Half term – szünet , korcsolya, Hastings
2009 február 24. | Szerző: hajnal85
A múlt héten szünet volt, a második harmadév félideje. Vagy mi. Mindegy egy hét mini vakáció. Az idő kegyes volt, ahogy mondani szokták, bár nem volt verőfény, enyhe 8-10 fok és kevés eső. A lányok lenn játszottak amennyit bírtak, barátnőkkel vonultak fel és le.
Így telt a hét, azért egy korcsolyázás bekerült. Bogi is jött velünk, vágyott egy kis kimozdulásra. Szombat este is van jégdiszkó. Nosza, nekivágtunk. Elég régen voltunk, de oda találtunk még. A bejárat előtt fekete tinilányok csoportja álldogált, neon színű tütübe öltözve rikító harisnyákban. Az egyik jó nagydarab leányzónak pillangószárnyai is voltak, és varázspálcája. Mind kisminkelve csillógó műszempillákkal felékesítve. Nem értettük mit álldogálnak kinn? A diszkó már majd félórája nyitva. Igaz kb 10 fok van, de kabát az egyiken se volt. Talán elgörbítette volna a szárnyakat, vagy a tüll szoknyácskák nem érévényesültek volna kellőképpen. Nyomulnánk be, az őr nem enged. Furcsa nézése van. Nincs pénztáros, mondja, de nem jó a sorbanállás iránya, arrafelé álljunk sorba, mutatja. Hogy miért vajon azt talán ő se tudta talán csak hogy csináljon valamit. Átrendeződik a sor a másik oldalra, és várunk tovább. Végre megérkezett a pénztáros, a ferde nézésű őr négyesével enged be minket. A fekete fiúkat mind megmotozza. Végre mindenki bekerül, mi is, a tündérkék is. Elég sokan vannak, borzasztó a zene, a lányok bevetik magukat. Mennek körbe körbe. Elég jól megy. Nagyon kell figyelni ezek a fiatalok elég durvák. Annikát fellöki egy fiú. Fiatalember. Anni rettentően sír. A keze a keze… Már mindenre gondoltam, biztos eltört, nem enged hozzáérni se. Az is fáj, hogy a fekete gyerek nem kér elnézést, hanem kineveti. No Ádám elkapja a frakkját de a srác tagad. Ő? Nem is járt arra mondja felháborodva. Még neki áll feljebb. Anni sír, lassan kilenc óra. Ezzel befejezzük a diszkót és haza vesszük az irányt. Szerencsére a kezecske nem tört el.
Vasárnap hova is mehetnénk? Igen megint a tengerhez. Most a Hastings nevű kis települést nézzük ki magunknak. Nagyon helyes ezer éves várrom van ott, a Normannok első vára. Volt. Most csak rom. A várost hamar elérjük, örülünk a tengernek . Parkolóhelyet is találunk, vannak még csodák, nem is fizetős! Irány elsőnek a híres nevezetes vár. Siklóval közelítjük meg, megspórolva a hegymászást, meg a siklózás amúgy is annyira érdekes. Ha már megláttuk. A sikló egy alagútban megy fel. Elég avíttasnak látszik, de működik. Egy dohos kis bódéban levetítik a vár történetét, fényeffektusokkal riogatva a nézőket a drámai hatás növelése érdekében. Különben lehet a füves területen rohangálni, már aki akar, és a kilátást megcsodálni. A vár egy szikla tetején állt valaha, mostanra csak néhány fal. Innen látni lehetett a tengert, és őrizni a királyságot. A kilátás szép, a tengert most is látni, és a közben köré épült városkát is megcsodálhatjuk. A parton halászhajók sokasága, látjuk ahogy az éppen beérkező halászhajó addig jön a partra amíg megfeneklik, majd egy drótkötéllel teljesen kivonszolják. Lemegyünk