Tengerparton

2008 szeptember 30. | Szerző: hajnal85 |

 A maival ellentétben vasárnap remek idő volt. Merthogy ma  az Angliai tél bemutatót tartott, heves hűvös szél és eső.Brrr.Bezzeg vasárnap miután felszállt a reggeli köd, a napsugarai elkezdték símogatni az emberek arcát, a házak falát, megcsillantották az olyan   viszonylag tiszta ablaküvegeket is mint a mienk..Apa költözködni segített valakinek, de egy kis kirándulás azért tervben volt.Csak egy mosógépet kell felvinni és már jövök is- mondta  fél tizenegykor amikor is távozott. Fél egykor már gyanús volt,  hogy nincs itt.Felhívtam – na mi a helyzet?   már a hazaérkezés dátumára  gondoltam…Hát itt festeni kellene és…. Atyám nem  az érdekel hanem hogy Te mikor jössz haza? kérdeztem. Ja olyan háromnegyed óra talán mondta Ő. Na gondoltam akkor megszorozhatom kettővel.Szépen megebédeltünk, a lányok lementek játszani a gyönyörű verőfényben. Biztos volt húsz fok! Lemondtam a  sétáról, és harcbaszálltam a háztartás rémeivel, mint   a mosni és mosogatnivalókkal, és a fürdőszoba rejtett zugaiban elbújó porcicákkal.Nyerésre álltam amikor párom befutott. Na mehetünk? kérdezte szinte már a lépcsőházban. Hamar összeszedtük magunkat  és minden előzetes tervezgetést félretéve követtük Az irány a tenger! felkiáltást.Kislányom megkérdezte- Anya a fürdőruhámat eltetted? Azt nem de fejenként két pulóvert és egy dzsekit igen…Valamint némi elemózsiát és egy takarót amire majd leheveredünk….Másfél óra kellet és  rátehettük lábunkat és egyéb testrészeinket is Seaford szép kavicsos partjára. Kevés ember, bágyadt őszi nap, langyos szellő. Gyüjtögettük a kavicsokat üldögéltünk, a gyerekek játszottak. És  bár a kardigán nálunk elkelt, volt aki fürdött!! A víz inni is hideg lett volna, bár jeget nem láttunk az igaz. Viszont,  a lányok  a mólónál felfedeztek néhány tengeri csillagot.Szegényeket kimosta a víz és ott hevertek a kavicson.Szerencséjükre a sirályok nem ették meg őket. A lányok átalakultak csillagmentővé. Ez nem valami sci-fi, hanem ténylgesen  két újjal  visszafogva minden ellenérzésüket a puha kis testet megragadták  szállították  vagy tíz lépést a  vízig és   óvatosan betették .A tenger örömében elöntötte a cipőjüket is.Sajnos nem sikerült megmenteni minden csillagocskát, és volt ami a kislányom kezében egyszer csak kettészakadt. Hiába már órák óta feküdhetett szerencsétlen a napon.Esélye sem volt. Kicsi lányom egész úton siratta.Megmásztuk a kis sziklákat, apa mint nagy varázsló a vállára kanyarította a plédet s mint palástot viselte. Késöbb azért inkább felvette a kabátját ő is.  Meg akartuk nézni  a naplementét. A nagy rózsaszin korong  hogyan engedi  bele  magát a vízbe.Aztán végül  nem láttuk, mert azt gondoltuk a szikláról tekintjük meg a műsort, de mire felértünk akkora köd lett, hogy a tengert sem láttuk, nem hogy a naplementét.  Hirtelen ahogy a nap eltünt a meleget is  eltüntette,  vagy tíz fokot esett a hőmérséklet.A plédet a kislányom tekerte magára mint egy tekercs lépegetett, a másikkal versenyt futottunk, végül minden kisérletet feladva vacogva  bevetettük magunkat a kocsiba és hazajöttünk.Az úton  borzasztó  dugó volt, a lányok fáradtan nyafogtak. Este már csak  gyors  zuhanyozás és irány az ágy. Azért mégis jó volt. Lehet ez volt az utolsó ilyen szép napos nap  mostanában.