Tél
2009 január 11. | Szerző: hajnal85
Új év, új remények, és nagyon hidegek. Valahogy mintha hoztuk volna magunkkal a zimát. Mire feléledtünk itt is minuszok ugrándoztak a kertben. A minusz kettő három errefelé nagyon nagyon hidegnek számít. Nem tudnak rá felkészülni. Az utak jegesedtek, nagy karambolok történtek, és a reggeli hiradóban a jeges úton való vezetés trükkjeit próbálták gyorstalpalóban a fejekbe tölteni. Erre aztán még a hó is esni kezdett, lett is masszív kettő centi . Az emberek többsége pánikba esett, mint a szomszédunk is, nem vitte suliba a lányát a “nagy” hó miatt, de mások is kimaradtak lemaradtak vagy kétségbeesve telefonálgattak .Hó van hahó. A mi lányaink rögtön kuigrottak az ágyból ahogy meghalloták a hírt, és rekordsebességgel készültek, pedig az első nap volt a suliban, és még hétfő is. Örültek, viháncoltak, hurrá hó! Hógolyóztak egész úton a suliba menet, nagyokat visítottak ha célbatalált a lövedék. A suli persze hogy nyitva volt. Gyorsan küldtek is egy levelet, amiben kérték a gyerekek kabátban menjenek iskolába, és engedélyezik a csizma viselését, amennyiben az öltözőben lecserélik a tanítás előtt. Ez viccesnek tünik, de most is van olyan gyerek aki pulóverbe megy, kislány aki szoknyában és zokniban. Anyuka aki melegítőfölsőben kilógó derékkal mezítláb…Mint aszomszédunk is. Aztán csak mondja de hideg van de hideg van. A s félelme amúgy nem alaptalan a múlt évben amikoris gyönyörű fehér lett a táj, mert kb öt centi hó esett, megállt az élet. Iskolák bezártak, vagyis ki se nyitottak, a munkahelyekre nem értek be az emberek, esetleg el se indultak. Jellemzően ugye nem téli gumival felszereltek az autók. A közeli kis utcában ahol ilyen reggel tájt igen megnő a forgalom a havazás következtében az út ugye kissé latyakos, havas lett. Ja a sózást nem kapkodják nagyon el. Egy kis gömbölyű formályú helyes amúgy roppant drága autó nem tudott átvergődni az út bukkanóján. A gyorshajtók megfékezése elleni legnagyobb fegyver errefelé ez, a bukkanó. Van is belőle minden kis utcában bőven. A kocsiban ülő nőcike nem tudott mit tenni üldögélt az autójában és néha kicsit próbálkozott, semmi sikerrel. Mögötte az autósor már vagy kilóméteres lehetett. Mindenki állt. A kipufogófüst lasssan hömpölygött . Álltak. Az Angolok igen türelmes népek, nem dudált senki. Nem is szídta hangosan a felmenőket sem. Akkor a nő mögött álló kocsiból kiszállt egy férfi , jelen esetben mint hős megmentő. Előkapta a jégkaparót amivel a szélvédőt szokták jégmentesíteni, és nekiállt a műanyag vacakkal az utat kaparászni. A nő aki a torlódást okozta csak ült nyugodtan a kocsijában tovább. Hogy a pasasnak sikerült elkaparni a jeget az valószinű, bár nem láttuk a tiszta végeredményt, a kocsisor egyszerre csak megindult.
Most hideg maradt. Van mínusz öt is. Éjjel. Az utakat itt ott sózzák, vagyis nagy lapát adagokat hajítanak az utca közepére kis buckákat képezve. Máshol mintha homokozóban járna az ember, de a lagtöbb helyen semmi. Itt nálunk is szétfagyott a kerti csap, gondolom a copfos rasztafejű házmesternek eszébe se jutott, hogy a víz az hány fokon fagy is meg? Így egy nap és egy éjjel ömlött a víz a csapból míg egy lakó megelégelte és valahogy elzárta.
Lett háziállatunk is. Egyik éjjel vérfagyasztó kiáltásra ébredtem. Valami állat halálsikolya gondoltam. Kilestem és láttam csak egy róka sétálgat és néha az ordít egy ilyen retteneteset. Sír. Biztos éhes. Na akkor etessünk, Úgyis sajnáljuk az állatokat. És azt is ha a maradékot ki kell dobni, végre egy állat. Igazi na. Így lett a rókakutya. Ádám kidobja az erkélykorláton át jólirányozva a fűre, kis csont kis ez kis az. A rókakutya meg jön éjjel és örül. Nem sír azóta. Pláne olyan kövér lett hogy ilyet még nem is láttunk. A párom azt mondaj, nem mi hízlaltuk fel, hanem téli bundát növesztett, és amúgy is jobb kajához van szokva.
Visszatérés
2009 január 3. | Szerző: hajnal85
Az otthonlét mint egy álom, elsuhant. Jó álom. Egy hét nem sok. A semminél azért pont egy héttel több.Mondhatjuk minőségi egy hét volt. De most ébresztő!!
Visszafelé is szépen bepakoltunk, a sok finom hazai ugye, pukkadásig a csomagtartó megint. Csak az a fránya ventillátor nem indul. Kint mínusz öt, fűtés nuku. Kicsit ideges vagyok. Ádám szerelget, kopogtat. Telefonálgatunk családilag, előbb apám, majd én, végül Ádám vázolja a problémát egy szerelőnek telefonon . Aki így széleskőrűen megbizonyosodhat, a problémánk valós, mást nem tud, távtanácsokat ad. Azaz semmit. Pót takarókat pakolunk, és a bepárásodott ablakokat buzgón törölgetjük. Útrakelünk.