megnézni a halászhajókat. Közelről. Látjuk a rengeteg halászhálót, kibogozhatatlannak tűnik, néhány halfejet amit elvesztettek, egy kiszáradt halat. A lányok rögtön megmentenék, de teljesen száraz ezt már hiába, mondjuk. Nézegeti Angi, egyszer csak azt mondja ez a hal mosolyog… Hát lehet. Érdekes hely ez, kicsi alapterületű,( mint egy garázs mondjuk) de emeletes sötétbarna faházak sorakoznak, sok egymás mellett, mind egyforma nagyon sötétbarna. Ez a halászok utcája, raktára, itt árulják a friss fogást jégre terítve.. Az emeleten nem tudom mi lehet. Jégüzem. A sötét faházak között áll a halászok múzeuma, ami nem olyan régen még templom volt. A kis harangot meghagyták a tetején, a belseje már nem emlékeztet az eredeti funkcióra. A főhajóban egy régi halászhajó a látnivaló amire fel mehetünk, a vitrin mögött egérrágta bábu. Jó régóta lehet ott. És sok sok fénykép. Veszünk két nagy kagylóhéjat pár penny-ért. Kimegyünk. A sirályok hatalmas tömegben vannak ebben a halászos részben, a fészkeiket a szikla oldalán lévő kis lukakban sejteni. Nem félnek, közel repülnek az ember ösztönösen elkapja a fejét. A kocsik rosszabbúl járnak. A parton parkolók tele lesznek fehér foltokkal…..khm. Szerencsére mi távolabb állunk. Azért az ebéd mi lehetne más mint sült hal . Besétálunk a belvárosba, sok a régi épület, hangulatos kis sikátorok icipici boltok. Itt látom álmaim boltját egy kicsi édesség bolt, körben telis tele cukorkás csokoládés bonbonos üvegekkel amiből az eladó kérésre méri a dekákat… Mindig is ilyen boltot szerettem volna én is! Most csak fénykép készül, és veszünk is pár dolgot naná majd pont nem… még lesétálunk a partra egészen le, a naplementét is majdnem látjuk, csak éppen borús az ég. A fények azért szépek… Végül hazaindulunk. Hastings nagyon szép kis hely….
Műszaki vizsga és tengerpart
2009 február 17. | Szerző: hajnal85
Az autószerelőnk hazakészül. Nagyon jó ajánlatot kapott, otthonról, nekem adnának ilyet már rohannék is! Nos végülis ő is rohan, elsejével már megy is. Csak a mi autónk műszakija éppen márciusban jár le. Akkor gyorsan most azonnal vinni kell . Ha csak nem akarnánk valami brit mestert keresni? Britet? Dehogy akarunk! Tehát kocsi megy. Délután Ádám érdeklődik, de sajnos nem ment át a vizsgán. Eltört hátul a rugó meg a kormányművel van egy kis gond, még nem lehet tudni mi, csak ha szét szedik. Az alkatrészek ára jó kis összeg nem beszélve a szerelésről ami rekordsebességű és jutányos árú lesz. Remélhetőleg. De még így is lehangoló. Ádám a rugótörésnél szemrehányóan néz rám, mert hogy megpakoltuk amikor hazamentünk, vagy inkább amikor visszajöttünk azt a szegény autót? Szinte felfelé mutatott a kocsi! Már megtörtént, mit tehetek? Néztem én vissza egészen ártatlanul. Gondolkodtunk is hazahozzuk a kocsit, hétvégére vagy már hagyjuk is ott? De a szerelő srác mondja hozzuk csak el , nem, ott nem állhat. Ádám el buszozott érte. Itt úgy működik a műszaki, hogy ha nem megy át a kocsi adnak egy piros papírt a hibákkal, ezt egy meghatározott időn belül ki kell javítani, és akkor újra megvizsgálják, de nem kell mégegyszer