélnénk úgy hogy mindenki rögtön tudja nem született Britekkel van dolga ( enyhén szólva)a lányainkról, már nem gondolta volna a tanárnénie se, hogy “csak” két éve élnek itt. Az Angoljuk perfekt.
Ezen a héten tartották az emlékezés napját. Írhatnám hogy ünnepelték, de az túlzás lenne, vagy mégse. Valójában az emberek , nagyon valósan megemlékeztek a hőseikről.. Az első világháború befejezése óta, hozzászámolnak minden hős katonát. Rájuk gondolnak ilyenkor. Mindenki. Már aki Angol. Szóval ez a nap November 11. A koszorúzásokat, pl. amikor a királynő is elhelyezi a koszorúját, hivatalosan elsőként naná, a hónap második vasárnapján tartják. Nehogy valaki aki koszorúzna, vagy nézné a munka miatt lemaradjon. Eddig nincs benne semmi érdekes. Már két hét óta mindenki szinte, pipacsot hord a kabátja gallérján. Van aki tévedésből, de hordja fehér fekete. Ezt a kis virágot mindenhol árulják, és az ára bármennyi lehet . Egy penny vagy pár font. Adomány a veteránoknak az árva katonacsaládoknak . Mondtam a lányoknak vehetnek ha akarnak, de már későn szóltam és mivel addigra már mindenkinek volt nekik már nem kellett.
Az emlékezés napján 11 órakor, hatásosan figyeld csak 11 hó 11 nap 11 óra, szóval ekkor két percre megáll az élet. Nem azért nem 11-re. A rádiókban egy kürtös bánatos hangzásban elfújja a takarodót. Két perc. Mindenhol megáll az élet a nagy tereken a belvárosban, néma csend, a bevásárlóközpontokban is megáll mindenki. Akit ilyentájt rohanni látsz az tuti külföldi . Persze az autók nem állnak meg. Mindent azért nem lehet. . Az hogy a gyerekek a suliban megállnak az mondhatni elvárható. De nálunk a munkahelyen is megállt mindenki. Csend. Vagyis a kürt bánatos hangja. Ha letetlt a kétperc mindenki rohant tovább. A rádióban még bedobták hatásosan a Hős című számot több változatban, és minden visszazökkent.
A lányaim megírták a télapónak a levelüket a kívánságlistát. A múlt héten is írtak egyet, ez már javított változat. Mostanában rakják ki a postaládákat amibe a Mikulásnak írt leveleket várják. Már láttuk a bevásárlóközpontban. Csak éppen a levelük röhögött még itt az asztalon. Bár lehet még változik a lista.
Kislánykáim nagyon örültek, amikor is mint örömhírt megemlítettük nekik, hogy Karácsonyra hazamegyünk. Esetleg. Haza. De jó! Ott a Mama a sok unokatesó a jó kis családi karácsony. Beiglivel meg szaloncukorral. Csak ragyogott a kis arcuk. Vagyis csak úgy láttam a saját örömömön keresztül. Mindenki azt lát amit szeretne. ugyebár. Merthogy. Másnap mondja. Először nem akartam menni Magyarországra karácsonyra. De ha már ott lesz mindenki akkor inkább igen. ???????? még ennél több kérdőjel is feltolult bennem. Miért? Hát azért mert Angolul írtam a Mikulásnak., és a Magyar télapó nem fogja érteni….A kis érdekfazék… Hát el kellett mondanom, hogy a télapó mindenhol meg fogja őt találni. És megnyugodott..
Itt a szombat este, elmentünk hát korcsolyázni. Nagyon várták, a lányok. A koránkelő már reggel nyolc előtt amikor az én szemem még eléggé be van gyógyulva, így szombat reggel, bebillegett a szobába pizsamában a lábán a korcsolyabakkancs. Anya kérdezte hány óra mulva megyünk?. Mondtam valamit, hogy este meg még francia óra is vár ránk délelőtt,, mire azt mondta , oda csak menjél te. Ezzel visszavonult a másik szobába tévézni és a korcsolyáját ápolni. Persze azért csak elmentünk francia órára is, ahol nagy örömükre megint masírozhattunk az ABC-t zengve.
Az este hamar eljött, és a lányaim nemhiába próbálgatták a korcsolyát. Igen igen időre odaértünk, ilyen is van, és persze diszkó volt. A bejáratot hatásosan zárva tartották az utolsó percig . Hosszú sor állt már addigra, mi éppen az ajtóhoz szorultunk, mögöttünk rikoltozó fekete tinédzserek, karcsúak mint a gazella, igencsak lengén öltözve. Tekintve, hogy tizenhárom fok volt, hát és váll nélküli ruhában volt az egyik például. Amúgy nagyon csinos volt. Bezzeg én rajtam volt két nadrág meg két pulcsi és télikabát, csak a kiskertkapu nem. Kérem én készültem. A jégpálya olyan, mintha egy óriási fagyasztó előtt állnál. Hideg. Jó sokan összejöttek, ment a zene jó kis listás dalok, a lányok meg csak mentek körbe, suhantak. Csak néztem őket milyen nagyok már és milyen ügyesek. Úgy látszik a korcsolyázást nem lehet elfelejteni. Nagyon ment. A termoszban leszállított forrócsoki mind elfogyott, a szörp is. Mire két óra mulva némi hát és lábfájással befejeztük a sportot erre a hétre és hazatértünk. A lányok csak egyszer játszottak dominósat a jégen, amikor is egy egész csapat tini lányba csúsztak bele és dőlt velük más is. A nagyok jót vihogtak rajta. A mi kicsijeink megszeppentek egy kissé. Amúgy egész jól szinte esés nélkül megúszták.