Szerencsénk van, a városhatár előtt beindul a ventillátorunk. Talán egy türelmetlen kerülés javította meg a ventilátort amikor is a járdáról huppantunk, ( nem érünk rá na) vagy a rádiót akarta hallgatni ő is, ( vadi új Omega)a ventillátor működik. Ujjongunk mind, van fűtés, jöhetnek a mínuszok kit érdekel? A határig hamar eljutunk, még egy megállás itthon egy határmenti áruházban. Pót túrórudik és kalácsok kiflik beszerzése. Már több hétre elég a muníció. Mehetünk. Az ég csillagos, ragyogó. Mondtam is Ádámnak ennyi csillagot nem is tudom mikor láttam? – Nyáron is ezt mondtad dörmögi, de tényleg szép. A hőmérő mínusz 7 et mutat, az út száraz döngetünk ahogy kell. Ha megállunk kis pihenőre expressz sebességgel rohanunk be a meleg helyre. Reggelre Belgiumban vagyunk. Sűrű fátyol előttünk, hatalmas felkiáltójelek villognak, sebsségkorlátozás, smog van . Érezzük. A kocsit fekete ragacs lepi be. Csúnya egy idő.. Brüsszelt elkerüljük valahogy, most szerencsésen . Délelőttre a kompnál vagyunk. Igaz a jegyünk délután négyre szól, de mint valami karácsonyi ajándék, méltóztatnak átvinni. Szerintem örülnek hogy van utas, de jól leplezik. A kapuőr vigyorog a vámos az előttünk guruló lengyelt félreinti. Mi mehetünk. Ha ! Ez a brit kocsi előnye.. A komp szinte üres. Egy szinten állunk a kamionokkal, szellősen. Átérünk. Angliában enyhe az idő fogad. Robogunk , végre a kormányunk szerinti helyes oldalon. Ádám szerint a kocsi itt még jobban is megy…. Hamarabb érünk, az eddigi legjobb versenyidő 22 óra. A lakás nagyon hideg. Itt is tél van azért győzködjük egymást, míg Ádám felfedezi nyitva maradt egy ablak. Fontos a friss levegő ugye. Alaposan kiszellőzőtt, és a párától hendikeppes monitorunk megjavult. De rettenetes hideg van! Gyorsan bepakoljuk amit muszáj, begyújtunk és elhúzunk valami melegebb helyre, enni. Hol van a szerető váró család? Nem itt ugye. Mi is rájöttünk. A lányok azért örülnek várják őket a játékaik. Kabátban kuporognak a szőnyegen. Estére bekapcsolunk minden lehetséges dolgot, a radiátorokon kívül is, hősugárzót sütőt . A szárítógépet mégse. Édes otthon. Ott otthon, itt itthon. Éppen ahol vagyunk. Ahol a család van ott az otthon, mint kedvenc nénikém mondta.
Mivel ez az év utolsó napja, mulatunk. Mit nekünk a hosszú út! Előszedjük az otthoni finomságokat, ilyen olyan süti, rágcsa, csipsz.Pezsgőt bontunk. Balesetmentesen. Igaz gyerekpezsgő, de az az. Nézünk filmeket, kártyázunk, vihogunk. A lakás már nem annyira hideg. Tizenegy felé kitör rajtunk a fáradtság. Felköszönjük édes magzatainkat, egymást és fél tizenkettőkor családilag elájulunk. Szilveszter újév, kicsit előbbrehoztuk na. Nekünk fél órával hosszabb lesz a jövő év…. Én még féfüllel hallottam éjfélkor a kiabálást az ablak alatt, és mintha valami tüzijáték is pukkant volna….Ádám semmit se hallott a lányok se.
Boldog új évet! Remélem jobb lesz mint volt…
Utazás haza
2009 január 3. | Szerző: hajnal85
Mondhatom, a Karácsony jött. Az angol télapó volt olyan kedves és még utazás előtt eljött hozzánk . Reggel a lányok visítozva örvendeztek, a kislányméretű babáknak amik a karácsonyfa mellet álldogáltak. Derekukig érő baba . Az is a neve az én kicsi húgom. Vagy valami más. Mondtam is Ádámnak nézd csak megint ikreink lettek…De ha csak így a szemem elé kerülnek mindig meghökkenek milyen gyerek ez itt?. ..A lányok mindent elkövettek, hogy valahogy kieszközöljék a babák utazását. Nem sikerült. Így megbízták őket a lakás őrzésével.Ezért befektették őket a saját ágyukba. Ez a legjobb őrhely.
Már gondolkodtam ezen, ez az egész utazás olyan mint egy játék. Vagy lehetne társasjáték. Ha társasjátékfeltaláló lennék. Megy a kiskocsi, dobhatsz valamennyit léphetsz is. Azután kompra száll, kimaradsz egyszer, megy tovább, tankolnia kell, túl sokat fizetsz, vagy nem fogadja ela kártyádat a gép, megint kimaradsz. Bemész Brüsszelbe csak ha hatost dobsz akkor jöhetsz ki…….Na de: nem tervezek egyenlőre játékot, bár eljöhet még az is….
Az utazáshoz viszont eljött az idő, végre! Isten nevében elindultunk édes hazánk felé. A komp tömve. Naná hogy nem Angolokkal. Bár angol kocsikkal. Az egymástól centikre beparkoltatott kocsik roskadásig pakolva. Mi is szépen , hátul takarók párnák, plüssállatok serege útlevél nélkül, ami jöhetett. Baba nem. A csomagtartó a kipukadással fenyeget. A tenger sima, nem zöldülünk.
A kontinensen hideg nincs, viszont az eső szakad. Egész éjjel. Az autópálya nagy kamionjai beterítik a kocsit, mint egy egy hullám ömlik a kocsira a víz amikor előzünk. Azért nyomjuk. Nem kerülhetjük el és Brüsszelben a GPS megun minket eltévedünk. Az egész olyan mint egy nagy labirintus. Ez ismerősnek tűnik gondolom, de mégsem az az út. Végül egy kis utcában megállunk. Ez már nagyon gyanúsan kicsi utca. Egy ember pakolászik a járdán, egyébként minden üres. Talán nem egy hajléktalan, bujtogatom a párom – menj kérdezd meg azt ott. Az a szerencsétlen valószinűleg egy kukkot sem értett a kérdésből se, nemhogy válaszolni tudott volna. Annika jól időzítve akkor ébredt és első lendületből lehányta magát . Na nem mintha máskor jobb lett volna. Ruhakeresés az agyontömött csomagtartóban kezembe akad, a fehérneműs csomag, kabát és még minden, csak nem nekivaló ruha. Kezdem elveszteni az örömteli lelkesedést . Miután a fél pakkot kipakolom csak kerül tiszta ruha szegény lánykának. Nem átallanék szitkozódni se, de a Gps is szolgálni kezd, lehet lelkiismeretfurdalása támadt neki. Kivezet a városból. Robogunk tovább. A gyerekek visszaalszanak, kint esik.
