Zsúfoltság

2008 október 12. | Szerző: hajnal85 |

 Be kell  látnom nem lennék jó meterológus, túl borúlátó vagyok. Mert igen jó idő van, és itt a vénasszonyok nyara a Britteknél is. Kb 20 fok és napsütés. Miután a köd felszáll.

 Jó kis futós hetünk volt főleg ami a pénteket illeti. A hét elején kaptunk egy levelet miszerint, a krikett csapat új tagokat szeretne, 16 kiadó hely van. A jelentkezés sorrendjében van esély a bekerülésre. A lányok nagyon lelkesen jöttek haza ŐK akarnak krikettezni! Jó jó de mikor? Nos, a krikett klub indul 17-én reggel iskola előtt. Szépen Magyarul nulladik órában. Na nem kell a szívedhez kapni, itt a gyerekek 9-re járnak suliba, a nulladik negyed kilencet jelent. Így esett az eset, hogy  jelentkeztek a lányok krikettezni. Csütörtökön hozták is a választ,  borítékolva leragasztva, hogy ” holnap 17-én reggel 8,15-kor  várják őket a klubba. Igen de ez 9-én volt. A gyerekek állították igenis holnap lesz . Volt is. Szégyen vagy sem nem ismerem ezt a sportot, a szabályairól sincsenek elképzeléseim . Megnéztem a neten. Nem rossz. A melóhelyen a lányok azt mondták ez egy igen civilizált sport, teázva közben sütit eszegetve kell nézni..Hát ez most biztos nem volt.  A mi lányaink teniszlabdával dobálóztak és futottak , semmi ütögetés vagy ilyesmi mint ahogy ők elképzelték.  Azért  a remény hal meg utoljára ugye talán majd legközelebb. Utána a rendes iskolai nap.

Aztán hazarohantunk, és a múlt heti fölösleges evickélést megelőzendő felhívtam az uszodát lesz e úszólecke? Mivel a válasz pozitív volt, így igen gyors öltözés és rohanás, persze csak a kocsiig, mert utána  következett a  csúcsforgalomban a totyorgás.Azért odaértünk. A hely kicsit kopottabb mint az előző volt, ahhoz képest meg hogy most újították föl csak azt kérdezhetem milyen volt előtte? A tanárnéni  igen határozott, nem az a pátyolgató mókamester mint az előző tanár  volt. Úsztak is a lányok el vissza így úgy ahogy azt kell, vagy nem teljesen, hát , bele kell még rázódniuk  az új környezetbe. Úszás után nagyon kellett sietni megint csak, mivel  ezen a pénteki estén rendezték a suliban az őszi diszkót. Ezt mindenkinek be kell látnia hogy nem hagyhattuk ki. Apa már várt minket a  frissen beszerzett “Fish and Chips”-el kartondobozokban hazaszállítva, igen gyors belapátolás, öltözés és irány a diszkó. Csak egy barátnőt vittünk magunkkal …

A szombat  a szokásossá vált francia órával kezdődött. Soha nincs kedvünk elmenni, de mindig nagyon jó az óra, és vigyorogva jövünk  ki. A lányok feltehetőleg rajtam vidulnak, amikor én is velük együtt masírozva énekelem a francia ABC-t persze sokkal pocsékabbúl mint ők. A tanfolyam a könyvtár épületében van és  bekukkantunk  oda  is , ott mindig van valami érdekes. Kiállítások, ajánlók. És könyvek.Most két idősecske színésznő, akik nem voltak szépek, viszont nagyon jók és kedvesek, előadást tartottak a gyerekeknek az olvasás népszerűsítése érdekében. Persze ha belegondolunk éppen a könyvtárban… na mindegy a lényeg a két lánykám is odaült nézni az előadást ami nagyon jó volt. És egyszer csak azt látom, hogy az én két gyerekem  elsőnek jelentkezik hogy felolvas a színpadon, , hogy segít az előadóknak, és már buborékot fújnak  fennt mint segéderő. Persze azonnal ki kellett kölcsönöznünk két könyvet is, mert most színes pecsétet lehetett kapni bele. Hozzáteszem máskor semmilyen pecsét sincs, így  ez már eleve kettő plusszal bír pecsét is szines is….Hazafelé vettük az irányt szép napos szombatdélután volt.

