Mikulások és karácsonyi fények

2008 december 7. | Szerző: hajnal85 |

 Eljött hát a nap, és az iskolai  karácsonyi vásár ideje is. Péntek.  Némi pénzmaggal felfegyverkezve rohantunk a suliba, mert ha  péntek, akkor krikettklub a nulladikban. Éppen odaértünk mikor kiderült, krikett törölve, csak éppen szólni felejtettek el erről a kis tényről. Igy a krikett csapat nulladik órában olvasási gyakorlatot tartott. Ezt követte némi tanulás, és a várva várt Karácsonyi vásár. Mire értük mentem  már nem az egész krikettcsapatot szándékoztam begyüjteni, csak egy részét,  addigra leánykáim már  beszereztek többek közt egy rúzsos szájú plüss ebet, meg egy repülésre képtelen dagadt plüsskacsát. Persze nem lehetett ingyen bejutni  a suliba  belépőt kellett a szülőknek leperkálni ha a csemetéit látni akarta.  Azért  a lányokkal még együtt is körbetörtettünk a tömegben. Volt tombola, ahol azonnal megtudható nyert-e a delikvens, célbadobás, apukák által kezelt vattacukorgép. A készítő nem volt éppen túl gyakorlott a vattacukor készítésben ennek köszönhetően a karja , a haja , a szemöldöke is, csupa csupa fehér vattacukor volt. A gyerekeknek igen tetszett. Mi úgy döntöttünk ezek után inkább ezt a csemegét kihagyjuk. A titkok szobájába, ahova csak a gyerekek mehetnek be, mert nagyon titokban  vesznek valamit drága szüleiknek, majd becsomagolva  hozzák elő a zöld posztófüggöny mögül nagy erőkkel üzemelt. . Ez elég időigényes dolog, a gyerek válogat, kiválaszt, csomagoltat, üzenetet ír. Eközben  az ősök már 1. gyökeret eresztenek, 2 megőszülnek vagy esetleg  elájulnak a melegben . A tömeg meg ide oda lökdösi őket a folyosón. Az iskolaépület igen öreg, zegzugos szűk kis folyosókön lehet közlekedni,  kicsit labirintusszerű. A  vásár idején  az osztálytermekben  voltak az attrakciók, a legtöbb a hallban ami  a tornaterem és az étterem is egyben.  Szépen kikeveredtünk, és vállfájás veszélye mellett  hazacipelhettem a szerzeményeket.. A rúzsos kutya isten bizony vigyorgott.

 Amikor hazaérünk az Annikám rávetődik a postára, hátha neki jön valami. Itt nem divat a postaláda, a küldeményeket egyenesen az ajtón dobálják be, amik az előszoba padlóján landolnak, rosszabb esetben valamelyik cipőben. A lendülettől függ.  A postás nyilván nagyon szereti az ilyen házakat mint a mienk, hogy a másodikra is fel kell szaladnia kézbesíteni. Na mindegy ezen a napon tényleg  volt levél a lányoknak, mind a kettőnek külön. A  Télapó válaszolt a levelükre amit a bevásárlóközpont levelesládájába dobtunk a multkor. Jó kis levél volt, az utolsó bolhapiacon szert tettünk egy régies írókészletre, tinta arany és kék, tollszár és tollhegyek , pecsétviasz és nyomó, és finom sárga levélpapír borítékkal. Nos e készlettel  írták a levelüket a lányok és  le is viaszoztuk ahogy az dukál.  A télapó  azt írta, tudja a manóitól. hogy a lányok jók, ( biztos homályos a távcsövük…) . Elolvasta a levelüket egyszer, kétszer, és majd hoz nekik valamit, nagy a gondja  a manók elrontották a kompjuterét…. és még más kedves jópofa dolgot írt, és megdícsérte a speciális levelet, a pecsétet . A lányok nagyon örültek, meg is beszélték, most már biztos, csak egy télapó van a világon, az megy mindenkihez, valami varázslat révén és tud minden nyelven. Péntek éjjel el is jött hozzájuk a Télapó. Hozott kis apróságot nekik. Másnap Angikám méltatlankodva mondta a kis műanyag robotját nézegetve, –  anya ezt nem a manók csinálták. Made in China! . A Télapó megitta a neki kitett tejet, és evett pár kekszet is. Másnap kérdezték az apjukat, apa, te etted meg a kekszet? Mire Ádám  – miért úgy nézek ki mint a télapó? De a lányok furcsán nézegették. Szerintem ha Magyarországon élnénk, már nem hinnének benne. Mondaná nekik valami megokosodott barátnő ” hülye vagy?  milyen Télapó??!”

Szombaton elmentünk francia órára, utána kis bevásárlás, ha már  jön a Karácsony,  a lányok nagyon unták már, a boltozást. Nagy tömeg, kettő boltba sikerült bemenni.  Ádámra vártunk,  hogy jöjjön elénk és irány London,  addig  megpihentünk a  bevásárlóközpontban  .  Na és mit látunk,   ott üldögél egy trónuson egy nagyon szép Télapó. Öreg bácsi,  ragyogó kék szemekkel, mosolygósan. Hívogatta a lányokat. Az öltözéke se az olcsóbbfajta, megjegyezhetjük, hogy minőségi Mikulás volt, hosszú göndörödő  fehér hajjal és szakállal.  Nem holmi vattapamaccsal a képén.  Annikám ment volna, csábította a kitett  ajándékba kapható könyvek begyüjtésének lehetősége.   Angi azt mondta EZ nem lehet az igazi Télapó. az igazi nem kér három fontot azért, hogy egy kicsit beszélgessen veled….

