Tél

2009 január 11. | Szerző: hajnal85 |

 Új év, új remények, és  nagyon hidegek. Valahogy mintha hoztuk volna magunkkal a zimát. Mire feléledtünk itt is minuszok ugrándoztak a kertben. A minusz kettő három errefelé nagyon nagyon hidegnek számít. Nem tudnak rá felkészülni. Az utak jegesedtek, nagy karambolok történtek, és a reggeli hiradóban a jeges úton való vezetés trükkjeit próbálták gyorstalpalóban a fejekbe tölteni. Erre aztán még a hó is esni kezdett, lett is masszív  kettő centi .  Az emberek többsége pánikba esett, mint a szomszédunk is, nem vitte suliba a lányát a “nagy” hó miatt, de mások is kimaradtak lemaradtak vagy kétségbeesve telefonálgattak .Hó van hahó. A mi lányaink   rögtön kuigrottak az ágyból ahogy meghalloták a hírt, és rekordsebességgel készültek, pedig az első nap volt a suliban, és még hétfő is. Örültek, viháncoltak,  hurrá hó! Hógolyóztak egész úton a suliba menet, nagyokat visítottak ha célbatalált a lövedék. A suli   persze hogy nyitva volt. Gyorsan küldtek is egy  levelet, amiben kérték a gyerekek kabátban menjenek iskolába, és engedélyezik a csizma viselését, amennyiben az öltözőben lecserélik a tanítás előtt.  Ez viccesnek tünik, de most is van olyan gyerek aki pulóverbe megy, kislány aki szoknyában és zokniban. Anyuka aki melegítőfölsőben kilógó derékkal mezítláb…Mint aszomszédunk is.  Aztán csak mondja de hideg van de hideg van. A s félelme  amúgy nem alaptalan a múlt évben amikoris  gyönyörű  fehér lett a táj, mert  kb öt centi hó esett, megállt az élet. Iskolák bezártak, vagyis ki se nyitottak, a munkahelyekre nem értek be az emberek, esetleg el se indultak.  Jellemzően ugye nem téli gumival felszereltek az autók. A közeli kis utcában ahol ilyen reggel tájt igen megnő a forgalom a havazás következtében az út  ugye kissé latyakos, havas lett. Ja a sózást nem kapkodják nagyon el.  Egy kis gömbölyű formályú  helyes  amúgy roppant drága autó nem tudott átvergődni az út bukkanóján.  A gyorshajtók megfékezése elleni legnagyobb fegyver errefelé  ez, a bukkanó. Van is belőle minden kis utcában bőven.  A kocsiban ülő nőcike  nem tudott  mit tenni üldögélt az autójában és  néha kicsit próbálkozott, semmi sikerrel. Mögötte az autósor már vagy kilóméteres lehetett. Mindenki állt. A kipufogófüst lasssan hömpölygött . Álltak. Az Angolok igen türelmes népek, nem dudált senki. Nem is szídta hangosan a felmenőket sem.  Akkor a  nő mögött álló kocsiból kiszállt egy férfi , jelen esetben mint hős megmentő. Előkapta a jégkaparót amivel a szélvédőt szokták jégmentesíteni, és nekiállt a műanyag vacakkal az utat kaparászni. A nő aki a torlódást okozta csak ült nyugodtan a kocsijában tovább. Hogy a pasasnak sikerült elkaparni a jeget az valószinű, bár nem láttuk a tiszta végeredményt, a kocsisor egyszerre csak megindult.  

Most hideg maradt. Van mínusz öt is. Éjjel.  Az utakat itt ott sózzák, vagyis nagy lapát adagokat hajítanak az utca közepére kis buckákat képezve. Máshol mintha homokozóban járna az ember, de a lagtöbb helyen semmi. Itt nálunk is szétfagyott a kerti csap,  gondolom a copfos rasztafejű   házmesternek eszébe se jutott, hogy a víz az hány fokon fagy is meg? Így egy nap és egy éjjel ömlött a víz a csapból míg egy lakó megelégelte és valahogy elzárta.

Lett háziállatunk is. Egyik éjjel vérfagyasztó kiáltásra ébredtem. Valami állat halálsikolya gondoltam. Kilestem  és láttam csak  egy róka sétálgat és néha az ordít egy ilyen retteneteset. Sír. Biztos éhes. Na akkor etessünk, Úgyis sajnáljuk az állatokat. És azt is  ha a maradékot ki kell dobni, végre egy állat. Igazi na.  Így lett a rókakutya. Ádám kidobja az  erkélykorláton át jólirányozva a fűre, kis csont kis ez kis az. A rókakutya meg jön éjjel és örül. Nem sír azóta.  Pláne olyan kövér lett hogy ilyet még nem is láttunk.  A párom azt mondaj, nem mi hízlaltuk fel, hanem téli bundát növesztett, és amúgy is jobb kajához van szokva.