fizetni már. Mutatja neki az autószerelő ez a piros papír a hibákkal… Ádám csak úgy rápislant. Jó. Mondja. Aztán folytatja a szerelő ez meg a zöld papír…Eltelt egy két pillanat mire Ádám – Milyen zöld? Az csak a levizsgázott kocsiknak jár….. Na igen történt ugyanis, hogy amikor Ádám érdekődött a kocsi levizsgázása felől, előtte bejelentkezett angolul és egy jó autószerelőt keresett…Az ötödik mondat után persze lebukott, milyen jó kis vicc hahaha… és ezután kapott választ a vizsgáztatásról, s bár a Kriszti a szerelő felesége a háttérben kiabált, hogy – ne hidd el Ádám, átver! Átment a kocsi ne hidd el!! -ez sajnos nem hallatszott be a telefonba. Vagyis valójában átment a kocsi és a piros papír két rossz égőre hívta csak fel a figyelmet…
Ennek örömére vasárnap egy jó kis kirándulást terveztünk. Menjünk el Cronwallba. Jó ötlet! Lenne. Nagyon szép, csak 280 mérföld. Ja?! Akkor menjünk moziba. Nem volt jó. Menjünk botanikus kertbe. Lányok? Mi már voltunk minek menjünk mégegyszer. Mondják ők. Menjünk farmra? Vetették fel, szinte válasz képpen. Na igen, de már délután van, meg oda sokba lenne a belépő, csak hogy néhány birkát lássunk. Ahoz meg nem is kell farmra menni.
Akkor mi marad? Irány a tenger. Bár a nap nem sütött még kicsit se, meleg meg még annyira se volt, ez az ötlet mindenkinek tetszett. Gyorsan bepakoltunk, több pótruhát, lábbelit, gumicsizmát. Fellelhető kekszeket és maradék pizzát briósokat…ami volt. Na és egy termosz forró csokit. Látszik, hogy nincs szezon, az úton szépen haladtunk, egy óra sem kellett és már is ott vacogtunk a parton. A forrócsoki életmentő volt. A szél erősen fújt, a hullámok habosan futottak fel és le a kavicsokon. A lányok azt gondolták ezek a fehér tarajosok, őket kergetik, és visítozva el és vissza rohangáltak ahogy a hullámok. Nem is úszták meg, a tenger teletöltötte a cipőjüket jéghideg vízzel. Vittünk gumicsizmát ami végül utólag is jó lett, de előre milyen jó lett volna.. Gyüjtöttek kavicsot, most lecsiszolódott tégladarabokat, jóadag téglarakományt hoztunk haza. Hogy mitől olyan nehéz a kabátom? Csak itthon derült ki amikor a zsebébe benyúltam… Miután kifutkosták magukat, elsétáltunk hogy a csalogató Pier-t megnézzük. Ez egy a tengerben állványokon álló szórakoztató sziget, szigetféle, amire hosszú hídon lehet kisétálni. Mint egy drága mini vidámpark, sok szerencsjátékkal, nyerőgépekkel. Persze aki nyer az nem a látogató. A gyerekek nem nagyon hiszik el. Két Penny-kel lehet játszani, váltottunk a lányoknak 1 fontot. Nagy izgalommal igyekeztek bankot robbantani, de rövid idő alatt elfogyott a kétszer két kis maroknyi érme. Nem hitték hogy nem nyerhetnek. Körbenéztünk, figyeltük mások hogy nem nyernek, majd Kisétáltunk. Vettünk forró fánkot egy árustól, sétáltunk a parton. Márhogy mi. A lányok rohangáltak, felmásztak és bekukucskáltak. A szél pirosra csípte az arcunkat. Szép ez a város, legközelebb ha jövünk megnézzük a királyi rezidencia kertjét is.. csak ahhoz korábban kell jönnünk..tervbe van ! Várj csak Brighton, jövünk, de a piert legközelebb kihagyjuk…
Újra kertklub és a zene hatása a virágokra..