A vizsga
2008 november 9. | Szerző: hajnal85
A héten megvolt a rövidke tanfolyamom második része is. Persze elolvastam a könyvben a kék sorokat, mint azt ajánlották.És még meghallgattam az előadást ami bővelkedett érdekességekben. Mint pl. A mult héten abban a nagy áruházban ahol mellesleg mi is vásárolunk általában , egeret láttak a kekszek között, és bár írásban figyelmeztették a vezetőt az nem ért rá elolvasni bevágta a fiókba a feljegyzést. Az egerek meg tovább élték világukat míg egy ijedt vásárló fel nem sikoltott.. és még ellenőrizték a bárokat. Az egyik jónevű bárban is ellenőrizték a jeget, Na és mit találtak? Szépen ideírom, ” bottom germs” vagyis ha szépen fordítjuk, és biztos ez a hivatalos orvosi név is, ” segg baktérium” -ot . Kiderült, a bárban dolgozó emberke olyan kultúrából jött ahol nem szokás toalettpapírt használni. Az egyik mondás ennek a népnek hogy ezzel a kezemmel eszek, ezzel meg a s…-emet törlöm. No de kézzel? És itt jön be a remek Angol találmány a külön hideg meleg vizes csap. Mert a meleg víz olyannyira forró hogy védőkesztyű nélkül nem lehet kezet mosni… vagy marad a hidegvizes verzió, vagy a csap dugaszolás ami időigényes. A bárman bizonyára nem ért rá és a jégszedő kanál nyeléről bekerült az a baci…hm. guszta. Nos ezek után jött a vizsga. Naná hogy volt A és B csoport. És tele volt olyan kérdéssel ami nem szerepelt sem a kék csíkokban, sem az előadásban. Vagy nem jól emlékszem? A tesztet ceruzával kellett írni, és nem ember hanem valami lézerérzékelős gép fogja kiértékelni egy Londoni köztpontban. Nehéz volt. Csak kettő kérdés volt amit egyáltalán nem értettem. Olyan cselezős mint a kresz tesztben van. Mondtam is másnap a lányoknak , nem biztos hogy sikerült. Azt mondta az egyik sebaj. A pótvizsga egy Skót luxuskastélyban lesz egy hét és a cég fizeti…. Nos meglátjuk. Inkább sikerülne..
A héten titkos körülmünyek között kihúztuk a nagyon titkos Mikulás cetliket, vagyis hogy ki kit fog megajándékozni a melóhelyen. Nekem már ketten jeleztek ha ők lennének az én szerencsés célpontjaim akkor csokitorta jó lesz…
Tüzijátékok
2008 november 9. | Szerző: hajnal85
Nos itt a November. Igazi ronda idő. Az Angolok vidám ünnepléssel kezdik a hónapot, Halloweennel búcsúzik az Október, és 5-én már itt a a nagy tüzijátékok ideje.
Történt egykor réges régen még 1605-ben hogy egy elvetemült pali, összeesküvést szőtt a király ellen. Fel akarta robbantani a parlamentet, a királlyal együtt. Lőport gyüjtögetett, de ahogy ez lenni szokott persze ezért vagy azért lebukott. A lányok tanulták a suliban, hogy és miként kínozták meg ( ezt a részt részletesen) és végül hát szegényt megégették. Ez a lőpor összeseküvés napja. Nos ennek emlékére minden évben tüzijátékot rendeznek ezen a napon és szalmabábut égetnek, a Guy ( így hívták a szerencsétlent) emlékére. Vagyis elrettentésül. Csakhogy mostanában már a legnépszerűtlenebb politikust ” égetik meg” képletesen.
Az itt élők nagy részének fogalma sincs mi ez az ünnep, ( nekem se régóta van..) van aki mint a frissen jövők többsége a Halloweenhez kapcsolják a nagy tüzijáték őrületet. Mert hogy amint elkezdik a boltok árulni a kis rakétákat el is kezsődik a tüzijáték szezon. Nem lehet igazán tudni. Ugye . Akik kis időt eltöltöttek már e nagy sziget ezen részén , azok az emlékezés napjához ami 11-én van, kötik, és pipacsvirágot tűznek a gallérjukra a háborúk áldozatainak emlékére. Nos ez is van de ez más. A szomszédunk is aki mellesleg itt nőtt fel, ötödikén reggel lóhalálában berohant pipacsvirágot venni a sarki boltba iskolába menet. Azt hitte ez jár ehhez a naphoz. Nos mondhattam volna nekik hogy nem, de nem modtam és kész. . Ők a helyi nép, miért nem tudják…. Akkor így maradnak. Pipacsvirágosan.
