Autóvásárlás

2008 június 22. | Szerző: hajnal85 |

 Végre végre meg van az új autó. Persze csak nekünk új, amúgy tíz éves, fekete Renault.Apa  már egy ideje vadászott, mire végre ezt meglátta és célba vette. az interneten.Azonnal kellett ugrani, este meglátta másnap már ment is érte reggel hogy mire kinyit a kereskedés ott legyen ő is.Persze  ez is harminc mérföldre volt, ez a varázsszám.És levadászta.A kis kocsinkkal ment azt ott hagyta, és már a nagy kényelmes, extrás autóval jött vissza. A munkahelyén azt mondta fontos találkozója lesz ezért késik, mire az egész főnökség a szívéhez kapott, hogy biztos másik állást néz éppen.De persze nem.Nagyon izgatott a dolog engem is,  telefonálgattam, volna, de nem nagyon volt térerő. Vártam.Mondtam a munkahelyemen a lányoknak vett a párom egy autót, és majd jön megmutatni nekem mindjárt, miután sikerült beszélni, és megtudtam mienk  már a kocsi és potom pénzért micsoda jó  üzlet. Igaz a turbó nem megy de még így is nagyon jó.Na erre az egész társaság velem együtt az udvart leste, mikor gördül be a fekete csoda.Szerintem a páromra voltak ők kiváncsiak,  a kocsira csak másodsorban. Végre megérkezett. Indultam ki, az egész társaság utánam.Szegény párom, csak vigyorgott   mig mi mind körbenéztük a kocsit, na és be is mutatkoztak egymásnak a lányokkal. A kocsi szép csupa kényelem, én is Bye-t intettem nekik és beültem  mintha mennék, mondták is gyere csak vissza neked  van még itt dolgod.Igy aztán apa el, mi meg vissza dolgozni . A párom munkahelyén az első megkönnyebbülés után, hogy nem keresett másik állást, kiült az arcokra az irigység. Pedig a legirigyebb is milliomos,  , de mindegy. Azt mondták egyszer nekünk, amíg szintben A Brittek alatt vagy segítenek, amikor eléred az ő szintjüket akkor elkezdenek utálni. Lehet, bár itt is embere válogatja nyilván.Másnap el kellett menni a kis kocsiért. muszáj  volt rákészülni, nekem is vezetni kellett.Hogy szokjam a nagy autót, nekem kellett volna vele menni oda is.Már a kiállásnál problémáim adódtak, nagy a kocsi, főleg  gyakorlatlan a sofőrje ezen az oldalon,  még sírtam is.végül akkor vettem át amikor kiértünk a belvárosból. Ott már nem volt semmi probléma belejöttem lassan a dologba.Az autópályán nagy volt a forgalom, és úgy a fele táján bedugult.Nullával mentünk, vagyis gyalog is gyorsabban lehetett volna haladni.Azért  egyszercsak kidugult és mentünk tovább.Akkor valami furcsa  zaj hallatszott surrogott gyanúsan.Beálltunk egy parkolóba, és apa neki állt megnézni.Körbefutotta a parkolót  hogy szerszámot szerezzen,  valami ékszíj vagy ilyesmi meglazult mondta. Jött két  szerelőforma ember hümmögtek adtak valami szerszámot kölcsön, de nem tudtak érdemben segíteni. Lehetett  az autóval  menni, de csak lassaban 80 körül.Odafele nem tünt  lassúnak  mert amúgy is nagy volt még a forgalom nem lehetett haladni jó kocsival sem.. . Visszafelé én hoztam a kis kocsit, ő meg a nagyot.Lassan mentünk  , meg is állította a rendőr amiért  majdhogy akadályozzuk  a forgalmat, de tovább engedett . Amúgy is késő volt már  fél tíz körül, a csúcs már lement. A lányok apával utaztak, rosszul tűrték a hosszú üldögélést, szegény apa megszenvedte a kis csibészeket.Végre hazaértünk, mind hulla fáradtan, és rosszkedvűen, hogy baj van a szép autónkkal.A rosszabb még ezután jött, elment a kocsival dolgozni a párom, hogy majd ott a munkahelyen megnézi és csinál vele valamit, de ott meg már el sem indult.Hát ennyi, a kocsi nem megy sürgős szerelésre szorul ami a kedvező vételárat mindjárt magasabbra emeli.Sokkal. Hát így jártunk.