2009 február 17. | Szerző: hajnal85
Az Amarilisz csodálatos virágot hozott, az első cserépben növögető versenyző, mindjárt hat hatalmas piros oroszlánt. Csodaszép. Ezen nagyon fellelkesültek a kertklub tagjai, és fűfej gyártását kezdeményezték. Végy egy tévedésből vásárolt barna nagyon ronda és másra nem használható nájlon titokzoknit. A megboldogult hörcsögök felszereléséhez tartozó faforgácsból, pár marékkal, és szerezz egy marék fűmagot. Ezt egy kiszakadt zsákból szereztem a barkácsáruházban… A titokzokni pont ideális méret alulra fűmag rá a forgács és szépen bevarrjuk. Kis labdácskák lesznek. Ezután lehet ragasztani szemet szájat, de sajnos az első beöntözésnél ezek leáztak. Maradt a rajzolás. Így is jó lett, és már nőhet is a “hajuk” a fejeknek . A kert bővítéséhez még vettünk két cserép élénk színű kankalint is. Ez majdhogy nem az élére kellett állítani, de bepaszírozták a párkányra.
. A kedvenc unokatesóm szerint a sok muzsika, – mert a lányok állandóan gyakorolnak- az készteti a növénykéket ilyen szép fejlődésre. Hmm. Hát nem tudom…lehet hogy menekülnének…. Anginak megvettük a tanárnénije által ajánlott hegedűkönyvet. Ehhez egy CD is tartozik, amin minden egyes dalocskát zongorakísérettel lejátszanak sokszor. Angi szerint csak ötször de nekem többnek tűnik. A gyerek meg játssza a Cd-vel együtt és be tudja gyakorolni a dallamot a helyes sebességet stb. Anginak ez igen élvezetes. DE közben rájött, hogy más dallamokat is tud játszani saját elképzeléseket is megvalósítani…. Erre Anni a furulyázásban éli ki magát, az iskolai csoportban ő a legügyesebb most elő játszhatja a többinek a dalokat. Ez szárnyakat adott neki. A furulya állandó kellékké vált, viszi magával, és játszik játszik. Vagyis mind a ketten zenélnek, egymással, vagy egészen mást de egyidőben – játszanak.. amikor csak szabad idejük van, az meg azért van. Például reggel rögtön ébredés után, vagy lennt a biciglizés közti szünetben a parkban, ( ennek biztos a lakók is örülnek) Tegnap a fürdőkádból kellett kihoznom a furulyát, kicsit vizes lett. Szerencsére Angi a hegedűt ezek után már nem próbálta ki fürdés közben. Egyenlőre még bírom, megállom hogy szóljak…kaptam már javaslatot füldugó viselésére….
Kertészklub
2009 február 9. | Szerző: hajnal85
A lánykáim a szomszéd kislánnyal kertészklubbot alakítottak a múltkor. Mivel kertünk egyáltalán nincs, ezt nehéz elképzelni talán, de ők megoldják. Először tagsági kártyákat gyártottak. Nem ám valami bóvli kis semmi felejthető dolog! Valamint üzenőfalat csináltak a szekrényük oldalán. Utána a lakásban fellelhető virágokat vagyis növényeket odagyűjtötték az ablakpárkányukra. Az Aloe verát szépen feldíszítették kicsi műanyag békákkal és néhány fa katicával. A születésnapjukra még az ősszel kaptak jácintot, amit ők tettek vízbe, az az üveges fajta, hogy rá kell ültetni a hagymát az üveg tetejére és lehet látni, figyelni ahogy a gyökere fejlődik majd a szár és végül a virág. Nos ez is az ablakukba került. Az egyik vásárlásnál vettek egy már virágzó jácintot egy cseréppel, négy virággal, a zsebpénzükön! Ezt rózsaszín gyöngysorral díszítve állították a többi közé. A szobájukat belengte a csodás jácint illat…Aztán szereztek két kicsi páfrányt. Azután egy kiárusításnál szert tettek még három hatalmas Amarilisz hagymára, amit örömmel elültettek. Megtelt a párkányuk. A mama adott tanácsot, hogyan lehet virágzásra bírni az Amaríliszt ami a fennséges “Vörös oroszlán” névre hallgat (na) ha volna füle. A tanács: sötétben kell tartani. Papírcsákókat hajtogattak, az alatt ápolták az oroszlánjaikat. Nagyon gondoskodók a csajok, a növények meg jól tűrik igazán, és valóban az amaríliszük az első nemsokára virágozni fog, de mind hozza sorban a bimbókat a csákó alatt..