Az első évben amikor ideköltöztünk, az ablakból csodáltuk a minden esti műsort, amerre elláttunk, durrogtatak, és villogtak a tűzcsillagok. Aztán egyik este láttuk, nagy tömeg vonul az ablakunk alatt valamerre, nos biztos nagy tüzijátékra mennek amit már láttunk hogy reklámoztak. Mi is felpattantunk az asztaltól otthagyva mindent öltöztünk és rohantunk, a tömegbe vegyülni, nehogy már lemaradjunk valamiről. A közeli park felé vonult az emberáradat, s velük mi is. A kapun is bevonultunk, igaz akkor észrevettük hogy jegy is kellett volna, de addigra már benn is voltunk. Ugyanis a jegyellenőrzés abból állt, hogy egy ilyen nagy bemondótölcsérbe időnként beleordított valaki, hogy mindenki lengesse meg a jegyét a feje felett! Mi meg pont egy csoport mellett lépdeltünk befele amiből felnyúlt egy kéz és meglengetett egy csokor jegyet. Nos. Bennt voltunk. Nagy dübörgő zene, visszaszámlálás, és… tüzijáték mi más. A végén szépen hazavonultunk, a lányaink fején vidáman villogott a frissen szerzett rózsaszin nyuszifül.
Otthon az ablakból néztük a tüzijátékokat mindenfelé, amikor is apa azt mondja odanézz, kigyulladt ott valami. És valóban a tetők felett felcsapó lángok látszottak. Valami írtó nagy tűz lehet talán egy ház… Na mondtuk kis lenézéssel a sok tüzijáték ugye! valami idiótának csak sikerült felgyújtania valamit. Másnap láttuk az ujságban, hogy egy hatalmas máglya volt, aminaz akkori pénzügyminiszter bábuját voltak szivesek elégetni. Fénykép is volt. Igen akkor még újak voltunk.
Tavaly kerítésen kívül néztük a tüzijátékot, sokszáz mással együtt. Ha tudod hogy fizetős már nem tudsz szégyenkezés nélkül belógni, a mi korunkban ugye. Persze így is pont azt láttuk, mintha a park kerítésén belül kb. ötven vagy száz méterrel arrébb élltunk volna.
Az idén meg elhívtuk a barátainkat is. Mivel egész nap masszívan szakadt és ömlött felváltva az eső, azt gondoltuk el marad az egész gyújtogatás. De ez Anglia. Időnként ezt elfelejtjük fejben tartani. Éppen mint két éve kinézünk az ablakon, és mit látunk, nagy tömeg vonul a park felé. Éppen szünet állt be az esőömlésben. Nosza mi is felkerekedtünk, és bár az elejét lekéstük, még volt részünk a tüzijátékban. A bábégetés elmaradt, talán a félelmetes volta miatt betiltották, de az is lehet hogy nem találtak száraz gyújtóst.
Nos ez is elmúlt. Bár az ablakból látni még tüzijátékokat. Holnap a lányoknak nem lesz suli, a barátunk ügyel rájuk, nagyon rendes, s hogy miért is nincs iskola? Mert szülői lesz. Mindenki időpontot kapott egyenként, 15 perc a tanárral. Ez kitölti a tanárok napját, a tanítás aznap már nem fér bele. A gyerekek nem bánják nagyon….
Hajózás és Greenwich
2008 november 2. | Szerző: hajnal85
Az utolsó szabad napunk. Ma . A felhők is elvonultak felettünk, legalább is úgy tettek, és az idő megenyhült ennek örömére. Kiránduljunk! Tervbe vettük Bristolt, és Cardiff várát, de az kissé messze ven. Így szavazott a család. Legyen Greenwich. Az csak 15 mérföld. Igaz a belváros felé. Akkor kettővel hárommal szorozni kell , de mindegy. Kisebb előkészület, nincs messze mondogattuk. Ez Anglia, tehát esernyő is csomagol, valamint némi ellátmány.
Szépen elcsordogáltunk a vasárnapi forgalomban. Könnyen odataláltunk a gyerekeink csak huszonháromezerszer kérdezték – mikor érünk már oda….? Odaértünk. Nos parkolni nem könnyű, végre sikerült megnyernünk egy óránként 1,39-es helyet a cél közelében. Ott tartottunk, hogy szinte kiváltságnak éreztük, Greenwichben lehetünk.
Ha már itt vagyunk menjünk hajókázni. Kedves hölgy a jegypénztárnak kihelyezett bódéban mindenféle kedvezményt beszámítva, pl. gyerek kedvezmény, és buszbérletre kedvezmény és családi kedvezmény…. adott nekünk jegyet az öt perc mulva induló de valójában fél úra mulva tényleg elinduló St. Katherina nevű de Hollyvood álnévvel közlekedő hajóra. Késöb rájöttünk, a Hollywood, nem álnév, és a St Katherina a kikötő neve ahol ki kell szállnunk.
