Halloween

2008 november 1. | Szerző: |

 Elmúlt  a szünet is a Halloween is. Kedves kis lánykáim már tegnap  reggel azzal keltek, Happy halloween!! Nem esett semmi, így   délelőtt lementek. Lennt  összeverődött a baráti kör. Azt gyakorolták, hogyan kell sikonyálni, rémülten futni,  és úgy  menni mint a  zombik. Nyújtott lábbal.  Bár nagyon hideg van, majd egész nap lennt voltak. Csak enni és  hasonló okok miatt szaladtak fel. Sütöttem nekik répatortát. Jön kicsi lányom eszi . Hű de finom mondja. Mi  ez? Felvettem egy répát meglóbáltam az orra előtt. Répa? Kérdezte meglepődve. Majd , –   fúj.  Leteszi a sütit. Á mondom csak vicceltem nincs benne répa. Tényleg? Akkor megtte. Utána mondom,  tényleg répa.  Nem is! Néz rám  kételkedve  ő.  És leszalad. Jön a másik. Hú de finom. Erre közli a tesója  – répa. Kiejti a kezéből a sütit. Á  mondom  csak vicc. Kinnt volt még két barátnő két kis barát azpok is kaptak. Mondják jé ez répatorta! Mondják nekik a lányok. Ez nem. De de ők megismerik. Anya tényleg répa? Hát  az. Akkorra már mindegy volt. Mert hogy  addigra  majdnem elfogyott az egész.  Apának csak mutatóba hagytak. Mellesleg  apa is előitéletekkel küzdött. Nahát ez milyen finom?  Este kérdeztem a lányokat na jó a répatorta? Azt mondták most már szeretik. De csak amit én sütök…


 Ötkor felhívtam őket,   amúgy is sötétedett . Lányok melegedni! Naná hogy nem fáznak. Azért feljöttek.  Hétkor volt a találkozó a szomszéd gyerekekkel, hogy eggyütt mennek  Trick or treat -ozni. Ez olyasmit jelent, hogy ha nem adsz valami finomságot  elvarázsollak, megtrükközlek. Ilyesmi.  A technika így megy a gyerekek kiabálva tolonganak a kiszemelt ajtó előtt, dörömbölnek és kiabálnak “trikotrét” Sajnálom de így hangzik. A lakó  kijön és megkínálja őket édességgel.  A rokonság ad némi pénzmagot is. Az nekünk itt nincs.  Csak  édesség jár.  Nos hétkor összegyültek a kis rémek. Volt kettő boszi, egy cica,( az mondjuk nem is rém,)  egy vámpír, kettő zombi véres baltával a hátában, egy zombikirálynő. Züld festlkkel az arcukon.  Mi nem “sminkeltünk”  Aztán még mások, de nem emlékszem mindre. Ja volt egy “sikoly” álarc is marha undorító gombnyomásra vér patakzott rajta végig brrr.  Mentem velük én is.  A kis sikolyrém nagyon udvariasan nyitogatta nekem a lépcsőház ajtókat. A nagyobbik zombi szerpéhez híven megpróbált halálrarémíteni.  A többit inkább a megszerzendő édesség érdekelte.  A gyerekek rohangáltak fel és le a lépcsőkön. A jel hogy itt van keresnivalótok,  hogy  égve hagyják a villanyt, ide lehet kopogni, vagy ahol ki van téve valami Halloweenes  valami. Pl. töklámpás, vagy szellempofa, óriás pók.  Azt nem tudom aki nem akart részt venni az kénytelen volt sötétben gubbasztani?  Na mindegy . Töklámpás nekünk se volt, mert későn jutott eszünkbe, hogy vegyünk egy tököt  e célra , és elfogyott. Pár helyen a felnőttek is beöltözve nyitottak ajtót, volt ahol az egész korlát fel volt szallagozva. Egy lakásban a konyhában vagy húsz pók “ereszkedett” éppen a menyezetről. Aki ajtót nyitott az meg maga a halál volt…Begyüjtötték az édességeket a gyerekek. Más rémcsapatokkal is találkoztunk. Hazatérve a lánykáim   számba vették a szerzeményt. Szivesen elmentek volna még egy körre, de egyszer elég. Volt olyan kis barátnő aki más csoportokhoz csapódva még kétszer jött hozzánk is. Ez is eltelt. A szünetnek is vége. A hétvégénk még megvan…..

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!