Fentem a fogam kis vásárlásra Németországban, de meglepve láttam az árak majd a duplája az Angliai áraknak. Az eladó nem kedves, a kártyánkat nem fogadják el. Épp csak ki nem néznek. Nini csak kiderül Anglia a legolcsóbb most Európában. De a legudvariasabb az biztos. Ki hitte volna?
A magyar rádiót már Ausztriában befogtuk, és végre a határ. Itthon vagyunk! Átérve kapacitáltuk a lányokat menjünk valahova együnk valami jó kaját, magyart. Ebédet. De meg sem akartak állni, csak menjünk menjünk már. Így a benzinkúton működő gyorspékség kiflijére buktájára vetődtünk. Mondhatni jól és szerencsésen, 27 óra alatt hazaértünk. A család meleg szerettettel várt. Annyira hiányoztak. Testvér, unokatesó. A lányok rohantak be a kapun a mamához, annyira futottak, nem számított semmi, csak a mama és a papa. Bizony sirtunk is örömünkben . Itthon vagyunk.
Karáácsonyvárás
2008 december 20. | Szerző: hajnal85
Szerencsére a lányok már meggyógyultak, dolgozott az antibiotikum. Mára csak a köhögés maradt, bár Annikám annyira utál orrotfújni, hogy neki eléggé maradt az a köhögés. Miután az antibió győzőtt a bacik serege felett, most tablettával próbálunk új jó bacitelepeseket küldeni a letarolt vidékre…….A suliba már elmentek azért a héten, naná ki akar lemaradni a szünet előtti jó dolgokról. Volt karácsonyi ebéd, amiből a husira és a krumplira na és a fagyira emlékeznek. Zöldség? na ne már… és persze a Crackers-re amiből hatalmas kincset Anni egy lila tollat Angi meg valami szétesős pénztárcát tudott kirázni. És a koronát is feltették. Naná. A tanárok csokit és nyalókát osztogattak. Csütörtökön egész nap például filmeket néztek . Micsoda egy suli! Én is ilyet szerettem volna…A tanárnéniknek bevitték a szokásos karácsonyi csokit, vittünk egyet a nyalókásnéninek is. Ez egy egyedülálló öregasszony igen katonás kinézettel. Ő az aki a forgalmat megállítja az iskolánál, hogy az iskolába igyekvők biztonságosan átkelhessenek. Például mi. Talpig zöld “kukás” ruhában, esőben gumikesztyűben és gumicsizmában irányít, fenyegeti az autósokat. Az első alkalommal teljesen férfinak néztem, pedig teljesen Brenda. Nagyon örült a csokinak, lelkesen stoppolta le a forgalmat nekünk.
Azt gondoltam milyen jó lenne ha gyűjtenénk a képeslapot, mint kislánykoromban ( igenis volt ilyen ) . Mert ilyenkor Karácsonykor akkora kupac összejön. Itt egyébként lehet venni direkt képeslaptartókat amivel a lakás falát, vagy a kandallószélét díszíthetjük.. Már akinek van. Esteleg az ablakba is kitehetjük. Láttam már karácsonyfára akasztva is de az ronda volt. Ja tényleg, feldíszítettük a karácsonyfánkat. Jó fajta, nem hullatja a levelét, és abszolút biztonságos és nagyon környezetbarát is. És plasztik is. a lányok nagyon szerették volna,, díszítsük már mikor mikor? és ez amúgy is Anglia hát miért is ne! Most nekünk is itt díszeleg a sarokban, várja, hogy jöjjön a Karácsony ide is.
Ma befutottunk még a városba (vagy a következő faluba? ) megvenni az útra ami még kell. Gyönyörű cipőt kaptam, bár nem vagyok egy egyszerű eset. Örvendezhetek, sikerült! Mivel Angikám csizmát kért nekem a télapóhoz írt levelében, így amikor hazatértünk azt mondtam neki. Találkoztam a Télapóval, az adta a cipőt, és lehet őket is meglátogatja korábban mert tudja elutaznak… Hiszik is nem is.. A karácsonyfánk már kész, süti is van……Karácsony Gyere!!!
felkészülés
2008 december 20. | Szerző: hajnal85
Hurrá utazunk! Na na csak módjával hurrázzunk egyenlőre. Ádám hosszas küzdelmek után felkészítette az autót az útra. Új ablaktörlőgumik, valami szűrők, és egyéb. Téligumi 1 pár mindenféle szerencsétlen közjátékoknak köszönhetően az utolsó percben és méregdrágán. Mert azt megállapíthatjuk, hogy e kies és szép Anglia nem a téligumik országa. A műhelyekben nincs, csak mosolyognak. Nem is értik. Az internetről kell rendelni. Megküldik a közeli műhelyben felszerelik milyen jó! Megy ez kinek mi kifogása? Megy is Ádám a műhelybe nézegeti a gumit, csak rákérdez a szerelőnél hogy ” hé pajtás ez téligumi?” – ez- ez nem nagyon mondja az emberünk. Tehát vissza az egész. Németország segítségünkre sietne e nehéz ügyben, de hiába az idő kevés. Nem tudják behajózni már ….most mi lesz? Nos valahonnan kerül télicsizma a kocsinak is. Nem a Mikulás hozza ugyan, sajnos tegyük hozzá. A Miki helyett a posta hozta a hóláncot, és még csak nem is ajándékba. Holnap indulunk, Ha előre tudjuk hogy apa nem dolgozik ezen a szombaton, akkor most már egy borzasztó dugóban csücsülnénk valahol a német határban . A hírek szerint, mindenki nyomul haza, Magyarok, Törökök, és egyebek..Vagy csak nyomulna, merthogy bedugult a pálya, hatalmas a torlódás..Remélhetőleg holnap éjszakára lecseng.