Az eső meggondolta magát és mégiscsak esni kezdett. Na nem nagyon és mivel Angliában vagyunk úgy csináltunk mintha nem esne. Kivéve a lányokat. Tegnap kaptak gyönyörű új télikabátot, ezt védeni kell minden csepp ellen, ők esernyővel üldögéltek. Be lehetett volna menni a fedett részre, de úgy nem annyira izgalmas. A szél fújt, az ég szinte feketéllett. Szép a temze, a parton néhol, a víz a házak falát mossa, mint Velencében, az erkélyeken mentőöv a díszítés. Ha kiejti a páciens a portörlőt akkor az elúszik a szó szoros értelmében. Sok a szép és bonyolult formájú új épület, sok régit bontanak. Ez érdekes, mert a régi házat lerombolják, a betont, követ helyben ledarálják, egy nagy kőzabálóval. Marad a házból egy halom kavics..Ezt azután beépítik az új házba. Gondold csak el a régi kísérteteket is amik a házban éltek, a régi kövekkel visszaépítik . Amerre néztünk hatalmas toronyházak nyúltak az égig, csupa üveg irodák főleg. Üvegpaloták. Modern hatalmas lakótömbök. A tetejülön fákkal. A hajóval a Towerig mentünk ott kiszálltunk. Megpróbáltunk a kiírásból rájönni mikor jön vissza a hajó, de nem sikerült. Volt ott egy matróznéni, legalább hatvan éves, aki leginkább azért jegyárusként közreműködött, elmondta mikor és hogyan. Volt egy jó háromnegyed óránk, ezt a Tower híd megnézésére költöttük.
A híd ugye London egyik jelképe. Négy magas torony van rajta, ebben nem tudom mi működik de égett az emeleten a lámpa, valaki otthon volt benne. A híd közepét fel lehet -(ne) nyitni, de most éppen nem látták szükségesnek. Pedig biztos érdekes. Azért egy fényképet kitettek a felnyitott hídról, hogy elhiggyük, ne csak azt gondoljuk mese az egész felnyitósdi. Jó kis emberáradat küzdött mindkét irányban, a széleken cukros pörköltmogyorót árultak. Biztos középen nem mertek. Tudod felnyitás…. A várhoz nem mentünk el, várt minket a hajónk. Azaz mi vártunk rá de már nem sokat .
Visszatértünk Greenwichbe. Gondoltuk, mi majd most elmegyünk a Királyi obszervatóriumba, ami a Greenwichi park közepén egy magas domb tetején várja a kiváncsiakat. A park hatalmas, szépen ápolt gyep jellemzi legjobban. És az ősz. Felsétáltunk az Obszervatóriumhoz. Hát jó kis meredek domb, nem mondom. Nagy tömeg, a hangkavalkádból ítélve, vagy egy falunyi hazánkfia is éppen itt nézelődik. A nyitvatartást, csak öt perccel késtük le. Sajnos nem nyertünk bebocsáttatást rajtunk kívül sokan próbálkoztak még , de hiába. Fél ötkor záróra. Azért a kilátás se semmi, London belvárosa a poszterháttér mögöttünk.
Személy szerint nagyon szerettem volna megnézni a 0 pontot, ahonnan az időzónákat számítjuk. Ezt nem láttuk, a szigorú kapuőr miatt. Bár nyilván ő sem akar ott aludni, bármily szép hely is, a Tudor kirlályok kedvence…,. De a felezővonalat azt láttuk ez az első, vagy a nulladik? Innen erre Kelet arrra Nyugat van. Ezt egy szép zöld lézerrel is prezentálták, ami átívelt a város felé a parkon, a folyón, messze .. a végtelenbe és tovább tudjátok. A gyerekek odaálltak a vonal két oldalára az egyik Kelet Londonban állt a másik meg Nyugat Londonban. Megnéztük a pontos időt mutató szép régi órát, és alatta a fémbe vésett hosszmértékegységeket. Aki errejárt itt kötelezően fényképet készített. Végül teljesen besötétedett, lesétáltunk a dombról, és hazatértünk. Jó kis nap volt. Holnap meg kezdődik minden, suli, munka, különórák…..
Halloween
2008 november 1. | Szerző: hajnal85
Elmúlt a szünet is a Halloween is. Kedves kis lánykáim már tegnap reggel azzal keltek, Happy halloween!! Nem esett semmi, így délelőtt lementek. Lennt összeverődött a baráti kör. Azt gyakorolták, hogyan kell sikonyálni, rémülten futni, és úgy menni mint a zombik. Nyújtott lábbal. Bár nagyon hideg van, majd egész nap lennt voltak. Csak enni és hasonló okok miatt szaladtak fel. Sütöttem nekik répatortát. Jön kicsi lányom eszi . Hű de finom mondja. Mi ez? Felvettem egy répát meglóbáltam az orra előtt. Répa? Kérdezte meglepődve. Majd , – fúj. Leteszi a sütit. Á mondom csak vicceltem nincs benne répa. Tényleg? Akkor megtte. Utána mondom, tényleg répa. Nem is! Néz rám kételkedve ő. És leszalad. Jön a másik. Hú de finom. Erre közli a tesója – répa. Kiejti a kezéből a sütit. Á mondom csak vicc. Kinnt volt még két barátnő két kis barát azpok is kaptak. Mondják jé ez répatorta! Mondják nekik a lányok. Ez nem. De de ők megismerik. Anya tényleg répa? Hát az. Akkorra már mindegy volt. Mert hogy addigra majdnem elfogyott az egész. Apának csak mutatóba hagytak. Mellesleg apa is előitéletekkel küzdött. Nahát ez milyen finom? Este kérdeztem a lányokat na jó a répatorta? Azt mondták most már szeretik. De csak amit én sütök…