Utolsó otthoni látogatásunkkor hoztunk vagy egy kiló fokhagymát. Gyönyörűt. Csak sajnos itt annyira párás a levegő hogy kihajtott a szekrényben. Több se kellett a kertklubbosaimnak. Tegnap szépen elültették őket szigorú sorokban megtöltve két ládát. ( jó én is segítettem a hozzákészülésben). Szépen hajthatnak a hagymák most már. Közben mindet megszeretgették megvizsgálták. Hiába eltartott egy darabig, de most már biztosak lehetünk benne hogy lesz fokhagymánk bőven. ( vagy nem).
Így lehet kert nélkül kertet ápolni….
Hó II
2009 február 7. | Szerző: hajnal85
A hóesés folytatódott és a hószünet is. Második nap ugyan már nem havazott tovább, viszont a vonatok, buszok nem mentek. A gyerekek és minden iskolában dolgozó nagyon örült a hónak, és láthattuk a hóeltakarítás karikatúráját…
Azt el kell mondani, hogy Angliában ekkora hó láttán az emberek tehetetlenül állnak. Fogalmuk sincs mit kellene csinálniuk? Na jó még fényképezkednek esetleg. De egyébként? A tévé reggeli műsorában bemutatták hogyan kell az autót letakarítani, szépen. Bár menni vele azt nem ajánlották. Csak legyen tiszta . A hólapátolás mint olyan fel sem merült, csak annak a portája lett eltakarítva aki feltehetőleg nem őslakos, és olyan helyről jött ahol nem lepődnek meg 30 cm, havon télen. Az Angolok meg mondhatnák hogy nem olyan családból származom én… Vagyis a járdák havasak késöbb jegesek lettek. A mentők egész nap futottak az ilyen olyan összetörtekhez. Rekord számú risztás volt. A kocsival közlekedők nagyon előzékenyen megálltak menetközben és akár a szembeni sávban beragadtat is húzták tolták mikor mi kellett. Ugye ugye a téligumi hiánya. A megszokotthoz képest nagyon kevés autó futott. A hómentesítésnek láttuk néhány esetét, amit nehéz volt nézni is. Például, lassan megy egy teherautó a platón áll egy dolgozó és lehajít egy-egy lapát sós kőport-homokot a hó tetejére. Vagy mint régi régi propagandafilmekben a parasztbácsi veti a búzát, ( lehet errefelé is vetítették?) hasonó aktivitással egy egy szakadt zacskóból hintik a sót. A harminc centis hó tetejére. Nos elmondhatjuk, hogy ennek hatása nem nagyon volt. A nyilvános parkolókat letorlaszolták. Az iskolába amikoris a harmadik napon már ki kellett nyitniuk, bár a buszok csak délben kezdtek járni, az egy csapásnyomon vonulhatott ki és be a háromszáz gyerek. A többi ajtót kaput nem nyitották ki. Amikor mentem a lányaimért a kapuban be kellett diktálni a nevüket majd kiküldte őket valaki. Addig a sok ős ott tömörült a kapuban és várta a szemefényét… De azért se takarították el a havat. Majd a ki csinálta az el is takarítja gondolhatták. És most várjuk az olvadást….
A hó hatására a héten elmaradtak a szülői értekezletek, bár nem nagyon értettem, ha már a suli nyitva is van és mindenki ott is van miért? Ezen kívül a gyerekek se tanultak még az első napon amikor is kinyitottak, hanem hóembereket rajzoltak, és filmeket néztek. Érdekes. Mi vidáman közlekedtünk az anno nehezen megszerzett téliguminkkal. Még jó hogy Ádám szándékai ellenére nem cserélte még le őket.