Karácsonyi ebédek, vacsorák
2008 december 13. | Szerző: hajnal85
A héten a suliban karácsonyi ebédet adtak..Csak így előre, legyen már hangulat, na persze dupla áron. A hangulatkeltés miatt. Nagy volt a készülődés, az ebédlőben magyalágakat és csillogó boákat ragasztgattak, a személyzet mikulássapkában, vagy piros rénszarvasaggancsokkal esetleg, jobb esetben, csillogó pompomokkal a fején szerepelt. Remekül nézett ki mindenki.Pirosló arcok, és lelebukó szarvak….
A kaja, nos hát a tradícionális karácsonyi ételek. Pulyka. Vagyis. Pulykamell, hárommiliméteres szelete, kívánságra porból készült hússzaftal meglöttyintve. Mellé egy kanál pirosáfonya lekvár, pár szem főtt kelbimbó a’la natúr. Ja és három szem sültkrumpli. A protekciósok négyet is kapnak. Ha valaki kért kaphatott kenyérszószt, ez hagymás szegfűszeges tejben áztatott kenyér, állagra olyan amit a fasírtba teszünk, vagy még választhatott a páciens egy fagyiskanállal kimért töltelék gombócot ami szintén fűszeres áztatott kenyér. Nagyon vonzó mondhatom. Na de ne feledkezzünk el, a desszertről ami a tradícionális karácsonyi puding. Nos ez az édesség, nem olyan puding amit mi annak hívunk. Itt Angliában a puding egy piskótaszerű, süteményt takar, töltve esetenként. A karácsonyi sem üres, tele van mazsolával, dió is van benne, aszaltszilva és narancshéj is fellelhető, itt ott, valamint fűszerek. A színe csaknem fekete. Ezt brandyval vagy annak érezhető dologgal meglocsolják, nehogy már száraz legyen, és némi faggyúval dúsítják. Gondolom a jobb állag miatt. Nos ezt megsütik már egy hónappal előbb vagy még korábban, és hagyják érni karácsonyig. Érik na. Néha meg-meglocsolják még menetközben. Karácsonykor aztán megmelegítik, és egy jó kis vaniliaszósszal leöntve prezentálják. Ez némiképp segít rajta. Olyan hogy némely pocsék süteményt is ehetővé tesz. És bár szerintem ez az egész elég borzasztó, éppen olyan mint az Angoloknak a mákoskalács. Elszörnyedve gondoljuk egymásról ” és ezek ezt megeszik ??!!” Ja és majdnem elfelejtettem, az ebédhez jár egy “Cracker” ez egy óriási szaloncukorra hasonlító papírcsoda micsoda, szét kell rántani akkor pukkan és benne találunk egy színes selyempapír koronát, egy viccet, és egy vacakságot. pl. műanyag repülőt, vagy gyűrűt.Nos a gyerekek fel is tették a színes koronát úgy ebédelt a sok sok kiskirály. De a tanárok is feltették, és egyéb helyeken pl. éttermekben is felteszik az emberek és erre az alkalomra királlyá királynővé változnak. Vagy a háromkirályokká klónozódva.
Nos bár nagy volt az izgalom, a munkahelyemen, sőt a titkos Télapó is erre a napra volt betervezve. Valahogy mégis hidegen hagyott az egész, a lányaim betegek, így ahogy lehetett hazarohantam, és kihagytam a karácsonyi ebédet koronástúl, titkos ajándékostúl. Ez annyira titkos, hogy a címzett nem tudja meg kitől kapta az ajándékot. Egy nagy szemeteszsákba kell beltenni mindenkinek névre címezve és valaki majd kiosztja. A Titkos Télapó. Bár gondolom az ajándékom megvár engem, és a tucatnyi képeslap is amit ilyenkor szokás írni mindenkinek. Hogyne vittem volna én is egy kazallal. A kolleganőim akik mind echte Angolok, már előre fenték a fogukat a kajára és nagyon sajnáltak engem hogy lemaradok. Engem valahogy nem nagyon vonzott. Nem is tudom ezek után miért?
Bezzeg a Magyarkonyha!! Halászlé beigli…. A múlt évi karácsonyi halászlé joggal kivivta magának a legemlékezetesebb címet. Hiszen …..nem múlhat el a karácsony halászlé nélkül. Ugye. Errefelé a pontyot nem eszik, mondhatom mit tudják ezek mi a jó? Bezzeg a Lengyelek, az exszocialista haverok. Nem átallottak horgászni a Temzében hogy szert tehessenek e halra. Súlyos büntetés terhe mellet. Náluk is dívik a Karácsonyi halleves. Ezért néhány nagyobb áruházlánc a Kelet-Európai lakosságot számbavéve úgy döntött megéri Csehországból importálni némi pontyot. Igy lesz nemzetközi egy egyszerű hallé. Angliában cseh hal Magyarok, Lengyelek asztalán. Nosza az én párom is fellelkesült, mi is főzünk halászlét mondta. Hogy mi?! Inkább csak te, mondtam én. Bevállalta. Egész addig szép terveket szőttünk a halászlénkről, amíg meg nem láttuk az árát. Kb 30 fontot kóstált egy halacska. Igaz nagyon nagy volt de minek akkora. Csak néztük. A halászlé képe kezdett elhalványulni. Na mondta Ádám. Majd főzünk másik halból. Az is jó. Bár a mama megmondta, csak a ponty jó, de szükség törvényt bont. A nagy karácsonyi vásárlások közepette el is feledkeztem a halászléről. Nem úgy Ádám. Az utolsó este hozott valami vákumcsomagolt halat. Ez jó lesz mondja. Az ára igazán kedvező volt. Te – mondom.- ez füstölt. Ne. De az. Mindegy már ez van, és be is zártak a boltok. Fölteszi a hagymát, készül a mű. Kóstolgatjuk. Rettenetes íze van. Őntsük ki a francba mondom én. Nem nem majd még jó lesz ez. Mondja Ő. Megjavítja . Hirtelen ötlettől vezérelve beleönti egy olajoshal büdös olaját. Az eredmény még borzasztóbb, a végtermék egyszerűen ehetetlen. Pedig szorgosan még tésztát is gyúrtam. Jó nem éppen gyufa, de majdnem. Mindjárt karácsony, és még vendég is van a segítőnk a barátunk jön. Magyar Karácsony. Szaloncukrunk van, a plasztik karácsonyfa már feldíszítve áll, halászlé beígérve, bár biztosan nem erre számít… Bogika szereted az erőset? Hopp bele egy adag erőspista. Ez az ehetetlen ételek nagy orvossága. Ők ketten, Ádám és Bogi hősiesen esznek a halászléből, mi a lányokkal fintorgunk hozzá. A többi étel a szokásos, közönséges ünnepi vacsora. Finom. Bár nem emlékezetes abszolút . Nem úgy mint az a halászlé….