Ötkor felhívtam őket, amúgy is sötétedett . Lányok melegedni! Naná hogy nem fáznak. Azért feljöttek. Hétkor volt a találkozó a szomszéd gyerekekkel, hogy eggyütt mennek Trick or treat -ozni. Ez olyasmit jelent, hogy ha nem adsz valami finomságot elvarázsollak, megtrükközlek. Ilyesmi. A technika így megy a gyerekek kiabálva tolonganak a kiszemelt ajtó előtt, dörömbölnek és kiabálnak “trikotrét” Sajnálom de így hangzik. A lakó kijön és megkínálja őket édességgel. A rokonság ad némi pénzmagot is. Az nekünk itt nincs. Csak édesség jár. Nos hétkor összegyültek a kis rémek. Volt kettő boszi, egy cica,( az mondjuk nem is rém,) egy vámpír, kettő zombi véres baltával a hátában, egy zombikirálynő. Züld festlkkel az arcukon. Mi nem “sminkeltünk” Aztán még mások, de nem emlékszem mindre. Ja volt egy “sikoly” álarc is marha undorító gombnyomásra vér patakzott rajta végig brrr. Mentem velük én is. A kis sikolyrém nagyon udvariasan nyitogatta nekem a lépcsőház ajtókat. A nagyobbik zombi szerpéhez híven megpróbált halálrarémíteni. A többit inkább a megszerzendő édesség érdekelte. A gyerekek rohangáltak fel és le a lépcsőkön. A jel hogy itt van keresnivalótok, hogy égve hagyják a villanyt, ide lehet kopogni, vagy ahol ki van téve valami Halloweenes valami. Pl. töklámpás, vagy szellempofa, óriás pók. Azt nem tudom aki nem akart részt venni az kénytelen volt sötétben gubbasztani? Na mindegy . Töklámpás nekünk se volt, mert későn jutott eszünkbe, hogy vegyünk egy tököt e célra , és elfogyott. Pár helyen a felnőttek is beöltözve nyitottak ajtót, volt ahol az egész korlát fel volt szallagozva. Egy lakásban a konyhában vagy húsz pók “ereszkedett” éppen a menyezetről. Aki ajtót nyitott az meg maga a halál volt…Begyüjtötték az édességeket a gyerekek. Más rémcsapatokkal is találkoztunk. Hazatérve a lánykáim számba vették a szerzeményt. Szivesen elmentek volna még egy körre, de egyszer elég. Volt olyan kis barátnő aki más csoportokhoz csapódva még kétszer jött hozzánk is. Ez is eltelt. A szünetnek is vége. A hétvégénk még megvan…..
Kurzus, és egy jó kis nap.
2008 október 30. | Szerző: hajnal85
Na nem úsztuk meg tegnap itt is havazott. Vagy tegnapelőtt. De mindegy. Mert tegnap is csak 1 fok volt este, éppen havazhatott volna is. A TV szerint 70 éves hidegrekord dőlt meg. Ma sem lett melegebb.
Tegnap este volt a kurzus, amire beneveztek engem nagy szeretettel a munkahelyemről. Kicsit korábban érkeztem és éppen arra pályáztam hogy míg várni kell bemegyek a könyvtárba melegedés céljából, ez pont az oktatási intézmény mellett van. Megláttam a kolleganőmet aki nagy lendülettel integetett nekem. Ugrott a melegedés, lekocogtam hozzá. Egy farmerdzsekiben volt, alatta pulóver. Hogy az rövidujjú csak bennt derült ki. Szerencsétlen reszketett mint a kocsonya. Nem véletlen. Reszkethetett még 10 percet amíg a harmadikunk is megérkezett. Szintén egy kardigánban reszketve. Éppen csak bementünk és elkezdték az előadást. Úgy látszik ez a rendszer itt, a tanfolyamokon elsőnek azt mondják el merre van a mellékhelyiség, és ami még fontos, mikor kapunk teát. Azután az előadó azt ecsetelte milyen nagyszerű ez a tanfolyam, és micsoda előnyökkel jár hogy elvégezzük. Szerintem ez már felesleges volt, mivel már befizette mindenki. Amúgy érthetően beszélt, és lehet a Marks and Spencer-től jutalékot kapott annak dicsőítése fejében. Mindenkit megnyugtatott, a vizsga amit a jövőhéten kell megejteni, nem félelmetes. Nem kell betűzni tudni. Csak a négy lehetséges válaszból ki kell választani a megfelelőt. És sajnos nincs két különböző tesztje se. Nagyon sajnálja de egyfélét kell írni mindenkinek. Hú de sajnáltuk. Felháborító. Valamint a kapott könyvet ne is olvassuk el, elég a kiemelt rövid összefoglalót elolvasni oldalanként egy sor. Mutatta a gyengébbek kedvéért, az a kék az. Becsmérelte még kicsit az egyik nagy áruházláncot, dícsérgette a MS áruházat. Bemutatta az ételekben talált érdekességeket mint emberi fogat, gyűrűt, késhegyet, egész legalább 15 centis fűrészt. Ez special egy kenyérben volt… Azért persze mondott dolgokat ami érdekes volt, és amit tudni kell, hőfokokat meg ilyesmi. Végül este fél tízkor be bírta fejezni a beszélést. Jövő héten folytatjuk.
