Half term – szünet , korcsolya, Hastings

2009 február 24. | Szerző: hajnal85 |

  A múlt héten szünet volt, a második harmadév félideje. Vagy mi. Mindegy egy hét mini vakáció.  Az idő kegyes volt,  ahogy mondani szokták, bár nem volt verőfény, enyhe 8-10 fok és kevés eső. A lányok lenn játszottak amennyit bírtak, barátnőkkel vonultak fel és le.

Így telt a hét, azért egy korcsolyázás bekerült. Bogi is jött velünk, vágyott egy kis kimozdulásra.  Szombat este is van jégdiszkó. Nosza, nekivágtunk. Elég régen voltunk,  de oda találtunk még. A bejárat előtt fekete tinilányok csoportja álldogált, neon színű tütübe öltözve rikító harisnyákban. Az egyik jó nagydarab leányzónak pillangószárnyai is voltak, és varázspálcája. Mind  kisminkelve csillógó műszempillákkal felékesítve.  Nem értettük mit álldogálnak kinn?  A diszkó már majd félórája nyitva. Igaz kb 10 fok van, de kabát az egyiken se volt.   Talán elgörbítette volna a szárnyakat, vagy a tüll szoknyácskák nem érévényesültek volna kellőképpen. Nyomulnánk be, az őr nem enged. Furcsa  nézése van. Nincs pénztáros, mondja, de nem jó a sorbanállás iránya, arrafelé álljunk sorba, mutatja. Hogy miért vajon azt talán ő se tudta talán csak hogy csináljon valamit. Átrendeződik a sor a másik oldalra, és várunk tovább. Végre megérkezett a pénztáros, a ferde nézésű őr  négyesével enged be minket. A fekete fiúkat mind megmotozza.   Végre mindenki bekerül,  mi is, a tündérkék is. Elég sokan vannak,  borzasztó a zene, a lányok bevetik magukat. Mennek körbe körbe. Elég jól megy. Nagyon kell figyelni ezek a fiatalok elég durvák.  Annikát fellöki egy fiú. Fiatalember. Anni  rettentően sír. A keze a keze… Már mindenre gondoltam, biztos eltört, nem enged hozzáérni se.  Az is fáj, hogy a fekete  gyerek nem kér elnézést, hanem kineveti. No Ádám elkapja a frakkját de a srác tagad. Ő? Nem is járt arra  mondja felháborodva. Még neki áll feljebb. Anni sír, lassan kilenc óra. Ezzel befejezzük a diszkót és haza vesszük az irányt.  Szerencsére a kezecske nem tört el.

 

Vasárnap hova is mehetnénk? Igen megint a tengerhez. Most a Hastings nevű kis települést nézzük ki magunknak. Nagyon helyes ezer éves várrom van ott, a Normannok  első vára. Volt. Most csak rom.  A várost hamar elérjük, örülünk a tengernek . Parkolóhelyet is találunk,  vannak még csodák, nem is fizetős!  Irány  elsőnek a híres nevezetes vár.  Siklóval közelítjük meg, megspórolva a hegymászást, meg a siklózás amúgy is annyira érdekes.  Ha már megláttuk. A sikló egy alagútban megy fel. Elég avíttasnak látszik, de működik. Egy dohos kis bódéban levetítik a vár történetét, fényeffektusokkal riogatva a nézőket a drámai hatás növelése érdekében. Különben lehet a füves területen rohangálni, már aki akar, és a kilátást megcsodálni. A vár egy szikla tetején állt valaha,  mostanra csak néhány fal.  Innen  látni lehetett a tengert, és őrizni a királyságot.  A kilátás szép,  a tengert most is látni,  és a közben köré épült városkát is megcsodálhatjuk. A parton halászhajók sokasága, látjuk ahogy az éppen beérkező halászhajó addig jön  a partra amíg megfeneklik, majd egy drótkötéllel teljesen kivonszolják. Lemegyünk megnézni a halászhajókat. Közelről.   Látjuk a rengeteg halászhálót, kibogozhatatlannak tűnik,  néhány halfejet  amit elvesztettek, egy kiszáradt halat. A lányok rögtön megmentenék, de teljesen száraz ezt már hiába, mondjuk. Nézegeti Angi, egyszer csak azt mondja ez a hal mosolyog… Hát lehet. Érdekes hely ez, kicsi  alapterületű,( mint egy garázs mondjuk)  de emeletes  sötétbarna faházak sorakoznak, sok egymás mellett, mind egyforma  nagyon sötétbarna.  Ez a halászok utcája,  raktára, itt árulják a friss fogást jégre terítve..  Az emeleten nem tudom mi lehet.  Jégüzem. A sötét  faházak között áll a halászok múzeuma, ami  nem olyan régen még templom volt. A kis harangot meghagyták a tetején,  a belseje már nem emlékeztet az eredeti funkcióra. A főhajóban  egy régi halászhajó a látnivaló  amire fel mehetünk, a vitrin mögött egérrágta bábu. Jó régóta lehet ott. És sok sok fénykép.  Veszünk két nagy kagylóhéjat pár penny-ért.  Kimegyünk.  A sirályok hatalmas tömegben vannak ebben a halászos részben,    a fészkeiket a szikla oldalán lévő kis lukakban sejteni. Nem félnek, közel repülnek az ember ösztönösen elkapja a fejét. A kocsik rosszabbúl járnak. A parton parkolók tele lesznek fehér foltokkal…..khm. Szerencsére mi távolabb állunk. Azért az ebéd mi lehetne más mint sült hal . Besétálunk a belvárosba, sok a régi épület, hangulatos kis sikátorok icipici boltok. Itt látom álmaim boltját egy kicsi édesség bolt, körben telis tele cukorkás csokoládés bonbonos üvegekkel amiből az eladó kérésre méri a dekákat… Mindig is ilyen boltot szerettem volna  én is! Most csak  fénykép készül, és veszünk is pár dolgot naná majd pont nem… még lesétálunk a partra egészen le,  a naplementét is majdnem látjuk, csak éppen borús az ég. A fények azért szépek… Végül hazaindulunk. Hastings nagyon szép kis hely….