Tanfolyamok, ramadám

2008 szeptember 27. | Szerző: hajnal85 |

 Múlt héten szombaton elkezdődöt a francia lecke . Már  hogy számunkra. Az első benyomás nem túl bíztató két mondatot tanultunk összesen  az órán, viszont megtudtuk hol a WC  és ha az zárva van akkor egy másik, hol  a büfé és ilyesmi. Ezért nem érdemes . Na azért ma  megint rászántuk magunkat adjunk esélyt a második órának. Hátha mást is megtudunk.Kiderült milyen kicsi ez a világ  ki hinné,  a franciatanár  félig Magyar. A neve teljesen az Enikő.Ja  így Enikoe. A szépséghibája a magyarságának, hogy nem beszél egy kukkot sem magyarul. Az apja volt  hazánkfia  a nevén kívül nem adott neki a magyarságból. Az óra meglepően jó volt,  volt egy kis rendszer benne egész jól  ment, tekintve hogy nekem  még az angolról franciára tanulás sem teljesen sima, de hagyjuk. A lányoknak jobban megy hiába na. A héten táncórán is voltak a gyermekeim, kivételesen együtt és nem egymást váltva, megmentve engem ezzel, hogy az egész délutánt ne kelljen az öltözőben ülve töltenem, csak egy órát. Igaz a templom ilyenkor átmeneti teázóvá alakul.  Ott is ülhetnék. Érkezésünkkor egy nagydarab szakállas ember üldögélt a padon a bejárat előtt, amikor mi éppen  csak bekkukucskáltunk    kezdés előtt a templomba. Utánunk kiáltott akarnánk-e teát,mondtuk nem, és gondoltuk isten ments..legalábbis én . Mert folytatta  nincs tej, de akkor elszalad venni. Mondtam  ne fáradjon igazán nem fontos. A templomot megtekintettük úgy mint  a bent álló zongora kipróbálása a szószékre vezető lépcsőn ugrálgatás, és minden  kiírás és szórólap begyüjtésének megkísérlése.  Már igazán sietnünk kellett, amikor megjelent a szakállas kezében egy  flakon tejjel.. Mosolyogtunk és eltüntünk gyorsan. A gyerekek szépen táncoltak, ugráltak és forogtak a zenére, nagyon igyekeztek a lépést tartani .Ekkora elszántság és igyekezet láttán  kénytelenek voltunk beszerezni a  táncruhát a mézédesen mosolygó árustól. Persze hogy  szépen mosolygott olyan drága volt a ruha hogy   na …Mindenesetre a lányaim nagyon szépek benne, bár nélküle is. Folytatjuk a zenetanulást is, egyik  a hegedülést a másik le ne maradjon elkezdte a furulyázást. Most együtt “muzsikálnak” nekem. Remek. A suliban tanulják a gépírást..Az Informatika órán. Milyen jó, már a középső sort és az alsó fölsőből pár betüt  tudnak  ezek a kis a  nyolcéves gépírónők. A Tesóm szerint inkább ezt érdemes manapság erőltetni  mint a kézírást, egyre inkább géppel írnak  az emberek . Ha írnak. Van igazsága. Kislányom szerint nemsokára már nem is nézhetik a kezüket csak a képernyőt.  Kicsit gyorsnak tünik, de nem semmi. Mostanában  megint   a  bangladesi kislány anyukájával beszélgetek amíg a gyerekekre várunk,  a sulinál.  Azt mesélte most van a Ramadám a muszlimoknál. Jövő héten kedden lesz vége, akkor lesz az evés ünnepe náluk, merthogy a ramadám idején nappal nem ehetnek . Jól meg is szenvedik, mondogatta is nekem  ő már annyira éhes. Alig várják hogy este legyen  és lebukjon a nap. El is képzelem  hogy áll az ablakban a száriját  lobogtatja a szél, és várja hogy eltünjön a nap. Aztán jöhet a curry… Na ne legyek már ilyen ugye.Persze ha esik az eső kénytelen a TV-ből megtudni a naplemente idejét.Ez az ünnep olyan náluk mint a karácsony a keresztényeknél azzal kiegészítve hogy új ruhát is kap mindenki tetőtől talpig nem csak ajándékokat. A lányok kis osztálytársa is kap, egy gyönyörű zöld-arany szárit arany cipőkkel. Kérdeztem a gyerekek sem kapnak enni nappal? Azt mondta 10 évesen kezdik próbálni az éhezést 12-től már kötelező….Elképzelem az éhségtől félájult gyerekeket az iskolában. Ez van.Vallás, betartják.Nem nem török pálcát.