A mai napot csavargásra szántuk. Bár hideg van nem megyünk be Londonba, csak ide a közelebbi nagyobb központba. Kb fél óra busszal. Nos fel is ültünk a szép piros emeletesbusz emeletére előre. A nap sütött, bentről nem is tünt így a kinti világ hidegnek. Bezzeg amikor leszálltunk. Azt se tudtuk hogy gombolkozzunk huzzuk a cipzárokat. Így a Tchibo-ban kezdtünk szépen beültünk egy finom meleg italra. A lányok forró csokit ittak én meg egy jó kis kávét igazi jó erőset. Főzöttet. . Üldögéltünk. Beszélgettünk. Jól átmelegedtünk. Utána körbejártuk a kis utcákat a bevásárlóközpontot, a lányok beiratkoztak valami főzőklubba. Sajnos most már nem volt szabad hely azonnali főzésre, de a következő szünetben ha szeretnénk mehetnek majd . Mindenesetre kaptak egy két receptet egy kis tornazsákot vizespalackot stb. Ezután még ettek valamit, sétáltunk kicsit. A ruhaboltokban hatalmas tömeg volt, pedig nincs is leárazás. Gondolom a hideg beállta miatt tolongtak. Egyrészt bennt meleg van, másrészt beszereztek valami meleget gyorsan. Még a könyvesboltban eltöltöttünk majd egy órát. Ezután hazafelé vettük az irányt. Mire hazaértünk az ég befeketedett valahogyan. Bár a lánykák még lennt akartak maradni tíz perc után az eső bekergette őket. Főztünk egy jó kis Halloween-es pudingot, ez attól halloweenes hogy a vaniliapudingot üvegpohárba öntjük amit előtte bemaszatoltak a lányok olvasztott csokoládéval. Rémpofákat festettek belülre a pohár falára és a vaniliapuding sárgája szépen kiemelte. A szörnypofa haja meg tört keksz. Még melegen elfogyott egy két pohárral. Eredetileg ételfestékkel zöldíteni kellett volna a pudingot, de úgy döntöttem jó az sárgán is. Csoki meg pudingpor mindig akad itthon. És most nézik a TV-t. Jó meleg van. Bennt. Kinnt nem annyira. Holnap halloween . Remélem jobb idő lesz.
Viktóriasüti és bóják
2008 október 28. | Szerző: hajnal85
Jó kis szünet van. S bár ma pl. Nagy London Északi részén csaknem havazott. Kicsit arrébb meg nem csak majdnem hanem havazott is. Itt az ég derűs. A gyerekek lennt játszanak egész nap, télikabátban, de még az ebédet is szendvicsnek kérték és lennt ették meg . Éppen úgy mint a többi barátjuk.
A múlt héten elkértem az egyik kolleganőmtől a híres Viktória piskóta receptjét. Azt mondta nem tudod TE? Ez nagyon egyszerű. Itt ha valaki sütésre adja a fejét nagyobbacska gyermekkorában, ez az első süti amit megtanul. Mint nálunk Pl. a piskóta. Jó jó mondom, de azért csak írd le nekem. Fogtunk egy szalvétát és nekiült írni. 12 oz …. hé mondom ne írj oz-t . Írj grammot. Na mondta ez angol süti ez pedig itt Anglia és itt oz van. Mit tudom én a grammokat? Leírta. 12 oz liszt 12 oz cukor 12 oz vaj 6 tojás….Jól van majd kinyomozom. Nem volt nehéz, mert hála az újkor vívmányainak van számítógép, és az interneten gyakorlatilag mindent megtudhatunk a mértékegységekről és átváltásokról. Is.Szóval 1 oz az 28 gramm. kb. A sütit elkészítettem, igaz én tettem bele egy kis kakaót. De nagyon nagyon finom kevert süti. Éppen olyan mint a Lujzi mama kevert kakaósa.Erről most eszembejutott a szomszéd kislány aki a sütijeim nagy rajongója tegnap felhozta a Mamma mia című filmet. Igaz kalóz, de nézhető. Betették a lejátszóba és kis idő mulva átvonultak a másik szobába játszani. Én meg néztem. Nagyon tetszett, csupa ABBA. A gyerekek meg a sütit élvezték.
A ház előtti kis parkot-rétet most körbe bójázzák. Vagyis kis vasoszlopokat ásnak körbe körbe. Reggel arra keltünk, hogy kalapálnak. Mi a csuda? Egész nap dolgoztak méterenként lukakat ástak. Mivel az öt centis föld alatt kő van, nem egyszerű a feladat. A bajom ezzel azon kívül hogy zajos, az hogy az udvarban nehéz parkolni. A hely is kevés, inkább azt alakítottak volna ki, mint kerítésre költöttek.. És bár a fűre már régóta nem parkol senki, az általunk csak cofinak becézett landlord ( Nagy rasztafeje van) találhatta ki az egészet. A kis út annyira keskeny, ha parkolni akar valaki igencsak kell manőverezni. Centizni. Tolatgatni tilitolizni húszszor. Így ha bebójázzák a területet, nem tud szegény szorult autós kerülni arrébb húzódni …. Az hogy a lefolyók el vannak dugulva és ha valaki mos akkor kiönt mindent árasztva, az nem számít. Hogy a lépcsőházak tűzlépcsők olyan szemetesek hogy szégyenletes, az sem számít. Hogy a festék hámlik a lépcsőházban az sem zavar senkit. De az hogy a fű bólyákkal védve legyen az fontos. A multkor láttam a tulajdonost, egy tradicionális ruhába öltözött zsidó férfit. Úgy ahogy kell lobogó ujjú fehér ing, fekete mellény, fekete kalap lobogó csigás pajesz. Szóval ellenőrizte a fűnyírás menetét és végkimenetelét. Határozott lépésekkel ment és ellenőrzött. Ház előtt, és ház mögött. Lehet akkor döntött vagy a cofi akkor győzte meg, hogy ezt a gyönyörű füvet minden áron védeni kell a gaz lakók autói elöl. Hát így történhetett.