Délutánra beterveztük, elmegyünk Londonba, megnézzük az Oxford street kivilágítást, és a nagy fenyőt a Trafalgar téren.  Voltak intő jelek,  Angikámnak fájt a torka, és a Télapóvárás miatt már reggel  hét előtt fennt ugrálatk valamint ezt megelőzően óránként.  Ezenkívül Ádámnak hirtelen éjszakai műszakot ajánlottak fel ha akar menni, és hát akar a fene, de itt a nyakunkon a Karácsony….Persze a főnökség is csak csupa jóakarat, előző éjjel valaki  elvágta a riasztó zsinórját és a telefonkábelt e cégnél, és féltek a következő éjjelen meg betörne az a valaki, ez a kegolcsóbb őrség, és még szerel is közben, kettőt egycsapásra. Nem hülyék ezek. Annyira. Na mindegy .

 Délután irány London, Ádám éjszakázás után  félálomban, mintegy eddz a hazatérésre, amikor szintén nem alhatmajd.  Annika  szintén  eddz, hiszen óránként fennt volt az éjjel, leste a Mikulást., Angikám kezd náthásodni.  Azért csak menjünk, most vagy soha, legalábbis nem az idén. Simán beértünk, a GPS mondhatni vizsgamunkát mutatott be, csak néha ordította bele a kocsi csendjébe hogy ” ujratervezés,” vagy ilyesmi.. Miután a tiszteletkört megtettük  parkolóhelyet keresve, közben  megnéztük meg van e még a Parlament, a Big Bennel, a London Eye, a Tower és hídja , majd  visszarobogtunk a London Bridge-n és ott végre  leparkoltunk.  Nem voltunk biztosak  affelől szabad e  vagy sem e helyen parkolni, szép sárga csík  díszlett az útszélén, azt hiszem ez a várakozni tilosnak felel meg, hétköznap, de hétvégén valami mást jelent.  Hogy szabad. Talán.Vagy mit ? Megkérdeztük egy ott állomásozó családot. De azt mondták ők se biztosak benne mit jelent.  Mindenesetre itt parkoltak.  Így mi is itt parkolunk. Jó messze a céltól, de  ennyire tellett.  Kis séta után felpattantunk egy buszra, kicsit elbizonytalanodva a Liverpool streeten  leszálltunk és szaladgáltunk az úton át és vissza a helyes irányt keresve. Végül csak  odaértünk, a közlekedésiek által eltorlaszolt Oxford streetre. Olyan volt, mint otthon régen Május elsején. Csak a lufik hiányoztak és a táblák. Sok sok ember hömpölygött az úton.  Az utat lezárták a forgalom elől, bár autóval eddig se lehetett behajtani, most a buszok és a taxik se mehettek. Nem tudom, ha a járdára szorult volna  ez a sok ember hogyan fért volna el?  A tribünök az áruházak  lehettek volna, ahova mindenki fel fel nézegetett. Minden kidíszítve,  hatásosabb és szebb egymással versengve. Ezer és ezer apró fény. Az egyik  áruház kirakatában élő modellek álltak, nem babák. Elsőre azért annak tüntek.  A következő pillanatban mosolyogva intettek.  A másik áruház kirakatában egy bábelőadás főszereplői  rókák,  szarvasok  hancúroztak, vacsoráztak, verték az asztalt éhesen,  ügyes kis szerkezetek mozgatták mind. Valamelyik  üzletnél  havazásban volt részünk,  jópár csövön nyomták ki a légbe a havat, ami valójában valami habféle volt. Hónak látszó tárgy. Annika szerint valakinek felrobbant a habfürdője. Találkoztunk még a Kungfu Pandával, a Madagaszkár oroszlánjával pingvinjével.  Szépen végigsétáltunk, ettünk cukrosmogyorót , ittunk forrócsokit, kávét . Végigértünk. A Trafalgar térről lemondtunk, miután kitört a nátha édes Angikámon, és a buszok még mindig nem jártak. Valamint azt se tudtuk merre kellene menni ?  Visszaindultunk, amikor a közlekedési alkalmazottak csatárláncot alkotva  vonulni kezdtek  az úton és letakarították az utat. Az emberektől. A Taxik és a biciglis riksák  rögtön járni kezdtek.A buszok is. Csak éppen a másik irányba. Sétáltunk még egy darabig, beszereztünk  egy luxusárú papírzsepit fáradtan szipogó gyermekünknek. Visszafelé megint bemutattuk az úton ide oda futkosós dolgot, és  megfűszereztük egy rossz buszra szállással. Végül odataláltunk a kocsinkhoz. Szerencsére  a büntetést megúsztuk. Lehet  hogy lehet a sárga vonalon parkolni?   Irány haza. Eddigre mindannyian  eléggé kivoltunk. Végre Alvás…..Azért  mégis láttuk  a Karácsonyi fényeket ,  szép volt.