Továbbra is tél

2009 január 21. | Szerző: hajnal85 |

 A tél tart. Bár a nappalok talán  hosszabbnak tünnek, de lehet csak tűnnek. A lányoknál zajlanak a mindennapok. Angika kicsit beteg volt, múlt héten fertőzés,  már éppen meggyógyult, erre most valami vírus szenvedteti szegénykét…. A nehezén túl van szerencsére.  Ha a betegséget nem számítjuk,  mindenféle jó történik a lányokkal..  Hétfőn például szendvicskészítős délután volt a suliban.   Előre megtervezte mindenki milyen szendvicset akar készíteni aztán alkottak. Amikor  jöttek ki a suliból,  Angikám örömmel mutatta  a kezében a kis  fóliába tekert csomagot.  – Anya neked csináltam! Barna magos kenyér, sonka, vaj, saláta.  A kis arca csak úgy ragyogott. –  jaj de jó  –  mondtam én. A felét megettem már,  folytatta a kicsikém, és véletlenül már ebbe is beleharaptam, de ez NEKED van!  Nagyon bíztatóan nézett, hogy megerősítsen benne, harapás ide vagy oda ez az enyém.  Mit volt mit tenni, megettem a kis gyűrött szendvicskét. Nem volt rossz,  meleg volt a kis kezétől, és furcsa alakja is volt. Igazán   különleges  mondtam, nem is  tódítva.  Az volt. Nagyon meg is dícsértem a készítőt aki rettentő büszke volt magára. Jött a másik  lánykám. Na, készítettél szendvicset ? – kérdeztem rögtön  és gyakorlottan.  – Igen   mondta ragyogva ő is. Pita kenyér, sonka kukorica.  Itt van a táskámban!. Előkototrt ő is egy kis csomagot. Most megeszem közölte, de megkóstolhatod… Persze megkóstoltam. Az is jó volt. Különleges szintén, bár nem annyira gyűrött, ez a pitakenyér keménysége miatt lehet.    Anni ezentúl ilyet kérne ebédre az ebédes dobozába. Ja  és majd ő készíti magának közölte. Csak a hozzávalókat szerezzem be.  Jaj nekem! Meglátom meddig tart a lelkesedés.

A táncórák is elkezdődtek.  A megfelelő napon szépen ballagtunk a templomba ahol tartják, új időpontot kaptunk erre a harmadévre. Gyanús volt, hogy olyan sokan vannak. Ez nem is a mi csoportunk mondogattuk, persze a papírt amin a dátumot közölték  megnéztem még otthon, de el nem hoztam. Kezdtem elbizonytalanodni.  Más anyukák is kapkodták a fejüket. No de ilyet! Na mindegy, van ismerős arc is, lányok öltözés! Kiderült, nincs tévedés, kettő vagy talán három csoport is tömörült hirtelen, együtt tartották nekik  az órát. Hatalmas keveredés, ruhakupacok mindenhol  a parányi öltözőben, ahol  nincs fogas vagy ilyesmi, minek az? Ez csak öltöző ugye.  Volt ruha mindenhol,  a földön az asztal alatt, az öltöző közepén egy  dombot formázva… székeken.. Kiderült a szervezés netovábbja. Áprilisban  fellépnek a kis táncosaink, egy közeli kis szinházban, és arra kell együtt gyakorolni. A High School Musical-ból táncolnak el egy részt. Azt nem tudom ez hol szerepelhet az említett műben, mert egy felnőtt számára igen nagy megpróbáltatás lenne a három részt megnézni. Egy is az volt.  De mindegy is. A jelmezhez már méretet vettek, kaptak a próbához hatalmas pom pom-okat is. Mert mint pom pom lányok fognak táncolni. Naná belestünk, milyen is az. Kicsit keveredős még, szemmel láthatólag nem mindig lehet tudni ki kivel van, de aranyos. Áprilisban meglátjuk. Ez a pom pom dolog nagyon izgi piros, lehetne még egyébre is használni, mint pl. bohócparóka, vagy portörlő….Sajnos nem lehetett hazahozni.  Ja majdnem elfelejtettem a legfelvágósabbat, jön egy táncos tanítani őket a fellépésre, de nagyon menő valaki ám, éppen New York-ban táncol, ezért csak a jövőhéten jön.  Na nem semmi, nem ám csak úgy szerényen….Ha!  minket valami menő ( manó) tanít táncolni… Na kíváncsi vagyok..

A lányok igazi sportos egyének ezt elmondhatjuk.  Minden mozgás jöhet(ne) , lehet az futás úszás gimnasztika. Mindegy. Mindből ők lennének az országos világbajnokok. Csak állna a család milliomosokból aki ezt mind fizeti, és a hét több napból, hogy minden beférjen. Addig míg a fentiek meg nem valósulnak,  marad az úszás, és a tánc. Persze ők nem hiszik . Szerintük nincs akadály, és ők csinálni fognak mindent. Sőt ők lesznek az aranyérmesek. Főleg hogy ma a sulijukba látogatott a 2004 évi olimpiai bajnok futó.  Nem csak olimpiai bajnok, hanem világbajnok is, meg európabajnok, meg nem tudom milyen bajnok. Ma már azzal foglalkozik, hogy járja az iskolákat és népszerüsíti a sportolást, és nem mellékesen pénzt gyűjt. Én is gyüjtenék, mondhatnánk. De  ő nem  magának, hanem a jövő bajnokainak gyüjt. Remélhetőleg . Ezt úgy teszi, hogy venni lehet  tőle sport zsákot, kulacsot, esetleg táskát potom 10- 60 fontért. Mondták a lányok ők is  vennének. Mondtam édesem, ha majd… tudod.( lásd fennt.) De a nap nagyszerűségét nem rontotta el hogy nem váltunk szponzorokká.  A bácsi tornaórát tartott, elmondta hány másodperc alatt fut 100 métert. Lehetett fényképezkedni a bajnokkal,  autogrammot kérni. Bár Annika hazafelé  kicsit mégis csalódott volt. Mi nem tetszett kérdeztem? -hát mindig csak magáról beszélt – mondta. Elmondta hogy  hány érme van,  – sok- több száz, – és egyet  egy arany medált mutogatott is… ( micsoda beképzelt alak csendült ki a hangsúlyból..) Gondolom az olimpiai érem volt  mondtam . Tudod ez a bácsi a leggyorsabb futó  volt a világon 2006-ban. Tényleg? vidámodott meg, én is az leszek! Meg én is mondta Angi is. Én is aranyérmes leszek, futásban is úszásban is, gimnasztikában is, és akik egymásra állnak abban is,  és táncaranyérmem is lesz…

Elmondhatjuk a buzdítás sikeres volt.

Hát hajrá lányok, én nem bánom…..