Látogatás, és mások
2008 október 26. | Szerző: hajnal85
Bejött az időjóslóknak. Esik. Tíz fok van. Nem valami vidító.
Szombatra vendégeket vártunk, szép hazánkból. Csak egy vacsorára, mert az eredeti vendéglátók nem mi vagyunk. Csak minket is meglátogatnak. Így esett, hogy kihagytuk a franciaórát. Másképpen esély sincs az elkészülésre. Bár nem kellett tulságosan lefogni a lányokat se, hogy annyira menni akartak volna. Nem akartak. Mivel hétközben rohanunk mindig, így a lakás is szalad. Nem velünk. Van mit csinálni.
A lányok lementek játszani. Akkor még nem esett. Egyszer csak kiabál a lánykám – Anya dobd le az ugrálókötelemet! ott van a deszkámon…- ( desk- iróasztal). Néha remek ötletei vannak hogy a két nyelv közötti távolságot csökkentse.
Megérkeztek a vendégek szépen fogyott is minden. Kérdezgettük – Na hogy tetszik stb. Kb. évek óta nem találkoztunk velük . Csak a kisfiúval szoktunk, ha hazalátogatunk. Ez úgy lehet hogy a szülők elváltak és most az a családból kiesett ex jött a lányához aki itt él. A lány barátja akivel lakik, egy fekete fiú. Érzésem szerint nem merte, nem akarta elhozni. Mer fekete. Volt már része a rasszizmusból eredő rosszindulatban. Minden oldalról. A vegyes párokat a feketék és a fehérek is “piszkálják”. Beteg. Azt mondja. Na mindegy mi vártuk. Ha nem jött hát nem jött. Hárman jöttek Anya nagylány, kisfiú. A tetszésindex a városra az élményekre vegyes. Szédületes és fárasztó a tömeg. . Mivel metróval közlekedtek főleg , amikor a csúcs volt inkább a falhoz lapultak amikor nyíltak az ajtók, nehogy elsodorják őket . Na meg a nagy áruházak, vásárlások. Sok sok és még több ember mindenhol. Sok a kisgyerekre a panasz – mindent akart volna amikor elvitték a hatalmas hat emeletes játékáruházba. És a legdrágább dolgokat akarta. Felháborító. Meg a múzeumot unta. A másodikba már nem akart bemenni.. Ez is felháborító. Meg a szinházat se élvezte. Ez a legfelháborítóbb.. Sőt bosszantó… A városnézés sem érdekelte. Akaratos , és nem érdekli semmi. panaszáradat. .A testvére aki a vendéglátó volt már bánta az egészet. Hogy miért is hívta az anyját meg az öccsét. Micsoda nyűg… Inkább mennének már elöbb haza. Ezt ő maga mondja. Pedig csak öt napra jöttek. De! Nem az ő változatos érdekes Londonját látják a vendégei, hanem egy ijesztő zsúfolt zavaros nagyvárost. A kisfiú nem mond semmit. Jászik a lányaimmal. Kedves. Nem látszik szörnyetegnek. Nagyon sajnáltam őket. Mindannyiukat. A vendégség jól sikerült nálunk legalábbis.
Vasárnap meg elnyomultunk moziba. Hát persze a High School Musical 3.-at kellett megnézni. Túlélhető. Előtte persze némi shoppingolás. A kislánykámnak akrtunk csizmát venni a héten. Csütörtökön. A bolt ahol meglátta a csizmát aminél szebbet és jobbat nem lehet találni sehol akkor is nyitva volt. A csizma is megvolt. Csak. Itt a vásárlás úgy megy, hogy Mintadarab van a polcon, aláírva hányas méret van belőle. Látjuk a nekünk szükséges szerencsére van. Az eladó , adóvevőn beszól a raktárba, ilyen és ilyenszámú csizmát keres a vevő ebben a méretben. Bennt meg, nos nem , nem találják. Nincs. Nincs meg a kirakott példány párja, nincs eggyel nagyobb, és nincs barna se, amivel már végső kétségbeesésében is kiegyezett volna a kicsikém. Az eladók feketék. Zárás előtt vagyunk negyed órával. Eltelik tíz perc. A lányka sír. Az eladó azt mondja. Nincs csizma. a sajnálja és elmegy. Nehogy még válaszolni tudjunk, vagy kérdezni. Apa nagyon mérges kéri a boltvezetőt. Az is egy fekete mintásfejű fiatalember. A vállát vonogatja. Nincs. Mert a vásárlók elteszik!..ha ha. Kinnt csak kiállítási darab van, esetleg egy féllábúnak lenne érdemes… na mindegy mérgesen csizma nélkül távozunk. Ma vasárnap. Visszamegyünk. A lánykám vágyott csizmája kinnt van megint a polcon. Megpróbáljuk. Újra.. Kerüljük a fekete mintásfejűt, és egy kis fehér eladólányt kérdezünk. Láss csodát van csizma. Jó is visszük is. Nem nem kaptak árut. És nem vagyok rasszista. Nem én vagyok az.