Betegség
2008 december 12. | Szerző: hajnal85
A betegség újra támad. Azt gondoltam Angi túl jutott rajta. Estére rájöttem kár ilyeneket gondolnom, a hőmérő magas lázat mutatott. Rázogattam is , hiába, ez digitális rázogathatom. Ekkor jött Anni. a lázmérőt gyanúsan méregettem, de megint magas értéket mutatott. Két kis lányocskám kidőlt. Nincs mese orvoshoz kell menni. Telefonok ide oda, szabadnap kérés. Időpont, a rendelőben meg várás és várás. És várakozás. A lányaim vizet isznak minimum háromszor az automatából.. A szórólapokat szemlélgetik, találnak valami szemcseppet ajánlgatót amin hatalmas kék szemek könnyeznek. Ezt ügyesen addig hajtogatják, hogy ha kettőt az a szemük elé tesznek, a fél arcukat eltakarja. Olyanok mint a bábok a tévében. Óriási kék szem és egy kicsi áll és szájacska. . Nagyon jól elszórakoztatják a váróban üldögélőket, és főleg egymást. Vihognak repedtfazék hangon. Jó előadás. Végre szólítanak. Fejkendős muszlim doktornő. Elég komoly, semmi mosoly. Pedig jólenne.A lányok kíváncsiak, benéznek mindenhova. A doktornő nem visel köpenyt, műszereit digitális ezt meg azt az asztalán tartja. Érdekes dolgok. Mindet kipróbálja a lányokon, kérdezget és jön a hallgatózás mellkason, háton. A Lányok itt kuncognak, csikál, és a sóhajtásnál olyan hörgést adnak elő, hogy égnek áll a hajam. Még Dart vedernek is sícséretére válna ahogy sóhajtoznak. . A doktornő se bírja a komolyságot, elneveti magát. Végül antibiotikumot ír, belátásomra bízva használom-e? Ha nem javul, esetleg, magas a láz, esetleg rosszabbul van esetleg. Hiányzik az otthoni orvos, Zoli bácsi a kedves gyerekorvosunk az alapos vizsgálat aggódó pillantás. Elvonulunk a gyógyszert kiváltani. Ingyen van. Nem is tudtam, 16 év alattiaknak ingyen van a gyógyszer. Itthon mindjárt beadom nekik az adagokat, ha már rám bízták. Most már csak gyógyuljanak hamar…..
Karácsonyi koncert, betegség
2008 december 10. | Szerző: hajnal85
Kitört a betegség. Kicsi Angikám kidőlt, hétfőn haza kellett hozni a suliból.Utána itthon egyedül. Anni bírja, kicsit féltékeny mert a tesó egész nap tévézhet. Viszont Kedden karácsonyi koncert lesz aha. Szép időpontot találtak rá, fél kettőkor kezdődik, lehetőleg minél kevesebb felmenő jelenjen meg. Viszont nem is a suliban tartják, hanem a közeli templomban. A gyerekek már régóta próbálnak, tizenegy dalt énekelnek, külön osztályonként, együtt és kánonban. Nosza elkéretőztem a munkahelyről. Karácsonyi koncert komoly!! Mindenki egyetértett ezt nem szabad kihagyni. Igaz már előző nap is elkéretőztem mert Angika akkor kezdett beteg lenni. Apa két óránként hazarohan a munkahelyéről megnézi, megeteti, ilyesmi, amúgy meg egyedül van otthon a gyerek. Okos gyerek. Aggódom. Tudom tudom nagylány már.
Így Ádám otthon éppen, amikor én meg a koncertre rohanok. Mind a kettő gyereknek meg kell adni ami jár, mint legalább az egyik ős megjelenése a koncerten ahol éneklünk. Vagy a betegágy mellett ahol vagyunk. A templom kicsi, barátságos, nem tudom milyen, talán katolikus. A Bangladesiek nem jöttek, Sadia belesápadt a gondolatba, hogy a gyerek egy kersztény templomba bemenjen. De nem is írtak levelet!? Mondta nekem felháborodva. Dehogynem mondom, egy lila papír. El kéri a kislányát, nem mehet a keresztény templomba, de nem ő az egyetlen, a buddhista kislányt is hazaviszik, és lehet mást is , nem tudhatom.
