Eltelt megint egy hét

2008 október 19. | Szerző: hajnal85 |

 Eltelt megint egy hét.

Kiderült közben, hogy a suli ahol dolgozom, benne lesz vagy van is már a BBC hiradóban. Az ok,  hogy  rendkvül nagy  tízszeres volt a túljelentkezés. A multkor írtam,szép folyosófelügyelői karrierem kezdetéről, a felvételi idején,  nos alaposan mellészámoltam. Nem kevesebben mint 1500-an jöttek felvételizni. Igaz a nagy  tömegben ezt nehéz eltalálni.   Voltak egész csakádok is ki tudja hányan próbálkoztak. Vagyis most már tudhatjuk. Botrányos a helyzet, hogy nincs elég magasszintű iskola, és az okos gyerekek nagy része nem jut be. . Magát a riportot nem láttam, mert reggel főleg  a rajzfilm program van előnyben részesítve, az időhiányról nem szólva, –  csak körlevélből tudom a tartalmat. Azért érdekes.

 A  mi lányaink  magasszintű iskolai felkészítését mi itthon igyekszünk elvégezni. Egyenlőre. Meg kellene tanulniuk a szorzótáblát az idén. Az itteni iskola csak a 2-es és az 5-öst tervezi erre az évre, de mi  szülők   azt bírnánk ha az egész táblát megtanulnák a csemetéink. Igen  bírnánk. Csakhogy  elég sok a követelmény ugye, Magyar anyag. Irjunk olvassunk, és még kitolásként itt van az erősebb matek. Nos. Nem volt mostanság jó a hangulat ez miatt. Állandó veszekedések,  és noszogatások és mindenféle kibúvók keresére  ez utóbbi a lányok részéről.  Kigondoltam és  pénzjutalmat tűztem ki,  egy hét alatt kettő szorzótáblát kell benyesni.  Működik. Vasárnap estére ment a kettes és a hármas oda vissza keverve. Semmi veszekedés.És már kezdjük is a négyest és az ötöst…. Ki akar  csak úgy kötelességtudatból plussz munkát végezni?

Kedden furulyaóra volt az egyik gyermekemnek, miközben a másikkal, – jobb híjján-  aközeli vasútállomás várójában üldögéltünk. Mer a suliba nem lehet bemenni, az udvaron nincs egy nyomorult pad se. Ott beszélgetünk elütjük az időt. Amúgy nem rossz, csak éppen nem jó. Mikor visszamentünk a másik lánykáért, hogy végre végzett, a tanárnénije aki kikisérte, odalépett hozzánk, és meghívta a másik gyereket is. Kicsi bogaramnak felcsillant a szeme naná hogy akar ő is furulyázni!  A tesója nem volt az ötlettől boldog, hiszen ez csak az ő osztályának volt eddig a privilégiuma, és hogy jön egy másik ahhoz… rögtön mondta is akkor ő is megy hegedülni! Így igazságos!  Nos ha nagyon akar, de az első felindulás óta nem forszírozza. Nehogy már beírassam véletlenül….

 A péntekünk megint sűrűre sikerült. Reggel ugye a krikett, utána suli. Ezután meghívást kaptak egy “teaparti”-ra . Pontosan olyan szülinapra mint amilyet mi is tarottunk. De úszás is lenne, megbeszéltük jó egy órát maradhatnak aztán elmegyünk. Felajánlottam, hogy kihagyjuk az úszást, de még az ötletet is szörnyűnek találták. Méghogy kihagyni? Miket gondol ez az anya?  Hát jó beszereztük az ajándékot, valami plüss állatokat, és suli után elmentek a buliba. Hazaloholtam a holmijukért és már indulhattam is vissza  értük. Apa is elöbb hazajött, hogy ő is  jöjjön velünk az usziba, és hogy a nagy forgalomban átharcolja magát velünk. A buli természetesen akkor volt a legjobb amikor el kellett jönniük. Az anyuka  a lelkemre kötötte, a parti még hatig tart  mindenképpen jöjjünk vissza, mert a Mc Donald s ból rendeltek kaját és még nem is jött meg… Megígértük visszajövünk…Mint a terminátorban. Az úszás remekül ment,  a lányok kezdik bedolgozni magukat. Úsztak el és vissza hason háton, hosszában. Úszás után visszatértek a buliba amiből még fél óra  hátra volt. Csak nem maradnak ki?  Mi meg apával  üldögéltünk a kocsiban. Mert nem volt értelme hazamenni, s bár invitált a házigazda hogy menjünk csak be mi is, nem akartunk beülni hozzájuk. A mekis kaja nagyon  nagy siker volt, a gyerekeknek,   a  házikészítésű szülinapi tortából hoztak egy egy darabot, azóta is ott van a konyhában. Nem krémes, hanem az itteni szokás szerint egy kevert tészta cukormázzal. A lányok azt hitték csokis a széle, de nem attól volt fekete, kicsit odaégett.  Van ilyen. Na de a nap remek volt nekik, csak éppen  egy kissé elfáradtak. Szombaton francia óra megint,  az ábc-s masírozás most elmaradt, csak szinezni kellett…Jó  kis hét volt, de már itt is  mindjárt a másik….