Eljött a December
2008 december 2. | Szerző: hajnal85
Végre eljött ez is. A December. Édes párom egyik nap azzal jött haza, hogy ” tudom, ha nem mehetsz haza Karácsonyra abba te belebetegszel ” .. Milyen szépeket tud mondani ugye? Az állításban van valami, és rögtön fel is csillant a szemem! Haza! Mint az ET-ben csak az én hangom magasabb. Szóval azért nem repcsivel, csak úgy kocsival. Már rutinunk van, ugye, lásd nyáron. Mindenki a családban terveket kezdett szövögetni .
A lányoknak, főleg Annikámnak fenntartásai voltak, mivel már megírta a Mikulásnak a levelet a LISTÁT és mi van ha a Magyar Mikulás nem tud angolul? De még ezt is eldöntötte magában a haza győzött, a mamák, papák. Na és hátha lesz hó is , és lehet szánkózni meg játszani az unokatesókkal. A hó is komoly vonzerő.
Angikám, a hegedülését készül bemutatni otthon, a papának. Minden nap megerősítteti, ” és a hegedűm ugye most befér majd? ” Mivel nyáron nem fért be, és itatta is az egereket miatta.
Ádámon a kocsi felkészítésének gondja. Kell téligumi, meg hólánc, ellenőrízni ezt meg azt… és imádkozni, hogy pont akkor ne essen hó. Előtte és utána lehet. Megengedi.
A többi mind az én reszortom. Mit viszünk mit pakolunk mit pakolok pontosabban, mit eszünk hol, hogyan….
Valahogy azért mind számolgatjuk a napokat. Csak három hét. Apa elkezdett téligumit keresgélni. Megnézte a neten, az a legjobb eddig, de elment egy közeli üzletbe is ” mindent tudni akarok” jelszóval. A boltban rácsodálkoztak. Téligumi? Minek az. Itt nincs. Tél sincs, és egyáltalán. ? Ezek a külföldiek?! Tehát marad a net. Meg a töprengés hogy vajon a leszerelt gumikat vajon hol fogjuk tartani? Mivel a lakásban nem tudtunk eddig semmi helyet gumitárolásra kinevezni. Bár lehetne a sarokban leterítve asztalnak álcázva, máshova nem fér. Esetleg a lépcső tetején eldugva a rollerek mögé. Csak az a baj, hogy akkora dög gumik ezek. Nem is tudom , elképzelni sem, ahogy a roller vékonyka csöve mellett kukucskálnak huncutul. Végül Ádám kitalálta felköti öket a korlátra. Éppen úgy mint a kikökőkben a hajóütközők. Végülis hátha erre téved egy nagy hajó akkor nem megy neki az erkélykorlátnak ugye. Nem teszi tönkre. És még milyen jól is mutat? Annika nekiállt csomagolni hipp hopp bepakolt két hátizsákot, és könyörög hagy legyen még egy legalább, bár e kettő tartalma is naponta változik. Angikám meg kivár, a végén meg mi várunk rá.Tiszta anyja mondhatná az anyukám. De én már szerencsére kinőttem ezt a mindenki rám vár életkort.
A Karácsonyi készülődés országosan beindult. Recesszió ide vagy oda. Az üzletek tömve emberekkel, mindenki vásárol, látom pakolják a kosarakat az itt divatos kész ajándékcsomagokkal, hármat ötöt, zsákszámra.. A rádióban is bemondták, itt a soppingolás ideje. Tehát hivatalos. A lakásokban is villódznak a Karácsonyfák már, bár szerintem most hétvégén lesz az általános díszítés, csak van aki sietett. Igen, a belvárosban is most negyedikén állítják a Norvégoktól ajándékba kapott hatalmas fenyőt a Trafalgar téren. Erre a hétvégére kocsiátvizsgálás a terv, de talán bejutunk megnézni. És persze a híres belvárosi fényeket is. A lányoknak a suliban pénteken lesz az ez évi Karácsonyi vásár. Egy héttel korábban volt egy nap amikor kivételes alkalommal, nem kellett egyenruhába menniük, cserébe viszont mindenféle dolgokat kértek. Ajándéknak valót, díjnak valót, tombolába valót, megunt játékot új játékot, könyvet , és édességeket. Mindent hozzatok! De szép legyen ám az a minden! Vitt is mindenki valamit, a vásárba meg pénzt kell majd vinni ahol mindezt visszavásárolhatják. Vagy mint a búcsuban visszanyerhetik. Nagyon remélem a lányaim nem a mi adománygyertyáinkat fogják visszavenni. Ezen a hétvégén a magyar Mikulást is várjuk, mert az annyira rendes, nem feledkezik el a magyar gyerekekről, bárhol is éldegélnek e kerek világon.
Itt a szép december és a hangulat, mert hogy jön ez a szép ünnep és ez a majdnem szép utazás, Karácsony otthon….
Oldal ajánlása emailben
X