A házunk körül ezernyi katicabogár rajzik, búvóhelyet keresnek télire talán, bár nem ismerem behatóan a katicák szokásait, de valami ilyesmiről lehet szó. A gyerekek  segítenek nekik, cipősdobozba gyüjtik őket, láttam szépen megágyaztak szegényeknek  a télre.Tetüt mint elemózsia nem találtak…Nem tudom a katicák mennyire értékelik az igyekezetüket.

 És eljött avasárnap is. Elhatároztuk meghódítjuk Anglia keleti partjait. Talán ott homokos tengerpartot találunk. Az internetes ajánló azt írta a leghosszabb nemtudom milyen díjakkal jutalmazott nagyon jó  homokos strand. Na lássuk. Nincs messzebb mint a kavicsos,  csak kb egy tizessel. Akkor menjünk a neve is sokatmodó  ” Déli vég a tengeren” Igaz keleten van, de minden csak nézőpont kérdése nem? Bepakoltuk ami nélkülözhetetlennek látszott, úgy mint bőröndnyi kardigán, soha nem tudhatja az ember,  plédek, homokozókészlet, kekszek és innik egyéb  élelmezési felszerelés. Apa még reggel beiktatott egy olajcsere programot soron kívül. Tizenegykor már száguldottunk az autópályán a tenger felé….óriási ködben……A végcél előtt beszereztünk egy friss grillcsirkét friss kenyérrel és friss késsel pótolandó a csomagolás hiányosságát, ezután már csak pár perc, és   végre letettük magunkat  a majdnem homokos partra. A köd eltünt és  ragyogó napsütés  várt minket.

 Igazi Magyar  tempóval evéssel indítottunk. A part nagyon szép,  kicsit kavicsos és kicsit homokos keverve. Csak annyira hogy meztilláb  olyan kicsit furcsán tudsz csak rajta lépdelni, mert túl kavicsos, homokozni sem lehet vele igazán, legfeljebb cukorka boltost játszani.. Hozzá kell fűznöm a társszerző kérésére. A Magyar motívum majdnem kimaradt. Szóval biztos hallottad már, hogy ha elkiáltod magad külföldön Magyarul, biztos válaszol valaki, mert Magyarok mindenhol vannak. Azt hiszem pont Vadas ZsuZsa mondta vagy ezt vagy valami nagyon hasonlót. Szóval itt  egy idős hölgy egy kopasz kutyát sétáltatott éppen, és csak úgy szóbaelegyedett a párommal..De igen Magyar volt. . Csak éppen nem tudott Magyarul. A szülei  voltak  hazánkfiai, ennyit tudott ” nem beszélek Magyarul.” ezt elég jól mondta.De azért el kell ismerni  itt is igaz,  a párom elkiáltotta magát, és egy  Magyar válaszolt. Igaz hogy süketnéma volt…..Éppen apály idejére értünk oda.,  a tenger folymatosan húzódott vissza, és előkerült alóla egy kis medence. Talán ha fél méter mély tele a tenger által hátrahagyott kis élőlényekkel.  A gyerekek legnagyobb örömére. A parton árultak kis színes “halászhálókat” Egy nádra erősített kis necc anyagot, minden színben. A gyerekek hada ilyenekkel halászott  a medencében. A mi lányaink sem maradhattak ki ebből, mind a ketten  nagy igyekezettel próbálkozott kifogni valamit.. Sikerült három kis ötcentis halacskát meg egy picike rákot kifogniuk.Betették  vízbe a kisvödrükbe, adtak nekik kis kekszmorzsát, meg némi kagylóhéj és moszat is került  még bele hogy lakájosabb legyen. Ezután megsétáltatták őket bár gondolom a vödrön keresztül nem sokat láttak a világból, a szerencsés kiválasztottak. Végül hazatérésünk előtt visszaengedték őket a kis medencébe.  Jót napoztunk a kései nyárban elvégre csak október van..

Hazafelé életünk legnagyobb  dugójába kerültünk. Csak ültünk a lekvárban és vártunk, araszolgattunk, , míg végül a GPs-ünk kétségbeesett fordulj meg, rossz irányba mész felkiáltásaival  nem törődve mindenféle mellékutakon kétszer annyi idő alatt de hazaértünk. Mindent figyelembe véve azért mégis csak jó volt..