Visszatérés

2009 január 3. | Szerző: hajnal85 |

 Az otthonlét mint egy álom, elsuhant. Jó álom. Egy hét nem sok. A semminél azért pont egy héttel több.Mondhatjuk minőségi egy hét volt. De most ébresztő!!

  Visszafelé  is szépen bepakoltunk,  a sok finom hazai ugye,  pukkadásig a csomagtartó megint. Csak az a fránya ventillátor nem indul. Kint mínusz öt, fűtés nuku. Kicsit ideges vagyok. Ádám szerelget, kopogtat. Telefonálgatunk családilag, előbb apám,  majd én, végül Ádám vázolja a problémát egy szerelőnek telefonon . Aki  így széleskőrűen megbizonyosodhat, a problémánk valós,  mást nem tud, távtanácsokat ad. Azaz semmit. Pót takarókat pakolunk, és a bepárásodott ablakokat  buzgón törölgetjük. Útrakelünk.

Szerencsénk van,   a városhatár előtt beindul a ventillátorunk. Talán egy türelmetlen kerülés  javította meg a ventilátort amikor is a járdáról huppantunk,  ( nem érünk rá na) vagy a rádiót akarta hallgatni ő is, ( vadi új Omega)a ventillátor működik. Ujjongunk mind, van fűtés, jöhetnek a mínuszok kit érdekel?  A határig hamar eljutunk, még egy megállás  itthon egy határmenti áruházban. Pót túrórudik és  kalácsok kiflik  beszerzése. Már több hétre elég a muníció.  Mehetünk. Az ég csillagos, ragyogó.  Mondtam is Ádámnak ennyi csillagot nem is tudom mikor láttam?   –  Nyáron is ezt mondtad dörmögi, de tényleg szép. A hőmérő mínusz 7 et mutat, az út száraz döngetünk ahogy kell.  Ha megállunk kis pihenőre expressz sebességgel rohanunk be  a meleg helyre.  Reggelre Belgiumban vagyunk. Sűrű fátyol előttünk, hatalmas felkiáltójelek villognak, sebsségkorlátozás, smog van . Érezzük. A kocsit fekete ragacs lepi be. Csúnya egy idő.. Brüsszelt elkerüljük  valahogy, most szerencsésen . Délelőttre a kompnál vagyunk. Igaz a jegyünk délután négyre szól, de mint valami karácsonyi ajándék, méltóztatnak átvinni. Szerintem örülnek hogy van utas, de jól leplezik.  A kapuőr vigyorog a vámos az előttünk guruló lengyelt félreinti. Mi mehetünk. Ha ! Ez a brit kocsi előnye..  A komp szinte üres. Egy szinten állunk a kamionokkal, szellősen.  Átérünk. Angliában enyhe az idő   fogad. Robogunk , végre a kormányunk szerinti  helyes oldalon. Ádám szerint a kocsi itt még jobban is megy….  Hamarabb érünk, az eddigi  legjobb versenyidő 22 óra.  A lakás nagyon hideg. Itt is tél van azért győzködjük egymást,  míg Ádám felfedezi nyitva maradt egy ablak.  Fontos a friss levegő ugye. Alaposan kiszellőzőtt, és a párától hendikeppes monitorunk megjavult. De  rettenetes hideg van! Gyorsan bepakoljuk amit muszáj, begyújtunk és elhúzunk valami melegebb helyre,  enni. Hol van a szerető váró család?  Nem itt ugye. Mi is rájöttünk.  A lányok azért örülnek várják őket a játékaik.  Kabátban kuporognak a szőnyegen. Estére bekapcsolunk minden lehetséges dolgot, a radiátorokon kívül is,  hősugárzót sütőt . A szárítógépet mégse. Édes otthon. Ott otthon, itt itthon. Éppen ahol vagyunk. Ahol a család van ott az otthon, mint kedvenc nénikém mondta.

Mivel ez az év utolsó napja,  mulatunk. Mit nekünk a hosszú út! Előszedjük az otthoni finomságokat, ilyen olyan süti, rágcsa, csipsz.Pezsgőt bontunk. Balesetmentesen.  Igaz gyerekpezsgő, de az az.   Nézünk filmeket, kártyázunk, vihogunk. A lakás már nem annyira hideg. Tizenegy felé kitör rajtunk a fáradtság. Felköszönjük édes magzatainkat, egymást és  fél tizenkettőkor családilag elájulunk. Szilveszter újév, kicsit előbbrehoztuk na. Nekünk  fél órával hosszabb lesz a jövő év…. Én még féfüllel hallottam éjfélkor a kiabálást az ablak alatt, és mintha valami tüzijáték is pukkant volna….Ádám semmit se hallott a lányok se.

Boldog új évet! Remélem jobb lesz mint volt…