Mára már visszaállt a rend. Az iskola tanárijában azért még elhangzanak remények a hétvégi havazással kapcsolatban…. de egyenlőre eső van.
Hószünet
2009 február 2. | Szerző: hajnal85
Hó van hahó!Bizony 18 éve nem esett ekkora hó és ilyen hideg sem volt Angliában mint most. Reggeli első időjárás felmérésemkor láttam amit itt még nem, térdig érő havat. Az úton akadozó forgalmat a reggeli szürkületben. A parkoló kocsik nagy kucsmát viseltek, és hótérdzoknit. A kislánykáim mint akit megcsíptek úgy pattantak az ágyból ki. Most még suli előtt hadd menjünk le kicsit játszani? kérleltek. Aztán kiderült kár úgy sietni, mivel az iskolák nem nyitottak ma ki. Se az övék se az enyém. Se a többi gyereké. Betelefonáltam morgós férfihang közölte ma az iskola zárva. Nahát ennél jobb hírt!!! A buszközlekedés sem indult el ma, és ritka de az utak is üresek voltak. Bár láttam hókotrót, van! Igaz vagy ötvennel vágtatott el erre, és sok eredményt sem produkált, de van az a lényeg. Mondhatjuk kaptunk az égtől egy pótvasárnapot. A lányok le is robogtak játszani már 8 előtt. Nagyon sürgős volt. Aztán kisebb megszakításokkal egész délelőtt lenn “havaztak” . Ahogy láttam mindenhol hószünet lett, az előttünk elterülő kis “kertben” vagy húsz gyerek és sok felnőtt játszott a hóban. Felsorakozott több hóember, és nagy hógolyó óriások, gyerekméretűek. Nagy hócsaták dúltak, és mindenki sikeresen kékre fagyott.
Bevetettük a még sose használt egy” carboot “-on szerzett lábáztató maszírozónkat. Szerintem ezt erre találták ki. Fagyott gyereklábak felélesztésére.Jó kis nap ez és még mindig esik a hó…..
Hideg van meleg van
2009 február 1. | Szerző: hajnal85
A ” Buzzmag” magazin igen népszerű lett. Főleg hogy elmeséltem a munkahelyemen a történetet. Annyira tetszett, valamiért, hogy a kolleganőim, vörösre röhögték a fejüket. Egy pillanat alatt megtanulták és hallottam mindenhonnan kis vihogás és a kifejezés: B…meg. El is mesélték, hogy majd ha valami nem tetszik nekik, vagy valaki , akkor csak mosolyogva odamondanak egyet lezserül a készletből…. mondtam nekik azért csak óvatosan, tekintve mekkora a Magyar népesség errefelé. De érdekes, mennyivel könnyebben megtanulták mint azt hogy : Jó napot, vagy szivesen vagy bármi egyéb magyar szót. És persze otthon mind elmesélte a családjának és másnap a férjek csapata is megtanulta és reménykedett használni is tudja majd elegánsan ejtve a szót B…meg!
A héten ruhavásárlás is volt ütemezve, akciók sora csábítgat minket, és hát a gyerek nő nődögél, már megint lehet ruhát beszerezni. De hát akció ugye. Ahogy az áruházban nézelődünk megláttunk két jóvágású pasit, nem holmi horpadtmellű alakokat, hanem olyan jókinézésűeket. Éppen cipőt próbáltak. Csak késöbb tünt fel, hogy női cipőt. Csónak méretű tűsarkúk hevertek körülöttük, és elmerülve válogattak. Egy rózsaszín itt egy fekete amott, meg még egy flitteres.. A lányaim érdeklődve figyelték őket. Na és mit mondhat a szülő ilyenkor?
A bácsi igazából néni szeretne lenni… Csak nem annak született. De annak képzeli magát.. Láttunk már egyszer egy nőnek öltözött férfit a buszon. Kicsit sem úgy nézett ki mint akit összekeverhettünk volna egy nővel. Ez a szerencsétlen elmulasztotta a borotválkozást, viszont a sminkelést azt nem, női ruhában volt, szőrös lába villogott a szoknya és a magassarkú között. Mondhatom eléggé karikatúrás volt. A lányok igen megbámulták. Vihogtak is a bácsi jelmezben van hahaha…. De most komolyan figyeltek. Nekik még nincsenek előitéleteik, elfogadják, a világ ilyen, néha furcsa.