Végre kezdődik, a gyerekek ülnek a kabátjukon a földön a templomban elöl. Utána a padok összetolva, hogy a felnőttek csak nehezen ülhetnek le, esetleg minden harmadik sorba, lábpréselés terhe mellett. Inkább állok. Amúgy is fel akarom venni . Na már kezdődik is. Az igazgatónő beszél, azután három tanár játszik, klarinéton, rettenetes hamisan, néha besipol a nád. Nem éppen klarinétcsillagok. Eztán kezdődik a bibliai történet és megérkezik Mary meg Jozef, de furcsa ugye. A gyerekek énekelnek, nagyon édesek, száll az ének, persze becselezték a dolgot. A kíséret magnóról megy, amin már énekel egy csengőhangú gyerekkórus. Tehát amikor az ötödikesek kis csoportja énekel például a zenetanár lelkes karmesterkedésével, egy nagy gyerekkórus hangja száll, míg a kb tizenöt résztvevő fele nem is tudja a szöveget. Azért a kicsiknél még nagyobb a lelkesedés és énekelnek lelkesen, . Aranyosak. Az előadás felénél lemerül a kamera, de mindegy. Az előadás élvezetes, mellettünk kis kétéves csúszkál a padlón, zokniban, hasonfekve kúszik, amikor énekelnek befogja a fülét. Kritika. Őszinte. Vége. kifelé még két vödörrel pénzt gyüjtenek remélik megtelik , történnek csodák ugye, de ekkora vödör azért…. Rohanás haza. Annika nagyon elégedett magával, Angika, még beteg, a koncertet se sajnálja. Másnap már Anni is sírva vár a suliban. Lázas. Angi viszont virgonckodik. Ilyen a világ. A gyerekek nem egyszerre betegek, így kijut az egyéni törődés ugye. Meg is beszélik kinek milyen a torokfájása. Anginak szöges cipőben ugrálnak a bacik a torkában, anninak meg csatát vívnak és ő minden kardszúrást érez…Hatalmas csirkét vettem nem is láttam még ekkora állatot. Na jó csirkében. Főztem jó levest gyógyszer gyanánt. Sajnos hiába a világ összes húslevese. Betegség. Nagyon rossz….
Mikulások és karácsonyi fények
2008 december 7. | Szerző: hajnal85
Eljött hát a nap, és az iskolai karácsonyi vásár ideje is. Péntek. Némi pénzmaggal felfegyverkezve rohantunk a suliba, mert ha péntek, akkor krikettklub a nulladikban. Éppen odaértünk mikor kiderült, krikett törölve, csak éppen szólni felejtettek el erről a kis tényről. Igy a krikett csapat nulladik órában olvasási gyakorlatot tartott. Ezt követte némi tanulás, és a várva várt Karácsonyi vásár. Mire értük mentem már nem az egész krikettcsapatot szándékoztam begyüjteni, csak egy részét, addigra leánykáim már beszereztek többek közt egy rúzsos szájú plüss ebet, meg egy repülésre képtelen dagadt plüsskacsát. Persze nem lehetett ingyen bejutni a suliba belépőt kellett a szülőknek leperkálni ha a csemetéit látni akarta. Azért a lányokkal még együtt is körbetörtettünk a tömegben. Volt tombola, ahol azonnal megtudható nyert-e a delikvens, célbadobás, apukák által kezelt vattacukorgép. A készítő nem volt éppen túl gyakorlott a vattacukor készítésben ennek köszönhetően a karja , a haja , a szemöldöke is, csupa csupa fehér vattacukor volt. A gyerekeknek igen tetszett. Mi úgy döntöttünk ezek után inkább ezt a csemegét kihagyjuk. A titkok szobájába, ahova csak a gyerekek mehetnek be, mert nagyon titokban vesznek valamit drága szüleiknek, majd becsomagolva hozzák elő a zöld posztófüggöny mögül nagy erőkkel üzemelt. . Ez elég időigényes dolog, a gyerek válogat, kiválaszt, csomagoltat, üzenetet ír. Eközben az ősök már 1. gyökeret eresztenek, 2 megőszülnek vagy esetleg elájulnak a melegben . A tömeg meg ide oda lökdösi őket a folyosón. Az iskolaépület igen öreg, zegzugos szűk kis folyosókön lehet közlekedni, kicsit labirintusszerű. A vásár idején az osztálytermekben voltak az attrakciók, a legtöbb a hallban ami a tornaterem és az étterem is egyben. Szépen kikeveredtünk, és vállfájás veszélye mellett hazacipelhettem a szerzeményeket.. A rúzsos kutya isten bizony vigyorgott.
Amikor hazaérünk az Annikám rávetődik a postára, hátha neki jön valami. Itt nem divat a postaláda, a küldeményeket egyenesen az ajtón dobálják be, amik az előszoba padlóján landolnak, rosszabb esetben valamelyik cipőben. A lendülettől függ. A postás nyilván nagyon szereti az ilyen házakat mint a mienk, hogy a másodikra is fel kell szaladnia kézbesíteni. Na mindegy ezen a napon tényleg volt levél a lányoknak, mind a kettőnek külön. A Télapó válaszolt a levelükre amit a bevásárlóközpont levelesládájába dobtunk a multkor. Jó kis levél volt, az utolsó bolhapiacon szert tettünk egy régies írókészletre, tinta arany és kék, tollszár és tollhegyek , pecsétviasz és nyomó, és finom sárga levélpapír borítékkal. Nos e készlettel írták a levelüket a lányok és le is viaszoztuk ahogy az dukál. A télapó azt írta, tudja a manóitól. hogy a lányok jók, ( biztos homályos a távcsövük…) . Elolvasta a levelüket egyszer, kétszer, és majd hoz nekik valamit, nagy a gondja a manók elrontották a kompjuterét…. és még más kedves jópofa dolgot írt, és megdícsérte a speciális levelet, a pecsétet . A lányok nagyon örültek, meg is beszélték, most már biztos, csak egy télapó van a világon, az megy mindenkihez, valami varázslat révén és tud minden nyelven. Péntek éjjel el is jött hozzájuk a Télapó. Hozott kis apróságot nekik. Másnap Angikám méltatlankodva mondta a kis műanyag robotját nézegetve, – anya ezt nem a manók csinálták. Made in China! . A Télapó megitta a neki kitett tejet, és evett pár kekszet is. Másnap kérdezték az apjukat, apa, te etted meg a kekszet? Mire Ádám – miért úgy nézek ki mint a télapó? De a lányok furcsán nézegették. Szerintem ha Magyarországon élnénk, már nem hinnének benne. Mondaná nekik valami megokosodott barátnő ” hülye vagy? milyen Télapó??!”
