Otthon édes otthon

2008 szeptember 20. | Szerző: hajnal85 |

 Igen hazaértünk, vagyis a Balatonra. Minden úgy volt ahogy  lefixáltuk előre, az idő is csodás volt.A lányok egész nap a vízben  lettek volna, vagy voltak is,  olyan volt amilyennek kellett.Nagyon jó volt hazaérni találkozni a szeretteinkel., Annyira hiányoztak .Most meg már megint hiányoznak.Hiába az otthon az otthon. Élveztük a családot, az együttlétet, eljártunk strandolni, az idő igen nyári volt, a lányok élvezték a nagyszülők társaságát, az unokatesókkal a szórakozást. Mindent. Augusztus 20.-a is otthon ért minket, naná hogy mi megünnepeljük e jeles napot, még jó, és persze ami a lányoknak  igen vonzó kaphatnak az új kenyérből egy darabkát.Az nem olyan mint a másik.Nagyon bírják azt a jó kis otthoni kenyeret,  a kicsilányom azzal ment be a mamájához. Szia mama van kenyered? Na mindegy eljött az ünnep, árnyékban negyven fok. Otthon is a szuper angolkormányos, Légkondis! angliai kocsinkkal közlekedtünk, amivel kisebb nagyobb feltünést keltettünk . —   – kislány szólj anyukádnak hogy rossz helyen van a kormány!  vagy – láttalak tegnap nem volt sofőr a kocsiban…..szóval  a kenyérünnepre ahogy a lányok nevezték,  ezzel a járgánnyal mentünk..A beszédet egy országgyűlési képviselőnő mondta  jó hosszú beszéd volt, nem még annál is hosszabb és a nap tűzött ezerrel. Az ünnepi kenyeret kitették szépen felszalagozva, igazán gyönyörű volt. Az emberek  igyekeztek az árnyékba húzódni  a fal tövébe  és  vagy harmincan bizos álltak ott. Ekkor érkeztünk, a kislányom felmérte a helyzetet, és azt mondta   szemrehányóan . Ennyien vannak!? Menjünk gyorsan álljunk be a sorba….Mondtuk, ez nem sor, de ha hitte is, képes volt a napon ülni állni szemmel tartva a kenyeret hátha sor az mégis. Végül megvolt a koszorúzás,  a kenyérvágás,  ( miért kell megtapsolni azt hogy a bácsi eszik!?) anyukám  miután látta hogy a kenyeret elviszik, megkérte nem kaphatnának az unokái egy kicsit? Gondolta őt nem ismeri itt senki, meg amúgy is.Mondták de de csak felszeletelik és visszahozzák. Márhogy a kenyeret. Közben ment a műsor, néptáncosok ilyesmi, és valóban jött egy kis pincérlány és hozta a kenyeret megzsírozva hagymával…. Jó volt az. Bár a lányaim üresen jobban bírták volna, szerintük,  de azért így is repetáztak. Az egyik  szervező megkérdezte anyut, kaptunk -e kenyeret, biztos ami biztos. Kicsilányom még eltáncolta műsorát a kopogóst  a kihalt színpadon, a másik konferálta, mi meg tapsoltunk,  és hazaindultunk.Az emberünk aki a kenyérfelelős volt, hosszan nézett utánunk. Nem tudom, lehet benne voltunk a helyi hírekben, íme eljöttek ide az éhes Angolok egy kis jó  Magyar zsíroskenyérért…..Az idő hamar elment, és már készülődni kellett vissza Angliába. Még beszereztük a Magyar másodikos tankönyveket , egyéb könyveket és a túléléshez szükséges szalámikat sajtokat fűszereket és túrórudikat.És már indultunk is vissza.Lelkesedés nem nagyon volt, csak Nagykanizsánál tévedtünk el, és a Nagy Brit sziget már esővel várt. Itt vagyunk ujra.