Egyébként a témánál maradva, az itteni barátném mesélte, az irodában ahol dolgozik, van meleg kollegája, aki együtt él a partnerével, nyíltan vállalva azt. Tehát egy munkahelyi bankettre pl. vele érkezik, teljesen természetesen, mint más a feleségével. Ja, és ezt nem róják fel neki, nem éri ez miatt hátrány. Hiába toleráns nép ez itt.
A délután elkezdett havazni. Van már vagy 3 centi. A lányok visítozva és az ágyon ugrálva örvendeztek . Kíváncsi vagyok holnap kinyit e az iskola.
Folytatva
2009 január 26. | Szerző: hajnal85
A sportos élet ugye, pénteken krikett reggel, délután úszunk, a lányoknak nagy sikerélmény, a mellúszás az övék a legjobb. Nagy taps, főleg tőlem … Apa pizzával várja a fáradt sportolókat. Szombaton a lányok mint önkéntes takaírtók lesöprik a tűzlépcsőt, nagyon élvezetes, a partivs feje időnként repül is ” véletlenül” mondják. Szerencsére az ablak megússza. Jó kis bableves készül, sonkával kolbásszal mindennel ahogy kell. Sajnos a hűtökapacitás kicsi, este kitesszük a maradékot lábosostúl, zacskókba bagyulálva a tűzlépcsöre mint kitágított hűtő, a hőmésrséklet pont megfelelő ételbiztonsági szempontból, (én már csak tudom). A vasárnap viharral kezd, szegény esőt, a szél tiszta erőből az ablakhoz vagdossa. Sajnos a szombati mosás pár pulóvere is áldozatul válik, mivel kinn felejtettem őket a korláton. Reggel rögtön eszembe jut. Kinyitjuk az ajtót az eső szépen bevert, pulóverek vizesek, egy sáros, lenn a mélyben hever szegény …Az ajtó előtt rozsdaszínű lé hullámzik a küszöb előtt. Mi ez? Tesszük fel a költői kérdést. Szerintem a kocsi felniei mondodom , lemosta az eső, ez rozsda. Édes párom kétkedve néz, le van takarva meg különben is… Na ja. A bableves. Az éhes rókakutya, biztos az volt. A rókának nagyon jó szaglása van, biztos kiszagolta, feljött a másodikra és kiakarta zabálni. A máásodikra mondom. Miért ha az elsőre felmegy mi neki még egy emelet hm? De csak borítani tudott nem volt szerencséje…. Mert ugye adományozunk neki ilyen olyan maradékot, de úgy van ez mint más adományokkal világosított meg Ádám. Odaadod szegény rászoruló dagadt rákának, és mire az odaér, a környéken lakó szintén dagadt macskák megeszik.. Nem jut oda az adományod, ahova szánod. Így van ez más adományokkal is az élet egyéb területein. Jönnek a dagadt macskák…. Nos szerintem a szél volt. Mindegy, a leves főtt zöldséges halommá változott.