Szombaton elmentünk francia órára, utána kis bevásárlás, ha már jön a Karácsony, a lányok nagyon unták már, a boltozást. Nagy tömeg, kettő boltba sikerült bemenni. Ádámra vártunk, hogy jöjjön elénk és irány London, addig megpihentünk a bevásárlóközpontban . Na és mit látunk, ott üldögél egy trónuson egy nagyon szép Télapó. Öreg bácsi, ragyogó kék szemekkel, mosolygósan. Hívogatta a lányokat. Az öltözéke se az olcsóbbfajta, megjegyezhetjük, hogy minőségi Mikulás volt, hosszú göndörödő fehér hajjal és szakállal. Nem holmi vattapamaccsal a képén. Annikám ment volna, csábította a kitett ajándékba kapható könyvek begyüjtésének lehetősége. Angi azt mondta EZ nem lehet az igazi Télapó. az igazi nem kér három fontot azért, hogy egy kicsit beszélgessen veled….
Délutánra beterveztük, elmegyünk Londonba, megnézzük az Oxford street kivilágítást, és a nagy fenyőt a Trafalgar téren. Voltak intő jelek, Angikámnak fájt a torka, és a Télapóvárás miatt már reggel hét előtt fennt ugrálatk valamint ezt megelőzően óránként. Ezenkívül Ádámnak hirtelen éjszakai műszakot ajánlottak fel ha akar menni, és hát akar a fene, de itt a nyakunkon a Karácsony….Persze a főnökség is csak csupa jóakarat, előző éjjel valaki elvágta a riasztó zsinórját és a telefonkábelt e cégnél, és féltek a következő éjjelen meg betörne az a valaki, ez a kegolcsóbb őrség, és még szerel is közben, kettőt egycsapásra. Nem hülyék ezek. Annyira. Na mindegy .
Délután irány London, Ádám éjszakázás után félálomban, mintegy eddz a hazatérésre, amikor szintén nem alhatmajd. Annika szintén eddz, hiszen óránként fennt volt az éjjel, leste a Mikulást., Angikám kezd náthásodni. Azért csak menjünk, most vagy soha, legalábbis nem az idén. Simán beértünk, a GPS mondhatni vizsgamunkát mutatott be, csak néha ordította bele a kocsi csendjébe hogy ” ujratervezés,” vagy ilyesmi.. Miután a tiszteletkört megtettük parkolóhelyet keresve, közben megnéztük meg van e még a Parlament, a Big Bennel, a London Eye, a Tower és hídja , majd visszarobogtunk a London Bridge-n és ott végre leparkoltunk. Nem voltunk biztosak affelől szabad e vagy sem e helyen parkolni, szép sárga csík díszlett az útszélén, azt hiszem ez a várakozni tilosnak felel meg, hétköznap, de hétvégén valami mást jelent. Hogy szabad. Talán.Vagy mit ? Megkérdeztük egy ott állomásozó családot. De azt mondták ők se biztosak benne mit jelent. Mindenesetre itt parkoltak. Így mi is itt parkolunk. Jó messze a céltól, de ennyire tellett. Kis séta után felpattantunk egy buszra, kicsit elbizonytalanodva a Liverpool streeten leszálltunk és szaladgáltunk az úton át és vissza a helyes irányt keresve. Végül csak odaértünk, a közlekedésiek által eltorlaszolt Oxford streetre. Olyan volt, mint otthon régen Május elsején. Csak a lufik hiányoztak és a táblák. Sok sok ember hömpölygött az úton. Az utat lezárták a forgalom elől, bár autóval eddig se lehetett behajtani, most a buszok és a taxik se mehettek. Nem tudom, ha a járdára szorult volna ez a sok ember hogyan fért volna el? A tribünök az áruházak lehettek volna, ahova mindenki fel fel nézegetett. Minden kidíszítve, hatásosabb és szebb egymással versengve. Ezer és ezer apró fény. Az egyik áruház kirakatában élő modellek álltak, nem babák. Elsőre azért annak tüntek. A következő pillanatban mosolyogva intettek. A másik áruház kirakatában egy bábelőadás főszereplői rókák, szarvasok hancúroztak, vacsoráztak, verték az asztalt éhesen, ügyes kis szerkezetek mozgatták mind. Valamelyik üzletnél havazásban volt részünk, jópár csövön nyomták ki a légbe a havat, ami valójában valami habféle volt. Hónak látszó tárgy. Annika szerint valakinek felrobbant a habfürdője. Találkoztunk még a Kungfu Pandával, a Madagaszkár oroszlánjával pingvinjével. Szépen végigsétáltunk, ettünk cukrosmogyorót , ittunk forrócsokit, kávét . Végigértünk. A Trafalgar térről lemondtunk, miután kitört a nátha édes Angikámon, és a buszok még mindig nem jártak. Valamint azt se tudtuk merre kellene menni ? Visszaindultunk, amikor a közlekedési alkalmazottak csatárláncot alkotva vonulni kezdtek az úton és letakarították az utat. Az emberektől. A Taxik és a biciglis riksák rögtön járni kezdtek.A buszok is. Csak éppen a másik irányba. Sétáltunk még egy darabig, beszereztünk egy luxusárú papírzsepit fáradtan szipogó gyermekünknek. Visszafelé megint bemutattuk az úton ide oda futkosós dolgot, és megfűszereztük egy rossz buszra szállással. Végül odataláltunk a kocsinkhoz. Szerencsére a büntetést megúsztuk. Lehet hogy lehet a sárga vonalon parkolni? Irány haza. Eddigre mindannyian eléggé kivoltunk. Végre Alvás…..Azért mégis láttuk a Karácsonyi fényeket , szép volt.
