Méhcsípés és évvége

2008 július 18. | Szerző: hajnal85 |

 Végre végre vége. Vége van nekem az évnek a suliban, ma volt az utolsó nap. A középiskolákban kitört a szünet.A kislányoknak még a jövő héten is kell menni, és bár nagyon unják már, és már  az utazáson, a hazautazáson jár az eszük, ki kell még bírniuk   ezt a plusz három napot.  De nehéz.Nekem persze jó, mert lesz három “szabad” napom amikor ők suliba vannak, én meg  elmegyek és nyugodtan vásárolgatok, és nem hallon azt  hogy mikor megyünk már ki innen, vagy azt, hogy én nem akarok ide bemenni. Nem kell  a sorból kiállni mert éppen  meg kell látogatnunk a mellékhelyiséget, és nem kell a játéksornál várakozni, amíg mindent megvizsgálnak. és hasonlók. Szépen rendet rakok, és beszerzem az útra a dolgokat.Ez a terv. Na ja ember tervez….Ma volt az utolsó  bemutató búcsú előadás a kislányomnak, szépen elbúcsúztak , hasonlóan, mint a másik gyermekem a múlt héten.Ezután az összes másodikos elénekelte, hogy elbúcsúzúnk iskolánk, megyünk a másikba stb. Nagyon aranyosak voltak a kis “ballagók”,Az összes tanfolyam lezárult, csak az úszásból van még egy vissza.A suliból hazaküldték a gyerekek össze munkáját. Jó kis pakk.Majd leszakadt a karom mire hazahoztam. A másik gyerekemé a jövő héten esedékes. Majd eddzek addig egy kicsit.A héten egyik este a kislányomnak táncolni támadt kedve a fűben. Mezítláb.Ezt a méhecskék nehezményezték, és egy kamikaze önfeláldozóan belecsípett a lábába. A méh belepusztult, a kicsi lányom pedig borzasztó ordítással jött, sántikált haza, hogy a környéken mindenki hallhatta.Mire számíthat aki mezítláb táncol a fűben.A kis lábán a nagyujja tövében érte a támadás, a fullánk ott ült a csípésben.Gyorsan kikaptam egy csipesszel, ( 1,hiba) és megpróbáltam kinyomni a mérget.(2,hiba).Ezután áztattuk a lábát hideg vízben, mig majd lefagyott szegénykének.( nem hiba)Adtam neki kálciumot.(ez sem) Bekentem a csípést.Mit tehettem még? Nagyon nagyon sajnáltam.Nagyon fájt neki. Egyébként nem szabad a fullánkot összenyomni, mert bemegy az a méreg is ami kinnt akart maradni.Tehát ki kell  sodorni egy papírrak vagy kártyával. A csípést sem kell kinyomni mert esetleg benyomod…. Másnap elmentünk a suliba. A fájdalom az odafigyelés -nemodafigyelés arányában nőtt vagy csökkent. Délben telefonáltak a suliból kislányom belázasodott. A lába bedagadt.Apa rohant érte. De a rémisztő lábkinézet alapján  megbeszéltük ezt egy orvosnak is kellene látni. Hátha annak nem annyira rémisztő.El is mentek a háziorvoshoz, de az már nem volt ott. Elküldték őket a kórházba. Ott elüldögéltek egy órát, kislányom bánatára csak babajátékok voltak a váróban, azt is éppen valami  kicsi csócsálta. Akkor egy nővérke közölte, orvos csak két három óra mulva lesz esetleg. Hajrá Angolok! Szegény  Apa saját felelősségre hazahozta a lánykát.Beborogatta és letette aludni és visszarohant dolgozni. Nagyon  ijesztő volt az egész, én is elkéretőztem és  hazarobogtam.  A lányka aludt amikor hazaértem.Mikor már a tesó is hazaért , gondoltam adok  neki valami gyógyszert. De anya kaptam a kórházban mondta. Tényleg mit?  kérdeztem Valamai catamot. Telefon a páromnak mit kapott kálciumot? Dehogy paracetamolt. A kórházban sehogy sem értették meg hogy  mi az a kálcium. Estére az egész lábfeje bedagadt. Anyukámmal is konzultáltunk,  ecetes vegy ecetmentes borogatás kell-e.Csak úgy mondom a méhcsípésre ecetes kell.Csinos kis csizma formát készítettünk neki törlőruhákból. Jó ecet szagút, de nem használt. A dagadás nem érzi a szagot.A főnöknőm férje méhész, azt mondta vegyünk anti hisztamin kenőcsöt az kell rá. Igaza van, szakember, mostanra egészen lement a dagadás, csak viszket az a kicsi láb, de már rendben van.Hiába  az egészségügy itt is olyan amilyen.