A nap hamar megy, ahogy a vasárnapok szoktak, biztos más is észrevette, ilyenkor előbb van este, mint mondjuk hétfőn. Kapcsolnánk be a fűtést, nem melegszik. Te, ez a kicsi piros szokott itt égni? Nem . Szerintem se. Na kész a kazán behalt. Hívni kell valakit. Meleg víz sincs. Alacsony a nyomás mondja Ádám, biztos az a baj. Fenn a padláson kell feltölteni. Ő tudja. Szerinted nyitva? á nem. Nagy lakat lóg rajta. Akkor meg kell keresni a Cofi bácsit, a házmestert. De mi nem is nyúlhatunk ehhez.. Lelki szemeim előtt lebegni kezd a teaforralós vízmelegítés, de, hát a tűzhelynek menni kell gázkártya feltöltve…hiába az sem megy. Nem a kazán a rossz könnyebülünk meg. De akkor. Nincs gáz? Na itt is elzárták az oroszok …. A szomszédnál van. Akkor csak nálunk zárták el az oroszok? Ja. Elzárták. Csak éppen nem az oroszok, hanem Ádám véletlenül a délutáni pakolászás során. De nem is Ő volt, hanem valamelyik nájlonszatyor. Orvul. Mer hogy az Ádám felesége trehány módon behányja oda őket. Még jó hogy nem hívtunk szerelőt…
A lányok előfizettek egy jó kis újságra a suliban. Három példányos sorozat, valami matekos kiadvány. A címe ” Buzz” Már elvitatkozgattunk mit is jelent, mert itt ha valaki szorgoskodik az ” Busy Bee” DE azt máshogy írjuk. Annika szerint eez egy rekedt csengőhang. Na mindegy is. Viszont így rövidítve emlegetik, a “Buzzmag” Ha hozzávesszük hogy az “u”-t olyan a és á közötti hangnak kell kiejteni, mást se hallgatunk ma mint hogy buzzmag így buzzmeg amúgy….Csak kapkodjuk a fejünket..
Táncóra
2009 január 22. | Szerző: hajnal85
Eljött a New York-i szuper táncos. Egy srác. Magas, fekete. Nem tudom miért de én lányra számítottam. Na nem mintha számítana mire számítok… A gyerekek megint összejöttek szép számmal, három csoport. Az anyukák tanultak a multkori ruhakupacozásból, most elmaradt valahogy. Volt viszont jelmezpróba, piros fehér selyemnek látszó szoknya és felső. Annikám a kis lázadó rögtön mondta neki másmilyen kellene, de hiába, nincs válogatás. A kislányok vihogva próbálták a ruhát, félszemmel a híres táncost nézték, aki éppen bemelegített. Talán nem is a ruha miatt vihogtak. Ki tudja. Lányok ezek ha kicsik is. Emberünk aki állítólag személyesen is részt vett a HSM szinházi előadásán, vagyis HSM szereplő ha közelebbről nézzük. ( ennél is?) Tehát bemelegített. Vagyis szembe állt a zenegéppel, ( egy szimpla hifi) és rázta magát, riszált és mutogatott erre arra hajolgatott ahogy a nagy könyvben meg lehet írva. A zene halkan szólt csak ő hallhatta, és látszólag teljesen elmerült magában. A táncában. A lányok igen viccesnek találták mindezt. Nem véletlen az is volt. Egyben érdekes is, ahogy táncolt. Az óra alatt aztán bedobta magát. Teljes bedobással előtáncolt a gyerekeknek, segített nekik szaladt akivel kellett, és mosolygott. Na ilyet se láttunk még, nem a mosolygásra gondolok, a táncra. Profi a pali. Ahogy táncol! Jó a TV-ben láttunk már igen de azért az más nem? A gyerekek nagyon lelkesek voltak, és a sok kis táncos csivitelt mindig. Emberünk megpróbált egy tapsolással csendet teremteni, erre a szorgosan tanulni akaró lánycsapat visszatapsolta neki a ritmust. Azt hitték ez is hozzátartozik. A három tánctanár, a Profi az Általános, és az Alkalmi segítő majd kifeküdtek a röhögéstől, Ilyen is van….Mi az anyuka és más gondviselők csapata a teremajtón leledző kis ablakon kukucskálva láttuk mindezt . Mit mondhatnék, nagy élmény volt. Lesz…..
költözés
2009 március 3. | Szerző: hajnal85
Elköltözök, az új címem: http://angliahuz.blogspot.com/ . A legfelső sorba írd be ami a képernyőn megjelenik. Egyébként ez a Blogger . Ott találkozunk! ( remélem) !
Oldal ajánlása emailben
X