Továbbra is tél
2009 január 21. | Szerző: hajnal85
A tél tart. Bár a nappalok talán hosszabbnak tünnek, de lehet csak tűnnek. A lányoknál zajlanak a mindennapok. Angika kicsit beteg volt, múlt héten fertőzés, már éppen meggyógyult, erre most valami vírus szenvedteti szegénykét…. A nehezén túl van szerencsére. Ha a betegséget nem számítjuk, mindenféle jó történik a lányokkal.. Hétfőn például szendvicskészítős délután volt a suliban. Előre megtervezte mindenki milyen szendvicset akar készíteni aztán alkottak. Amikor jöttek ki a suliból, Angikám örömmel mutatta a kezében a kis fóliába tekert csomagot. – Anya neked csináltam! Barna magos kenyér, sonka, vaj, saláta. A kis arca csak úgy ragyogott. – jaj de jó – mondtam én. A felét megettem már, folytatta a kicsikém, és véletlenül már ebbe is beleharaptam, de ez NEKED van! Nagyon bíztatóan nézett, hogy megerősítsen benne, harapás ide vagy oda ez az enyém. Mit volt mit tenni, megettem a kis gyűrött szendvicskét. Nem volt rossz, meleg volt a kis kezétől, és furcsa alakja is volt. Igazán különleges mondtam, nem is tódítva. Az volt. Nagyon meg is dícsértem a készítőt aki rettentő büszke volt magára. Jött a másik lánykám. Na, készítettél szendvicset ? – kérdeztem rögtön és gyakorlottan. – Igen mondta ragyogva ő is. Pita kenyér, sonka kukorica. Itt van a táskámban!. Előkototrt ő is egy kis csomagot. Most megeszem közölte, de megkóstolhatod… Persze megkóstoltam. Az is jó volt. Különleges szintén, bár nem annyira gyűrött, ez a pitakenyér keménysége miatt lehet. Anni ezentúl ilyet kérne ebédre az ebédes dobozába. Ja és majd ő készíti magának közölte. Csak a hozzávalókat szerezzem be. Jaj nekem! Meglátom meddig tart a lelkesedés.
A táncórák is elkezdődtek. A megfelelő napon szépen ballagtunk a templomba ahol tartják, új időpontot kaptunk erre a harmadévre. Gyanús volt, hogy olyan sokan vannak. Ez nem is a mi csoportunk mondogattuk, persze a papírt amin a dátumot közölték megnéztem még otthon, de el nem hoztam. Kezdtem elbizonytalanodni. Más anyukák is kapkodták a fejüket. No de ilyet! Na mindegy, van ismerős arc is, lányok öltözés! Kiderült, nincs tévedés, kettő vagy talán három csoport is tömörült hirtelen, együtt tartották nekik az órát. Hatalmas keveredés, ruhakupacok mindenhol a parányi öltözőben, ahol nincs fogas vagy ilyesmi, minek az? Ez csak öltöző ugye. Volt ruha mindenhol, a földön az asztal alatt, az öltöző közepén egy dombot formázva… székeken.. Kiderült a szervezés netovábbja. Áprilisban fellépnek a kis táncosaink, egy közeli kis szinházban, és arra kell együtt gyakorolni. A High School Musical-ból táncolnak el egy részt. Azt nem tudom ez hol szerepelhet az említett műben, mert egy felnőtt számára igen nagy megpróbáltatás lenne a három részt megnézni. Egy is az volt. De mindegy is. A jelmezhez már méretet vettek, kaptak a próbához hatalmas pom pom-okat is. Mert mint pom pom lányok fognak táncolni. Naná belestünk, milyen is az. Kicsit keveredős még, szemmel láthatólag nem mindig lehet tudni ki kivel van, de aranyos. Áprilisban meglátjuk. Ez a pom pom dolog nagyon izgi piros, lehetne még egyébre is használni, mint pl. bohócparóka, vagy portörlő….Sajnos nem lehetett hazahozni. Ja majdnem elfelejtettem a legfelvágósabbat, jön egy táncos tanítani őket a fellépésre, de nagyon menő valaki ám, éppen New York-ban táncol, ezért csak a jövőhéten jön. Na nem semmi, nem ám csak úgy szerényen….Ha! minket valami menő ( manó) tanít táncolni… Na kíváncsi vagyok..
A lányok igazi sportos egyének ezt elmondhatjuk. Minden mozgás jöhet(ne) , lehet az futás úszás gimnasztika. Mindegy. Mindből ők lennének az országos világbajnokok. Csak állna a család milliomosokból aki ezt mind fizeti, és a hét több napból, hogy minden beférjen. Addig míg a fentiek meg nem valósulnak, marad az úszás, és a tánc. Persze ők nem hiszik . Szerintük nincs akadály, és ők csinálni fognak mindent. Sőt ők lesznek az aranyérmesek. Főleg hogy ma a sulijukba látogatott a 2004 évi olimpiai bajnok futó. Nem csak olimpiai bajnok, hanem világbajnok is, meg európabajnok, meg nem tudom milyen bajnok. Ma már azzal foglalkozik, hogy járja az iskolákat és népszerüsíti a sportolást, és nem mellékesen pénzt gyűjt. Én is gyüjtenék, mondhatnánk. De ő nem magának, hanem a jövő bajnokainak gyüjt. Remélhetőleg . Ezt úgy teszi, hogy venni lehet tőle sport zsákot, kulacsot, esetleg táskát potom 10- 60 fontért. Mondták a lányok ők is vennének. Mondtam édesem, ha majd… tudod.( lásd fennt.) De a nap nagyszerűségét nem rontotta el hogy nem váltunk szponzorokká. A bácsi tornaórát tartott, elmondta hány másodperc alatt fut 100 métert. Lehetett fényképezkedni a bajnokkal, autogrammot kérni. Bár Annika hazafelé kicsit mégis csalódott volt. Mi nem tetszett kérdeztem? -hát mindig csak magáról beszélt – mondta. Elmondta hogy hány érme van, – sok- több száz, – és egyet egy arany medált mutogatott is… ( micsoda beképzelt alak csendült ki a hangsúlyból..) Gondolom az olimpiai érem volt mondtam . Tudod ez a bácsi a leggyorsabb futó volt a világon 2006-ban. Tényleg? vidámodott meg, én is az leszek! Meg én is mondta Angi is. Én is aranyérmes leszek, futásban is úszásban is, gimnasztikában is, és akik egymásra állnak abban is, és táncaranyérmem is lesz…
Elmondhatjuk a buzdítás sikeres volt.
Hát hajrá lányok, én nem bánom…..
Oldal ajánlása emailben
X